Élet a felhők felett

AZ ÉBREDJETEK! BOLÍVIAI ÍRÓJÁTÓL

A MAGÁNY, a lélegzetelállító látvány, valamint a túrázási, hegymászási és síelési lehetőségek sok vakációzót vonzanak a hegyekbe. Aztán ott van az a több millió ember, aki olyan völgyben vagy fennsíkon él, mely számos felhőképződménynél magasabban fekszik. A magasság viszont különös hatással lehet az ember egészségére és a gépjárművekre. A főzést is megnehezítheti. Mi okozza a nemkívánatos változásokat, és mit tehetünk ellenük? Mindenekelőtt csakugyan olyan sokan élnek a hegyekben?

Számos hegyvidéki területen virágzik a gazdaság. Mexikóváros több millió lakosa több mint 2000 méterrel a tengerszint felett éli mindennapjait. Az egyesült államokbeli Coloradóban lévő Denver, valamint a kenyai Nairobi és a dél-afrikai köztársasági Johannesburg tengerszint feletti magassága meghaladja az 1500 métert. A Himalájában emberek milliói élnek több mint 3000 méteres magasságban. Az Andokban  néhány nagyváros több mint 3300 méter magasan fekszik a tengerszint felett, sokan pedig olyan bányákban dolgoznak, melyek 6000 méteres magasságban találhatók. Mivel ilyen sokan élnek felföldi területeken, fontossá vált annak tanulmányozása, hogy miként alkalmazkodik a szervezet a hegyvidéki élethez. Az eredmények növelhetik az értékelésünket testünk csodálatos felépítése iránt.

Mire számítson az ember?

Amikor Doug megérkezett az Andokba, ugyanúgy érezte magát, mint mások, akik ilyen magasságba kerülnek. „A reptéren a bőröndjeink emelgetése közben hirtelen megszédültem, és majdnem elájultam — meséli. — Bár ez hamar elmúlt, az első egy-két hétben fájt a fejem, és rosszul aludtam. Folyton arra riadtam, hogy úgy érzem, megfulladok. Aztán néhány hónapig nem volt étvágyam, könnyen elfáradtam, és többet kellett aludnom, mint máskor.” Katty hozzáfűzi: „Mindeddig képzelgésnek tartottam a hegyibetegségről szóló történeteket. Most már tudom, hogy nem az.”

Az alvászavar, melyet Doug is tapasztalt, gyakori azok között, akik felföldi területre érkeznek. Ha valaha is részed lesz benne, lehet, hogy ijesztőnek fogod találni. Alvás közben ugyanis néhány alkalommal több másodpercre leállhat a légzésed, s emiatt időnként arra ébredhetsz, hogy levegő után kapkodsz.

Néhány embernek semmi baja sincs, amikor magasabb fekvésű területre érkezik. 2000 méteres magasságban többen kellemetlen tüneteket tapasztalnak, és 3000 méter felett pedig az embereknek körülbelül a fele rosszul érzi magát. Érdekes módon a magashegységekben élők, ha csak egy-két hétre utaznak is alacsonyabban fekvő területre, miután visszatérnek a hegyekbe, gyakran ugyanezeket a tüneteket tapasztalják. Miért?

Miért van ránk hatással a magasság?

A legtöbb tünetet az oxigénhiány váltja ki. Mivel a légnyomás annál alacsonyabb, minél magasabbra megyünk, 2000 méteres tengerszint feletti magasságban adott térfogatú levegő körülbelül 20 százalékkal, 4000 méteres magasságban pedig 40 százalékkal kevesebb oxigént tartalmaz. Az oxigénhiány az életfolyamataink legtöbbjére hatással van. Az izmaink nem bírják annyira a munkát, az idegrendszerünk kevésbé tudja feldolgozni a stresszt, és az emésztőrendszerünk nehezebben bontja le a zsírt. Rendes körülmények között, ha a szervezetünknek több oxigénre van szüksége, automatikusan mélyebbeket lélegzünk, és a gond máris megoldódik. De miért nem működik ez a reakció akkor is, amikor hegyvidékre érkezünk?

Hogy pontosan hogyan szabályozza a szervezetünk a légzés ritmusát, az egy csoda, melyet még nem értünk teljes egészében. Azt viszont tudjuk, hogy amikor erőt fejtünk ki, a légzés nemcsak az oxigénhiány miatt gyorsul fel. Úgy tűnik, a szén-dioxidnak is kulcsszerepe van, mely szaporább légzésre késztet, amikor az izomműködés hatására felgyülemlik a vérben. Persze a magasban is felgyorsul a légzésünk, de nem annyira, hogy ellensúlyozza a folyamatos oxigénhiányt.

