Helyes szemlélet az állatokról

AHOGYAN azt korábban említettük, az ember lett megbízva azzal, hogy gondoskodjon a földről és minden állatról. A Biblia azt mondja, hogy Isten mindent az ember lába alá vetett, „a kisebb jószágokat és az ökröket mind, a mező vadjait is, az ég madarait és a tenger halait” (Zsoltárok 8:6–8; 115:16).

Fontos, hogy az emberek eleget tegyenek az állatok iránti felelősségüknek. „Az igazságos törődik háziállatának lelkével” — jelenti ki Isten Szava (Példabeszédek 12:10). Isten Izraelnek adott törvényei ismételten felhívták rá a figyelmet, hogy körültekintően kell bánni az állatokkal (5Mózes 22:4, 10; 25:4). Miközben az ember teljesítette a kötelességét, nemegyszer előfordult, hogy társává fogadta az állatokat, sőt, még vadállatokat is megszelídített (1Mózes 1:24).

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Biblia nyomatékosan rámutat az emberek és az állatok közötti különbségre. Az emberek, és nem az állatok lettek ’Isten képmására és hasonlatosságára’ teremtve (1Mózes 1:26). És míg az állatoknak korlátozott élethossz adatott meg, az ember a földi örök élet kilátásával lett megalkotva (1Mózes 3:22, 23; Zsoltárok 37:29). Jézus Krisztus azt mondta, hogy „az örök élet” elnyeréséhez hitet kell gyakorolnunk, és ismeretet kell szereznünk Istenről — erre az állatok képtelenek (János 3:36; 17:3). Ezenkívül a Biblia ’a természettől fogva megfogásra és elpusztításra született oktalan állatokhoz’ hasonlítja a feltámadásra méltatlanokat (2Péter 2:9–12).

Az emberért lettek megteremtve

Isten az emberek érdekében teremtette meg az állatokat. Az állatok segíteni tudnak a munkavégzésben, és az emberek társaivá, kedvenceivé válhatnak. Mi több, felmagasztalják Isten szeretetét és bölcsességét is. Biztosan örömmel tölt el minket, amikor az állatok szépségét szemléljük, és az is, hogy többet megtudhatunk a Teremtőről azáltal, hogy tanulmányozzuk az állatok csodálatra méltó ösztönös bölcsességét (Zsoltárok 104:24; Példabeszédek 30:24–28; Róma 1:20). Bár rengeteg példát felsorakoztathatnánk, mely szemlélteti az effajta bölcsességet, most csupán egyre térünk ki, méghozzá a rovarvilág egyik tagjára. Páratlan az, ahogy a méhek kommunikálnak egymással, ahogy megtalálják az utat a táplálékforráshoz, nem is szólva arról, ahogyan megépítik bonyolult lépeiket.

Az állatok élelemül is szolgálhatnak az embereknek. Isten kezdetben csak növények fogyasztását  engedélyezte, de több mint 1600 évvel később, Noé napjainak az Özönvize után, Isten ezt mondta: „Minden állat, amely él és mozog, legyen nektek eledelül. Mint a zöld növényt, azokat is mind nektek adom” (1Mózes 1:29; 9:3). Isten tehát lehetővé tette, hogy az emberek megegyék az állatokat; bizonyára az érdekünkben intézkedett erről, bár eredeti szándéka szerint a hús nem szerepelt az emberi étrendben.

Az állattartással járó gondok napjainkban

Úgy tűnik, hogy a történelem során az állatokat ritkán tartották lakásban, és ez a világ nagy részén még mindig így van. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban költöztetik az emberek az otthonukba kedvenceiket, amire a városiasodás és a kedvezőbb anyagi háttér a magyarázat. Egyes fejlett országokban emiatt sajátos nehézségek alakultak ki.

Bármilyen megdöbbentő, mégis igaz: a világ becslések szerinti 500 millió házi kedvencének körülbelül a 40 százaléka az Egyesült Államokban él. Ebben az országban körülbelül 59 millió kutyát és 75 millió macskát tartanak. Ám Londonban is, és Párizsban is több az egy-egy háztartásra jutó házi kedvencek száma, mint New Yorkban!

