Figyeljük a világot

Nyugdíjaskorú bűnözők

„Nagy-Britanniában most először külön épületszárnyat kellett kialakítani az idős rabok szükségleteihez igazodva, mivel vészesen megnőtt a nyugdíjaskorú bűnözők száma” — jelenti a londoni The Sunday Times. A portsmouthi börtönben található épületrészben vannak lépcsőliftek és átalakított tornafelszerelés, ezenkívül a személyzetet kiképezték a betegápolásra. A vizsgálatokból kiderült, hogy több mint 100 000 nyugdíjas „azért követ el bűncselekményt, vagy azért fontolgat ilyesmit”, hogy kiegészítse a nyugdíját. Némelyikük drogokkal kereskedik, áruházban lop, cigarettát és alkoholt csempészik az országba, sőt bankot rabol. 1990-ben 355 nyugdíjas került a rács mögé, 2000-ben viszont már 1138-at börtönöztek be. Sokan közülük büntetlen előéletűek, csak „óriási nyomás nehezedik rájuk, hogy fenntartsák az életszínvonalukat — mondja Bill Tupman bűnügyi szakértő. — Nem a legszegényebb nyugdíjasokról van szó, hanem olyan középosztálybeliekről, akik egész életükben a társadalom szorgalmas, törvénytisztelő tagjai voltak.”

 Hogyan talál egymásra a fókamama és a fókabébi?

Amikor az anya medvefókák hazatérnek többhetes táplálékszerző útjukról, a tengerről, egymásra kell találniuk újszülött kicsinyeikkel a több száz zsibongó fókatársuk — kicsik és nagyok — tömegében. Hogyan keresik meg egymást? A kanadai The Vancouver Sun szerint „a borjak a megszületésüket követő két napon belül megtanulják felismerni az anyjuk hangját, az anyafókák pedig gyorsan meg tudják különböztetni a kölykük hívását a többiekétől”. Az Indiai-óceánban található Amszterdam-szigeten folytatott kutatás fényt derített arra, hogy „a fókamama és a fókabébi mindössze hét perc alatt képes egymásra találni, miután a mama visszatért az első tengeri útjáról” — írja a lap. „Az anyafóka csak a saját borját eteti, más kölykökkel viszont igen agresszívan viselkedhet — mondja el dr. Isabelle Charrier, aki a vizsgálatokat végezte —, ezért nagyon fontos a kicsiknek, hogy felismerjék az anyjukat.”

A mandarin nyelvjárás megdolgoztatja az agyat

Dr. Sophie Scott pszichológus, valamint londoni és oxfordi munkatársai nemrég rétegfelvételeket készítettek az agyról, hogy megtudják, mely részei működnek közre a beszéd megértésében. Felfedezték, hogy amikor angol anyanyelvű emberek angol szót hallottak, a bal oldali halántéklebenyük vált aktívvá. Ám „amikor a mandarin nyelvjárású kínait beszélők hallották az anyanyelvüket, a jobb oldali és a bal oldali halántéklebenyük egyaránt működésbe lépett” — számol be a The Guardian című újság. Vajon mivel magyarázható ez? „A bal oldali halántéklebeny feladata általában az, hogy a hangokat szavakká rakja össze; a jobb oldalié pedig, hogy a dallamot és a hanghordozást feldolgozza — fejtegeti az újság. — A mandarin nyelvjárásban a hanghordozás változtatásával más lesz a jelentés. A »ma« szótag például jelenthet anyát, szidást, lovat vagy kendert” a hangsúlytól függően. Dr. Scott hozzáfűzi: „Úgy véljük, hogy a mandarin nyelvjárást beszélők a jobb oldali halántéklebenyükben értelmezik a hanghordozást és a dallamot, így jutnak el a kimondott szavak megfelelő jelentéséhez.”

