Harc Isten neve ellen

A MÁSODIK században élt Hanania ben Teradion nevű zsidó tudósról köztudott volt, hogy nyilvános összejöveteleken a Széfer Tórából, vagyis a Biblia első öt könyvét tartalmazó könyvtekercsből tanít. Arról volt még híres, hogy használta Isten személyes nevét, és megtanította másoknak. Minthogy a Biblia első öt könyvében több mint 1800-szor fordul elő Isten neve, hogyan is taníthatta volna a Tórát e név ismertetése nélkül?

Ámde a zsidó tudósok nem voltak biztonságban abban az időben. Zsidó történészek szerint a római császár törvényen kívül helyezte a judaizmus tanítóit és gyakorlóit, és az ilyen törvényszegőkre halálbüntetés várt. A rómaiak végül elfogták Ben Teradiont. Letartóztatásakor egy Tóra-tekercset tartott a kezében. Vádlóinak válaszolva nyíltan megmondta, hogy bibliaoktató munkájával csupán betartja Isten parancsát. Ennek ellenére halálra ítélték.

Kivégzése napján körbetekerték azzal a bibliai tekerccsel, amely nála volt az elfogatásakor, majd elégették máglyán. Az Encyclopaedia Judaica azt írja, hogy „kínlódását meghosszabbítandó, vízbe mártott gyapjúcsomókat tettek a szíve fölé, hogy ne múljon ki hamar”. A büntetés részeként a feleségét is kivégezték, a lányát pedig eladták egy bordélyházba.

Noha Ben Teradion kegyetlen kivégzéséért a rómaiakat terhelte a felelősség, a Talmud * kijelenti, hogy „azért égették el büntetésül, mert teljesen kimondta Isten nevét”. Ebből is látszik, hogy a zsidók szemében súlyos vétség volt Isten személyes nevének a kiejtése.

 A harmadik parancsolat

A bizonyítékok arra mutatnak, hogy az i. sz. első és második században a zsidók körében szárnyra kapott egy babona Isten nevének használatát illetően. A Misna (rabbinikus szövegek gyűjteménye, mely a Talmud alapjául szolgált) kijelenti, hogy „aki Isten nevét betűi szerint olvassa”, annak nem lesz része a jövőbeli földi Paradicsomban, melyet Isten megígért.

Honnan eredt ez a tiltás? Némelyek azt állítják, hogy a zsidók túl szentnek tartották Isten nevét ahhoz, hogy tökéletlen emberek kimondják. Végül aztán már a név leírásától is vonakodtak. Egy forrásmű szerint a félelem oka az amiatt való aggódás volt, hogy a nevet tartalmazó papírt később netán kidobják a szemétre, így megszentségtelenítik az isteni nevet.

Az Encyclopaedia Judaica azt írja, hogy „azért kerülték a JHVH név kiejtését . . . , mert félreértették a harmadik parancsolatot”. A tízparancsolatban, melyet Isten adott az izraelitáknak, a harmadik parancsolat így szól: „Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon felveszi” (2Mózes 20:7). Tehát tévesen magyarázták Isten parancsát, mely szerint tilos volt helytelenül használni az isteni nevet, és így született a babona.

Ma már persze senki sem állít olyasmit, hogy Isten máglyán égettetné el azt az embert, aki kiejti a nevét. De még mindig tartják magukat az Isten nevével kapcsolatos zsidó babonák. Sokan még most is a „Kimondhatatlan Név” kifejezéssel utalnak a tetragrammára. Bizonyos körökben szándékosan rosszul ejtenek ki minden, Istenre utaló szót, nehogy megsértsék a hagyományt. Isten nevének rövidített formáját, a Jahot például Kahnak mondják, a hallelujaht pedig hallelukahnak. Vannak, akik azt is kerülik, hogy teljes egészében leírják az „Isten” szót.