Párizsban néhány évvel ezelőtt mintegy hetven, caninette-nek nevezett motorkerékpár indult útnak, hogy felporszívózza a járdákról a kutyaürüléket. A városban élő körülbelül 250 000 kutya hozzávetőleg 25 tonna ürüléket hagy maga után naponta, és ennek kevesebb mint a felét szippantották magukba a caninette-ek. Állítólag évente több száz ember sérül meg és kerül kórházba amiatt, hogy elcsúszik a kutyaürüléken.

A zaj is gondot jelent. Néhány kutyatulajdonos a kedvencének elnézi azt, amit egy embernél sohasem tűrne el. Egy internetes webhely szerint „a vadul csaholó kutyák gazdái mintha immúnissá váltak volna a zajra” (The Pet Care Forum). Vannak, akik például semmit sem tesznek, hogy elvegyék a kutyájuk kedvét az ugatástól, akkor sem, ha egy fontos beszélgetéskor még a saját hangjukat sem hallják.

Előfordul az is, hogy egy kutya nyugodt és békés, amikor a gazdájával van, amikor azonban az elmegy otthonról, rémálommá válik a szomszédok élete. Lehet, hogy az állattulajdonos a hibái ellenére is kedveli a kutyát, de a váltott műszakban dolgozó szomszéd, vagy a szomszédos lakásban élő, kisbabáját elaltatni próbáló anya talán nem ilyen megbocsátó. És arról sem szabad elfelejtkezni, hogy az unatkozó állatok viselkedése ártalmassá válhat, idegesek lehetnek, sőt agresszívek.

Ezenkívül főleg a városokban nagy gond az, hogy a kedvencek számos utódot ellenek. A becslések szerint az Egyesült Államokban évente 17 millió kutya és 30 millió macska születik, s közülük milliók végzik állatmenhelyeken, ahol aztán minden évben 4-6 millió állatot ölnek meg.

Miért küldenek annyi állatot valamilyen menhelyre? Azért, mert az irántuk érzett szeretet gyakran rövid életű. Az aranyos kiskutya vagy kiscica megnő, és törődést igényel, de megeshet, hogy  a családban senkinek sincs ideje vagy türelme, hogy játsszon vele, vagy hogy nevelje. Dr. Jonica Newby író és állatszakértő ezt mondja: „Világszerte mindenütt készülnek ebben a témában tanulmányok; ezek minduntalan megerősítik, hogy ellentétben a közhiedelemmel a menhelyekre vitt kutyák fele nem magára hagyott állat, hanem olyan, amelyet a gazdája vitt oda, mert nem tudta elviselni a csaholását, a kirobbanó energiáját, vagy a rombolást, amelyet véghezvitt.”

Egy tájékoztató, mely az állatok túlszaporodását elemzi, így összegzi a kialakult helyzetet: „Élőlényeket eldobható tárgyakként kezelnek; babusgatják őket, amikor aranyosak, és kiteszik a szűrüket, amikor kényelmetlenné válik a jelenlétük. Az állatok életének ilyen semmibevétele átjárja és aláássa a kultúránkat.”

Amit fontos átgondolni

A városlakóknak különösen fontos jól átgondolni, hogy tartsanak-e állatot. Az energikus állatoknak mindennap mozgásra van szükségük, hogy jól érezzék magukat. Az „Emberek és állatok” címmel készített ausztráliai felmérésből ez derül ki: „A séta és a mozgás egyéb formái nélkülözhetetlenek a kutya egészségéhez, és serkentik az agytevékenységét. Azok a kutyák, melyek nem mozognak eleget, nehezen kezelhetővé válnak.” Ám sok kutyatulajdonos túlságosan fáradt egy kimerítő munkanap után ahhoz, hogy elvigye a kutyáját sétálni, hogy az állat levezethesse fölös energiáját.

