„Büszkék vagyunk a ruháinkra”

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL

AMIKOR a spanyolok Mexikóba érkeztek a XVI. században, különféle kultúrákat találtak ott: az azték, a maja civilizációt, de még más kultúrákat is. Az európaiak vajon teljesen felszámolták ezeket a kultúrákat? Nem, még mindig léteznek. Mintegy 12 millió mexikói egyenes ági leszármazottja a Kolumbusz előtti korban élt etnikai csoportoknak. Sokan beszélik ősi nyelvüket, s kitűnnek gyönyörű ruháikkal.

Mezoamerikán belül a délnyugati Oaxaca államban lelhető fel a legtöbb kultúra. Olyan ez, akár egy nagy divatbemutató. Ott vannak a csontalok, akik a földművelésből, marhatenyésztésből, vadászatból és gyűjtögetésből tartják fenn magukat a hegyekben. Családjaik kertje tele van gyümölcsökkel, zöldségekkel és virágokkal. A csontalok azzal is kimutatják a természet iránti szeretetüket, hogy a nők a blúzukra fekete és piros színekkel állatokat és virágokat hímeznek. A hajadonok bájukat növelvén, színes szalagokat fonnak a hajukba.

A Tehuantepeci-földszoroson a csontalokkal együtt osztoznak még a vavék és a zapotékok, akik hasonlóan öltöznek, de a helyi lakosok a nők ruházatából mégis meg tudják állapítani, hogy melyikükhöz tartoznak. A zapotékok, akik önmagukat a felhők népének nevezik, még azt is meg tudják határozni abból, ahogyan egy nő a ruháját hordja, hogy melyik faluból való. A csinantékok, akik ugyanennek az államnak az északi részéről valók, bonyolultabb mintázatú ruhát hordanak. A csinanték nők őseik történetét hímzik jelképekben a bő, ujjatlan ruhájukra, amit huipilnek hívnak. Ünnepélyesebb alkalmakkor pazarul díszített ruhát viselnek, amelyet „nagy hasnak” hívnak a nyelvükön.

 A misték nők, akik Oaxaca, Guerrero és Puebla államokban laknak, szintén szeretik a hímzést. Az egyik vidéken a nők muszlin blúzukat olyan módszerrel díszítik, amelynek a neve: „készíts el, ha tudsz.” Ahogy általában ez a mexikói embereknél megszokott, a tengerparton élő mistékek mind a mai napig ugyanolyan anyagokkal dolgoznak, mint az őseik évszázadokkal ezelőtt. A jelenleg is használt szövési technikájukkal találkozhatunk a múzeumokban, a spanyol hódítás előtti korokat megjelenítő szobrokon és rajzokon.

Az ókori maja és azték férfiruha igazán gazdagon díszített volt. Napjainkban a bennszülött férfiak számunkra többé-kevésbé szokványosan öltözködnek. De a spanyol hódítók előtti kor hangulatát még mindig lehet érzékelni néhány bennszülött népnél, például a huicholoknál is. A hímzett huichol ruha, amely a rangját is jelzi az embernek, olyan bonyolult mintázatokkal és kiegészítőkkel van ellátva, hogy beletelik egy kis időbe, mire minden részletét ki tudjuk venni.

A spanyol hódítók előtti korokból való ruházatot leginkább a navatl közösségek őrizték meg a Puebla állambeli Cuetzalánban, ahol a nők, fonalat szőve a hajukba, igazi hajkölteményt hordanak (fénykép a 26. oldalon), valamint a quechquemitlit, egy áttetsző, díszes kendőt. Hasonló ruhadarabokat rajzoltak le az ősi feljegyzésekben is.

Chiapas állam fennsíkján különféle etnikai csoportok színes kavalkádja él, sokuknak azonos a gyökerük. A cotzilok, celtálok és toholabalok viselete számukra csak hétköznapi ruha, ám a kívülállóknak bizony szemrevaló.

Sokan maguk készítik még az anyagot is. Ha édesanyádtól tanultad volna, hogyan készítsd el saját ruhádhoz az anyagot, te is büszke lennél a hovatartozásodra, nem igaz? Chiapas hűvös fennsíkján a cotzil asszonyok maguk végeznek mindent, a juhnyírástól kezdve a gyapjú mosásáig, kártolásáig, fonásáig; majd természetes festékkel befestik, mielőtt megszőnék az anyagot a hátfeszítéses szövőszéken. Petrona, egy chamulai lány büszkén emlékszik vissza: „Bár eleinte nehéz volt, de nagyon boldog voltam, amikor elkészültem az első naguával [szoknyával], és kihímeztem az első pamutblúzomat. Készítettem egy övet is.” Most, hogy már tudjuk, mennyi munka lehetett vele, érthető, miért mondja: „Büszkék vagyunk a ruháinkra.”

A Yucatán-félsziget leghagyományőrzőbb területein a maja nők mindennapos használatra hipilt viselnek, egy színes hímzéssel díszített, bő, fehér ruhát. Ehhez a ruházathoz sokszor még egy csipkés alsószoknya is tartozik. Különleges alkalmakkor az asszonyok és a fiatalabb lányok, vidéken és városban egyaránt, büszkén viselik a ternót, a hipil egy ünnepélyesebb formáját.

A turistáknak borsos árat kell fizetniük ezekért a jellegzetes mexikói ruhákért. Bár a bennszülöttek közül a legtöbben szegények, megengedhetik maguknak ezt a fényűzést, hisz izzadságos munkával maguk készítik ezeket a ruhákat.

Szemet gyönyörködtető élmény részt venni Jehova Tanúi keresztény összejövetelein Mexikóban, a 219 bennszülött nyelvű gyülekezet valamelyikében. Ezek olyan alkalmak, amikor a résztvevők viselhetik ünnepi ruháikat, ősatyáik örökségét. S bizony, mily gyönyörűek ezek a ruhák!

 [Térkép a 26. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

YUCATÁN

PUEBLA

OAXACA

CHIAPAS

[Kép a 26. oldalon]

Maja csipkés alsószoknya

[Kép a 26. oldalon]

Zapoték hímzett ruha

[Kép a 26. oldalon]

zapoték, Oaxaca

[Kép a 26. oldalon]

maja, Yucatán

[Kép a 26. oldalon]

navatl, Puebla

[Kép a 26. oldalon]

cotzil, Chiapas