Mások is igyekeznek elrejteni Isten nevét

Távolról sem a judaizmus az egyetlen vallás, amely tartózkodik Isten nevének a használatától. Vegyük például Jeromost, aki katolikus pap volt, és I. Damasus pápa titkára. I. sz. 405-ben Jeromos elkészült a teljes Biblia latin fordításával, mely később a latin Vulgata néven vált ismertté. Jeromos kihagyta Isten nevét a fordításából. Korának bevett szokását követve az „Úr” és „Isten” szavakkal helyettesítette az isteni nevet. A latin Vulgata az első hivatalos katolikus bibliafordítás lett, és sok más nyelvű fordítás alapjául szolgált.

Például a Douay Version nevű, 1610-ben kiadott katolikus fordítás lényegében a Vulgata latin szövegének az angol változata. Nem meglepő hát, hogy ebben a bibliafordításban egyáltalán  nem fordul elő Isten személyes neve. Pedig a Douay Version nem csupán egy fordítás volt a sok közül. Az 1940-es évekig ez volt az egyetlen hivatalosan engedélyezett bibliafordítás az angolul beszélő katolikus emberek körében. Más szavakkal, Isten neve évszázadokig rejtve volt hithű katolikusok milliói előtt.

Vagy gondoljunk a King James Version nevű bibliafordításra. Anglia királya, I. Jakab 1604-ben megbízott egy tudóscsoportot, hogy fordítsa le a Bibliát angol nyelvre. Körülbelül hét évvel később elkészült a King James Version, más néven az Authorized Version.

A fordítók ebben az esetben szintén úgy döntöttek, hogy néhány vers kivételével nem használják az isteni nevet. A legtöbb helyen, ahol a tetragramma jelent meg az eredeti szövegben, az „ÚR” vagy „ISTEN” szóval adták vissza azt. A King James Version milliók által használt bibliafordítás lett. A World Book Encyclopedia megjegyzi, hogy „a King James Version kiadása után több mint 200 évig egyetlen jelentős angol bibliafordítás sem jelent meg. Ez idő alatt a King James Version volt a legolvasottabb bibliafordítás az angol nyelvterületeken.”

Most csak három olyan bibliafordításról ejtettünk szót, amelyet az elmúlt évszázadokban adtak ki, és amely kihagyja vagy háttérbe szorítja Isten nevét; de sok egyéb fordításra jellemző ugyanez. Nem csoda, hogy a magukat keresztényeknek vallók nagy többsége vonakodik a név használatától, vagy nem is tudja, mi Isten neve. Igaz, az évek során készült néhány bibliafordítás, mely tartalmazza Isten személyes nevét, de a legtöbbjük a közelmúltban került ki a nyomdákból, és nemigen volt hatással arra, ahogyan az emberek Isten nevére gondolnak.

Isten akaratával ellentétes szokás

Isten nevének mellőzése, mely igen elterjedt szokás, kizárólag emberi hagyományon alapul, nem pedig bibliai tanításokon. „A Tórában semmi sincs, ami megtiltaná Isten nevének kiejtését. Ellenkezőleg, az Írások egyértelműen arra mutatnak, hogy Isten nevét szokás volt kimondani” — magyarázza Tracey R. Rich zsidó kutató, a Judaism 101 nevű weboldal szerzője. Igen, a bibliai időkben Isten imádói használták az isteni nevet.

Ha ismerjük és használjuk Isten nevét, az kétségtelenül közelebb visz minket a helyes imádati formához, amelyet a bibliai időkben is gyakoroltak. Ez lehet az első lépés afelé, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki Istennel, és ez sokkal többet jelent, mint csupán tudni, hogy mi a neve. Jehova Isten meg is kér minket, hogy ápoljunk vele kapcsolatot. Ő ihlette a következő kedves felszólítást: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). De talán azon tűnődsz, hogy miképpen kerülhet ilyen meghitt kapcsolatba egy halandó ember a mindenható Istennel. A következő cikk azt taglalja, hogy hogyan alakíthatunk ki kapcsolatot Jehovával.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Hallelujah

Mi jut eszedbe a „hallelujah” („alleluja”) kifejezésről? Talán a nagy erejű Hallelujah-kórus a „Messiás” című remekműből, melyet Händel az 1700-as években komponált. Ha nem is innen, de valahonnan biztosan ismered a „hallelujah” szót, sőt talán használod is olykor. De tudod-e, mit jelent?

