Figyeljük a világot

Egyre kevesebbet kapunk a pénzünkért

„Meglepő, de az extra méretek és a luxusterepjárók korában vannak olyan termékek, amelyek egyre kisebbek lesznek — olvasható a Time folyóiratban. — A joghurttól kezdve a fagylaltig, a mosószerig és a pelenkáig a gyártók észrevétlenül egyre kevesebb árut tesznek a tasakokba, az árakból ellenben a legtöbbször nem engednek.” A taktika nem új keletű, ám amiatt, hogy a gazdasági helyzet romlik, a fogyasztók pedig óvatosabbak, és próbálnak takarékoskodni, sok gyártó ma még merészebben csökkenti termékei méretét, illetve súlyát, hogy továbbra is nyereséges legyen. A legtöbb vásárló nem veszi észre, hogy a termék súlya vagy mérete megváltozott — néhány dekagrammal könnyebb vagy pár centiméterrel rövidebb lett —, az eredmény azonban akkor is az, hogy a fogyasztók többet fizetnek, kevesebbet kapnak. „A fogyasztóknak meg sem fordul a fejükben, hogy minden alkalommal, amikor vásárolnak valamit, megnézzék a termék nettó súlyát vagy a darabszámot — mondja Edgar Dworsky, egy fogyasztóvédelmi weboldal létrehozója. — Ezt nevezik tökéletes átverésnek. A fogyasztók még csak nem is sejtik, hogy rászedték őket.”

 Az életmentő szappan

Ha az emberek csak annyit tennének, hogy szappannal kezet mosnak, évente egymillióval kevesebb áldozata lenne a hasmenéssel járó betegségeknek, mivel így meg lehetne előzni őket, állítja Val Curtis, a higiéniát és trópusi betegségek gyógyítását oktató londoni intézet előadója. A Kiotóban (Japán) megrendezett Harmadik Víz Világfórumon az előadó „első számú közellenségként” utalt az emberi ürülékben lévő kórokozókra, jelenti a The Daily Yomiuri. „Néhány közösségben megszokott dolog, hogy a nők, miután megmosdatják a gyermeküket vécézés után, hozzálátnak főzni anélkül, hogy a saját kezüket megmosták volna” — íjra az újság. A szappan használatával elejét vehetjük a halálos vírusok és baktériumok terjedésének. És ami a fejlődő országokat illeti, Val Curtis szerint a szappannal való kézmosással harmadannyiba kerülne a hasmenéses betegségek kockázatának a csökkentése, mint a víz minőségének a javításával.

Alpesi út

Nemrégiben, 2002-ben avatták fel Európában a Via Alpina nevű gyalogösvényeket. „Az Alpesi úton gyaloglók 5000 kilométeres . . . távot tehetnek meg Európa legelragadóbb tájain keresztül a már régóta meglévő ösvényeken” — írja a londoni The Independent. A gyalogösvények, melyek nyolc alpesi országot kötnek össze, a tenger szintjéről indulnak az Olaszország északkeleti partjainál fekvő Triesztből, és ugyancsak a tengerszinttel megegyező magasságban érnek véget Monte-Carlóban, Monacóban. Nem túl meredeken vezetnek felfelé a hegyek között, egészen 3000 méteres magasságig, körüljárva a legnagyobb csúcsokat. A La Grande Traversée des Alpes nevű francia turisztikai szervezet szerint az ösvényeket gondosan úgy választották ki, hogy azok „a legismertebb természeti és kulturális értékek mellett haladjanak el”. A számítások szerint a legtöbb turista nem fogja végiggyalogolni az ösvények teljes hosszát. „Induljon el a családjával — mondja ezért az újság —, és próbálkozzon meg néhány kilométernyi gyaloglással, aztán hazatérhet. A Via Alpina azonban új távlatokat nyit meg azok előtt, akik egészséges, nyugodt körülmények között szeretnék az otthonuktól nem messze, a gondjaiktól távol tölteni a szabadságukat.” A gyaloglók az ösvények mentén lévő 300 szálloda, panzió vagy hegyi turistaház bármelyikében megszállhatnak éjszakára.

Nem marad hal a tengerben?