Újra az égig törnek

„A várostervezők világszerte újra azon versenyeznek, hogy felépítsék a világ legmagasabb épületét” — írja a The Wall Street Journal. Már épül a tajvani Tajpejben egy felhőkarcoló, mely a tervek szerint 508 méter magas lesz, vagyis körülbelül 90 méterrel magasabb, mint a New York-i ikertornyok voltak. Közben Kínában, Sanghajban is épül egy 492 méter magas pénzügyi világközpont. A város tisztviselői azt állítják, hogy ez az épület valójában magasabb lesz a tajvaninál, mivel annak a magasságába beleszámolják az 50 méteres televízióantennát is. A dél-koreai Szöul pedig ennél is magasabb épületet kíván felépíteni, egy 540 méter magas nemzetközi kereskedelmi központot. És hogy ne lehessen lepipálni őket, most némelyek indítványozták a világ legmagasabb épületének megépítését, a szeptember 11-ei, New York-i terrortámadásban leomlott helyett. „A 2001-es támadások után nem sok ember jósolta volna meg, hogy ilyen gyorsan újraindul a legmagasabb épületért folyó verseny” — jelenti ki a The Wall Street Journal.

Veszélyben az indulatos fiatalok szíve

„A kutatók rájöttek, hogy a nagyon rosszindulatú gyermekeknél csaknem háromszor nagyobb valószínűséggel fejlődik ki X-szindróma (mely a szívbetegség veszedelmes előjele), mint higgadtabb társaiknál” — számol be a The Gazette című montreali újság. Amerikai és finn kutatók 134 gyermek rosszindulatának mértékét figyelembe véve megállapították, hogy az indulatos fiataloknál 22 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakulnak ki a szívbetegség kockázati tényezői, mint a kevésbé dühöseknél. „Nem úgy szokott lenni, hogy az ember 50 éves korában egyszer csak arra ébred, hogy szívbetegsége van — fogalmaz dr. Kristen Salomon, a tanulmány társszerzője. — A szív- és érrendszeri betegségek kiskorban kezdenek kifejlődni.”

Nagy-Britannia legöregebb madara?

„Nagy-Britannia legöregebbnek tartott madara 52 évvel és nyolcmillió kilométerrel a háta mögött még mindig jó bőrben van” — írja a londoni The Times. Ezt a kis fekete-fehér bukdosó vészmadarat „először 1957 májusában, körülbelül hatéves korában gyűrűzték meg”. 1961-ben, 1978-ban és 2002-ben ismét elfogták, és az ornitológusok úgy vélték, többé már nem látják. De 2003 elején megint feltűnt Észak-Wales partjainál. A Brit Ornitológiai Hivatal becslése szerint a madár legkevesebb 800 000 kilométert tett meg Dél-Amerikába tartó vándorlásai során. De ha ehhez hozzáadjuk azt is, hogy rendszeresen 1000 kilométert tett meg táplálékszerzési útjai során, akkor már összesen több mint nyolcmillió kilométert repülhetett. Graham Appleton, az észak-walesi Bardsey Madármegfigyelő Állomás munkatársa így nyilatkozik: „A koros madár megkapta a negyedik gyűrűjét. Ilyesmire még nem volt példa. A többi gyűrű már mind felmondta a szolgálatot.”

Eltűntek a gyermekműsorok Spanyolországban

„Eltűntek a délutáni gyermekműsorok a televízióból” — írja az El País című spanyol napilap. Manuel Cereijo, a spanyol állami televízió szóvivője kifejtette, hogy „a gyermekek nem számítanak kellően megbízható közönségnek ahhoz, hogy érdemes legyen délutánonként kifejezetten nekik szóló műsorokat vetíteni”. A kialakult helyzet azonban sok szakértőt aggaszt, köztük Lola Abellót, az iskoláskorú gyermekeket nevelő szülők spanyol társaságának igazgatóját, aki megjegyzi: „A gyermekek bármit megnéznek, ami hozzáférhető.” A beszámoló közli, hogy Spanyolországban minden harmadik gyermeknek van tévé a hálószobájában. Ebből kifolyólag a 4—12 évesek mostanában már nem rajzfilmfigurákról beszélgetnek, hanem popsztárokról és kibeszélőműsorokról. „Kár, mert így elveszítik a gyermekkorukat — mondja Abelló. — Egészen pici koruktól felnőtteknek való témákkal foglalkozó műsorokat néznek.”