Azok, akik azt fontolgatják, hogy tartsanak-e állatot, jól teszik, ha megkérdezik maguktól: „Megfelelő figyelmet tudok majd fordítani az állatra? Az életmódom miatt javarészt egyedül lesz otthon? Lesz időm, hogy sétálni vigyem, és játsszak vele? Ha a kutyámnak kiképzésre van szüksége,  meg tudom ezt adni neki, vagy el tudom vinni egy kutyaiskolába? Nem fogja az állatról való gondoskodás elvenni az időt valamilyen fontosabb tevékenységtől?”

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az állattartás nem olcsó mulatság. Egy felmérésből kiderül, hogy a kutyák állatorvosi költségei az Egyesült Államokban évente átlagosan 45 000 forintnak megfelelő összegre rúgnak, a macskatartás pedig ennek kicsivel több, mint a felébe kerül. Ebben persze nincs benne az állateledel ára, és az egyéb, mindennapos költségek. Ráadásul néhány helyen be kell jegyeztetni az állatokat, ami további kiadás.

Nehéz kiegyensúlyozott nézetet kialakítani

A Teremtőnk biztosan boldog, amikor azt látja, hogy örömünket leljük az állatokban, és szeretettel törődünk velük. Biztosan egyetértesz azzal, hogy helytelen lenne durván bánni az állatokkal. Ám az emberek sok esetben semmit sem tesznek az ellen, hogy az állatviadalokon ne legyenek kegyetlenül megkínozva vagy elpusztítva a szórakozás kedvéért bikák, kutyák, csirkék és másfajta állatok. Sajnos az emberek nem mindig bánnak olyan könyörületesen az állatokkal, ahogyan azt Isten akarta.

Másrészt néhány ember fontossági sorrendjében az állatok előbbre valók a lényegesebb dolgoknál is. Ami azt illeti, ha az állatok iránti szeretetet nem mérsékli ésszerűség, akkor az életük fontosabbnak tűnhet, mint az embereké. Például amikor egy állatkórházban tűz ütött ki, és az állatok gazdái kint gyülekeztek, némelyek állítólag „át akartak törni a kordonon, és eközben azt kiabálták, hogy a kedvencükkel együtt akarnak meghalni”.

Természetesen nagyon szomorú, sőt tragikus, ha kimúlik egy állat, amely hozzánőtt valaki szívéhez. De még ilyenkor is szükség van bizonyos fokú kiegyensúlyozottságra. Ahogy korábban beszéltünk róla, az emberekkel ellentétben az állatok nem lettek Isten képére teremtve az örök élet kilátásával. A Biblia azt mondja, hogy Isten úgy teremtette meg az embereket, hogy ’az örökkévalóságot is az értelmük elé tárta’, az állatokról viszont nem olvassuk ugyanezt (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált Biblia).

A Biblia ezért nem beszél arról, hogy helytelen kioltani állatok életét, és manapság valójában több millió ember fogyaszt húst. De vajon el lehet-e altatni egy állatot mondjuk, ha beteg és szenved? Milyen nehéz, fájdalmas döntés ez! Egy állatbarát mégis amellett dönthet, hogy a gyors és fájdalommentes megoldás jobb annál, minthogy hűséges társát költséges kezelésnek veti alá, ami csupán meghosszabbítja az állat szenvedését, és még a családot is nehéz helyzetbe sodorja anyagilag.

Isten szívből szereti emberi teremtményeit. Nem kellene hát nekünk is ugyanúgy figyelnünk a gondoskodásunkra, felügyeletünkre bízott állatokra, és szeretnünk őket? Akikben ilyen szeretet él, azokat általában vonzza az a csodálatos kilátás, hogy úgy éljenek együtt az állatokkal, ahogy azt a Teremtőnk eredetileg akarta. E cikksorozat befejező cikke erről az oldalról fogja megvizsgálni ezt a témát.

[Kép a 7. oldalon]

Miért ölnek meg évente több millió állatot a menhelyeken?

[Forrásjelzés]

© Hulton-Deutsch Collection/CORBIS

[Képek a 8–9. oldalon]

Sok ember nincs tudatában, hogy mi mindennel jár az állattartás, különösen a városban

[Kép a 9. oldalon]

A Teremtőnk boldog, amikor kedvesen bánunk az állatokkal