A föld óceánjai többé már nem csalogatják a kutatókat a bennük nyüzsgő számtalan halpopulációval, mondja két tengerbiológus, dr. Ransom Myers, a halifaxi Dalhousie Egyetem munkatársa, és dr. Boris Worm, a németországi Kielben működő Tengerkutató Intézet tagja. Kifejtették, hogy egyik tengeri faj a másik után kerül a kipusztulás szélére, ami a műholdas és a hanglokátoros technikai vívmányok kifejlesztésének a következménye. A tengeri halászflották ezekkel a módszerekkel bukkannak a halak nyomára. A torontói The Globe and Mail közlése szerint „az elmúlt 50 év során a szabadon élő, nagy testű halak minden egyes faját szisztematikusan halászták, úgyhogy mindegyik fajnak a 90 százaléka odaveszett”. Dr. Myersnek az a véleménye, hogy nagyon nagy hatással lesz a föld óceánjainak ökoszisztémájára az, hogy ezek, valamint a legkedveltebb húsú halak, így a tonhal, tőkehal, óriási laposhal, nyársorrúhal és kardoshal, elpusztulnak. „A bolygó létfenntartó rendszerét bolygatjuk meg — fűzi hozzá dr. Worm. — Rosszul tesszük.”

A malária egyre nagyobb mértékben sújtja Afrikát

„Az afrikai kontinensen mindennap 3000 gyermekkel” végez a malária — jelenti ki a Le Figaro című francia napilap. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint Afrikában évente több mint 300 millió súlyos fertőzésről számolnak be, és legalább egymillióan halnak bele a betegségbe. Burundira még nem sokszor sújtott le úgy a malária, mint 2000-ben. Hét hónap alatt a lakosság fele — mintegy három és fél millió ember — fertőződött meg. A gond az, hogy a gyógyszereknek ellenálló élősködők nem pusztulnak el a kininnel való kezelés során. A nagy költségektől tartva sok afrikai ország nem hajlandó a kininről új maláriaellenes gyógyszerekre áttérni, melyeket az egynyári üröm (Artemisia annua) nevű kínai növényből készítenek. Emiatt „a malária egyre nagyobb mértékben sújtja Afrikát” — közölte a WHO igazgatónője.

A latin nyelv életben tartása

Bár sokan holt nyelvnek tartják a latint, a Vatikán megpróbálja életben tartani és megújítani. Miért? Azért, mert noha a Vatikánban az olasz nyelvet használják, a latin a hivatalos nyelv; a körlevelekben és egyéb dokumentumokban még mindig latinul fogalmaznak. A latin használata erőteljesen hanyatlásnak indult az 1970-es években, amikor egy rendeletben kimondták, hogy a helyi nyelveken is meg lehet tartani a misét. Ekkor hozta létre VI. Pál pápa a Latin Alapítványt a nyelv életben tartására. Többek között megjelentettek egy kétkötetes latin—olasz szótárt, melynek minden egyes példánya elkelt. Most egy új, egy kötetbe foglalt kiadás jelent meg, melyet 100 euróért lehet megvásárolni. A szótár körülbelül 15 000 modern latin kifejezést tartalmaz, például azt, hogy „escariorum lavator” (mosogatógép). A The New York Times beszámolója szerint „arra számítanak, hogy két-három éven belül” a következő kötet is megjelenik, mely többnyire „számítógépes és informatikai” szavakat fog tartalmazni.

A felére sem emlékeznek

„Majdnem a 80 százalékát elfelejtik a betegek annak, amit az orvos a kórházi tartózkodásuk alatt mond nekik, amire pedig sikerül visszaemlékezniük, annak közel a felére rosszul emlékeznek” — olvasható a wissenschaft.de című tudományos hírlevélben egy több ország bevonásával végzett vizsgálatról. Roy Kessels, a hollandiai Utrechti Egyetem kutatója azt mondja, hogy a feledékenység elsősorban a betegek korának, már meglévő nézeteiknek, a stressznek, valamint annak tudható be, hogy nem kapnak szemléletes magyarázatot. Hogy segítsenek a betegeknek emlékezni a létfontosságú információkra, arra kérik az orvosokat, hogy legyenek egyértelműek, a legfontosabb tudnivalókat mondják el először, és használjanak vizuális segédeszközöket, például röntgenfelvételeket.