Hallelujah — A héber ha·lelu-Jahʹ kifejezés átírása. Jelentése: ’dicsérd Jahot’ vagy ’dicsérjétek Jahot’.

Jah — Isten nevének, a Jehova névnek költői, rövidített alakja. A Bibliában több mint ötvenszer fordul elő, gyakran a „hallelujah” kifejezés részeként.

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Benne van Isten neve a nevedben?

Sok bibliai név még ma is népszerű. Némelyiknek az eredeti, héber jelentése magában foglalta Isten személyes nevét. Felsorolunk itt néhány ilyen nevet a jelentésével együtt. Talán a te neved is köztük van.

Johanna — ’Jehova kedves volt’

Illés — ’Jehova az én Istenem’

János — ’Jehova kegyet tanúsított’

Jonatán — ’Jehova adott’

József — ’Jah * gyarapítson’

Máté — ’Jehova ajándéka’

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész a 8. oldalon]

Istenre utaló bibliai kifejezések

A Szentírás héber szövege sokféle kifejezéssel utal Istenre; ilyenek az Atya, Mindenható, Teremtő és Úr szavak. Ám a személyes nevét sokkal többször említik, mint az összes többi kifejezést együttvéve. Isten kétségkívül azt akarja, hogy használjuk a nevét. Figyeljük meg az itt látható kifejezéseket, és azt, hogy hányszor fordulnak elő a Héber Iratokban. *

Jehova — 6973-szor

Isten — körülbelül 2600-szor

Mindenható — 48-szor

Úr — több mint 300-szor

Alkotó — 25-ször

Teremtő — 7-szer

Atya — 7-szer

Öregkorú — 3-szor

Nagy Oktató — 2-szer

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész a 9. oldalon]

Az Isten, aki előidézi az eseményeket

A tudósok nincsenek teljes egyetértésben Isten nevének, a Jehova névnek a jelentését illetően. A téma gondos vizsgálata révén sokan mégis arra a következtetésre jutottak, hogy ez a név a héber ha·wahʹ (valamivé lesz, válik) ige egyik formája, és a jelentése: ’előidézi, hogy legyen’.

Ezért A Szentírás új világ fordítása * így fordítja a 2Mózes 3:14-et, amely arról ír, hogy mit felelt Isten, amikor Mózes megkérdezte tőle a nevét: „Isten erre ezt mondta Mózesnek: »Azzá válok, amivé válni akarok.« Majd hozzátette: »Ezt mondd Izrael fiainak: ,Az Azzá válok küldött engem hozzátok.’«”

Ez a fordítás azért találó, mivel Isten képes azzá válni, amire éppen szükség van. Semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy olyan szerepet töltsön be, amelyre szükség van az akarata megvalósításához. Szándékai és ígéretei mindig valóra válnak. Isten kiemelkedő módon a Teremtőnek bizonyult, akinek korlátlan képessége van előidézni az eseményeket. Előidézte a fizikai világegyetem létrejöttét, és számtalan szellemteremtményt is alkotott. Ő csakugyan olyan Isten, aki előidézi az eseményeket!

[Lábjegyzet]

[Kép az 5. oldalon]

Hanania ben Teradion kivégzését ábrázoló dombormű

[Képek a 8–9. oldalon]

Néhány hely, ahol jól látható Isten neve

1. Templom Lomborgban, XVII. század (Dánia)

2. Festett üvegablak a berni székesegyházban (Svájc)

3. Holt-tengeri tekercs korai héber írásmóddal kb. i. sz. 30—50-ből (Izrael)

[Forrásjelzés]

Shrine of the Book, Israel Museum, Jerusalem

4. Svéd pénzérme 1600-ból

[Forrásjelzés]

Kungl. Myntkabinettet, Sveriges Ekonomiska Museum

5. Német imakönyv 1770-ből

[Forrásjelzés]

From the book Die Lust der Heiligen an Jehova. Oder: Gebaet-Buch, 1770

6. Kőbe vésett felirat Bajorországból

7. Moábita kő i. e. 830-ból (Párizs)

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Paris

8. Festmény egy templom kupoláján, Oltenben (Svájc)