Amikor a macska elvadul

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

LOPAKODIK előre, feje a föld közelében, szemét áldozatára szegezi, amint becserkészi. Lába behajlítva, feszülten vár. Izmai remegnek vörösesbarna bundája alatt. Majd hirtelen, mint a nyíl kilő, és riadt zsákmánya felé iramodik. A macska karmait kieresztve mancsával lecsap áldozatára, a földhöz szegezve azt.

Ennek az élethalálharcnak a helyszíne nem Afrika, hanem Ausztrália. Ez a fürge állat nem egy hatalmas oroszlán, hanem egy kisebb macskaféle, az elvadult macska. Ausztráliában a becslések szerint mintegy 12 millió vadon élő macska vadászik az északi York-foki-félsziget tropikus dzsungeleiben, az Ausztrál-Alpok hűvös hegyein, és a középső részen elhelyezkedő forró sivatagokban.

Mi jellemzi a vadon élő macskát?

Az ausztráliai vadon élő macskák hasonlítanak a házimacskákra, hisz az őseik azok voltak. Bundájuk ugyanolyan színű (fekete, fehér, szürke, vörös), és még a mintázat is ugyanolyan (tarka, egyszínű, cirmos). A vadon élő macskáknak azonban izmosabb a nyakuk és a válluk, mint házi rokonaiknak. A hímek 3-6, a nőstények pedig 2-4 kilogrammosak lehetnek. Míg a házimacskák többnyire rá vannak szorulva az emberekre, a vadon élő macskák teljesen önellátóak, és nem szeretnek az ember közelében lenni.

 Ezeknek a vadon élő macskáknak az ősei elkísérték az első európai telepeseket Ausztráliába, és a XIX. században elszaporodtak az egész kontinensen. Sok macska elszökött a vadonba. Másokat szándékosan engedtek szabadon az 1880-as években, amikor igyekeztek megfékezni a nyulakat, amelyek pusztították a legelőket. A macskák hamar alkalmazkodtak új otthonukhoz, és ma már a legelterjedtebb állatok közé tartoznak az Ausztráliában nem őshonos fajok között. Napjainkban a vadon élő macskák szinte mindenütt megtalálhatók Ausztráliában, még a kisebb szigeteken is.

Rendkívül alkalmazkodó betelepülők

A vadon élő macskák gyorsan szaporodnak. A nőstény akár hét kiscicának is életet adhat, már egyéves kora előtt. Évente háromszor vemhes, és mindegyik alkalommal négy-hét cica van az alomban. Egész életén át, vagyis hét-nyolc éven keresztül termékeny. Ha évente csak három nőstényt és három hím kölyköt ellik, s a lánycicák ugyanezt teszik, hét éven belül egyetlen vadon élő macskától több ezer utód származhat.

Ahhoz azonban, hogy túléljék Ausztrália kegyetlen időjárási viszontagságait, nem elég a termékenység. A macskák gyakran a hűvösebb, esti vagy hajnali időszakban vadásznak. A nap hevét kerülik, farönkök üregeiben, nyulak vackában szunyókálnak. A vadon élő macskák még a legijesztőbb sivatagokat is meghódították, ugyanis nem kell vizet inniuk a túléléshez, mert a szükséges folyadékot frissen elejtett zsákmányukból megkapják.

A vadon élő macskák nem finnyásak. Bár a nyulat jobban szeretik, az új-dél-walesi Nemzeti Park és Vadőrszolgálat szerint „a macskák több mint 100, Ausztráliában honos madárfélét, 50 féle emlőst és erszényest, 50 féle hüllőt, számtalan békát és gerinctelen állatot ölnek és esznek meg”. Ráadásul roppant nagy az étvágyuk. Egy hím macska naponta a testsúlya 5-8 százalékának megfelelő táplálékot eszik meg. Ha nőstényről van szó, amelynek kiscicái vannak, akkor testsúlya 20 százalékának megfelelő élelmet fogyaszt naponta. Egy félreeső szigeten 375 vadon élő macska 56 000 nyulat és 58 000 tengeri madarat zsákmányolt egyetlen év alatt.

Az Ausztráliában őshonos állatok legtöbbje nem veheti fel a versenyt a vadon élő macskával. A környezetvédelemmel foglalkozó Ecos című folyóirat szerint zsákmányszerzési módszereik miatt állítólag ők tehetők felelőssé azért, hogy „csak korlátozott sikereket érnek el az olyan programokban, amelyekkel azért küzdenek, hogy visszatelepítsék a veszélyeztetett emlősöket Ausztrália szárazabb vidékeire”.

Kiskedvenc vagy nyűg?

A macskák már az ókori Egyiptom ideje óta népszerű házikedvencek. Ausztráliában a családok 37 százaléka legalább egy macskát tart. Sokukat nem ivartalanítják, és néha a megszületett nem kívánt kiscicák szűrét kiteszik egy közeli bozótosba, ahol aztán felnőnek, szaporodnak, és ezáltal is növelik a vadon élő macskák állományát.

Ahhoz, hogy ezek a szeretetre méltó állatok ne váljanak a környezetüknek nyűggé, az ausztráliai Nemzeti Park és Vadőrszolgálat a következőket javasolja: Tartsd macskádat otthon, főleg este. Adj neki elegendő élelmet. Tegyél rá valamit, amivel azonosíthatod, egy nyakörvet, cédulát, vagy ültess a bőre alá egy mikrocsipet. Tegyél akár három nagy csengettyűt is a macskádra, hogy elűzze a vadon élőket. Ivartalanítsd. Építs egy „macskabiztos” kerítést, hogy el ne kóboroljon.

Időbe és pénzbe kerül megvalósítani mindezt. De csekélység ez Ausztráliában azoknak, akik szeretik a macskákat.

[Kép a 20. oldalon]

Ausztrália 12 millió vadon élő macskájának egyike

[Forrásjelzés]

Joel Winter/NSW National Parks and Wildlife Service, Australia

[Kép forrásának jelzése a 21. oldalon]

With permission of The Department of Natural Resources and Mines