Mi okozza a fejfájást? A hegyibetegség orvoslásáról és a magasság élettani hatásairól szóló első világkonferencián, melyet La Pazban, Bolíviában rendeztek meg, az egyik előadó kifejtette, hogy a hegyibetegség számos tünete az agyban felgyülemlő folyadék miatt lép fel. Néhány embernél ez nyomást idéz elő a fejben. De nem mindenki tapasztal ilyet, valószínűleg azért, mert egyeseknek nagyobb a koponyájuk, mint másoknak. Ám ritka esetekben még életveszélyes állapot is kialakulhat. A mozgás összehangoltságának hiánya, a homályos látás, a hallucinációk és a zavartság mind figyelmeztető jelek, hogy azonnal forduljunk orvoshoz, és menjünk alacsonyabban fekvő területre.

Bölcs dolog az elővigyázatosság

A magasság hatásai általában a második vagy harmadik napon a legerősebbek, ezért az a legjobb, ha néhány nappal a megérkezésünk előtt és után csak könnyű ételeket fogyasztunk, különösen az esti órákban. Odafenn szénhidrátokban gazdag ételeket vegyünk magunkhoz, például rizst, zabféléket és burgonyát, a zsíros ételeket pedig mellőzzük. Hasznos lenne megfogadnunk azt a tanácsot, hogy „reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, és vacsorázz úgy,  mint egy koldus”. Emellett ne végezzünk megerőltető fizikai tevékenységet, mert ez erőteljes tüneteket idézhet elő. Sokszor a fiatalok érzik magukat a legrosszabbul, talán azért, mert hajlamosak figyelmen kívül hagyni ezt a tanácsot.

Mivel a magasban vékonyabb levegőréteg védi az embert a nap veszélyes sugaraitól, az a javaslat is jól jön, hogy „csapjunk a fejünkbe egy kalapot, és jól kenjünk be magunkat fényvédő krémmel”. A napsugarak irritálhatják, sőt károsíthatják a szemünket, ezért szerezzünk be egy jó minőségű napszemüveget. A ritka hegyi levegő kiszárítja a szemet, ami fokozza az irritációt. Azt tanácsolják, hogy igyunk sokat.

Az orvosok arra figyelmeztetnek, hogy azok, akik kórosan túlsúlyosak, valamint akiknek egészségi gondjaik vannak, például magas a vérnyomásuk, sarlósejtes vérszegénységben, illetve szív- vagy tüdőbetegségben szenvednek, vessék alá magukat egy alapos orvosi vizsgálatnak, mielőtt úgy döntenek, hogy a hegyekbe utaznak. * Ha komoly megfázással, hörghuruttal vagy tüdőgyulladással küszködünk, bölcsebb lenne elhalasztanunk az utat, mert a magasság meg egy légúti megbetegedés vagy erőteljes fizikai tevékenység együttes hatására előfordulhat, hogy veszélyesen sok folyadék gyülemlik fel a tüdőnkben. A légúti bántalmak még azoknál is oxigénhiányhoz és súlyos egészségi gondokhoz vezethetnek, akik világéletükben a hegyekben éltek. Az asztmások ellenben gyakran jobban érzik magukat a felvidéken. A korábban említett La Paz-i világkonferencián egy Oroszországból érkezett orvoscsoport elmondta, hogy bizonyos betegségek kezelésére olyan klinikákra küldik betegeiket, amelyeket magasan fekvő helyeken létesítettek.

Szeretnél a hegyekbe költözni?

Nem kell félni a hegyi élettől. Néhány felvidéki terület, mint például a Kaukázus is, arról híres, hogy számos helybeli szokatlanul hosszú ideig él. Mások évekig tartózkodtak rendkívül magasan fekvő területeken. „Tizenhárom évet töltöttem a munkám miatt egy 6000 méter magasan lévő bányánál, egy vulkán csúcsához közel — mondja az Ébredjetek! egyik olvasója, aki az Andokban él. — Kemény munka volt kőtörő kalapáccsal nagy kéntömböket aprítani. Ám a nap végén még focizni is összejöttünk!” A szervezet olyan rendkívüli módon képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, hogy az ember csak ámul a Teremtő bölcsességén. Mi zajlik le a testünkben, amikor a magasság miatt oxigénhiány lép fel?

A szervezet első reakciója az, hogy serkenti a szív és a tüdő működését. Ezután csökkenti a vérben a plazma mennyiségét, így nagyobb lesz az oxigént szállító vörösvérsejtek koncentrációja. Az agy vérellátása rövid időn belül megnő, mivel ott  van a legnagyobb szükség a vérre. A csontvelőben pedig mindössze néhány órán belül felgyorsul a vörösvérsejtek termelődése, melyek fokozott hatékonysággal szállítják az oxigént. Mindez azt jelenti, hogy bár beletelhet néhány hónapba, míg teljesen alkalmazkodunk a magassághoz, a szívritmusunk és a légzésünk pár napon belül helyreállhat.

A vezetés és a főzés körüli gondok

De nemcsak az emberek szenvednek oxigénhiányban. Mintha a gépjárművek is lomhábban mozognának. Még ha az autószerelő állít is a benzin és a levegő arányán, és növeli az előgyújtást, a motor akkor is veszít a teljesítményéből. És a konyhában mi a helyzet?

Csak egy kis ízelítő abból, hogy mi minden fakaszthatja könnyekre a szakácsot: egy összeesett piskótatészta, egy szétmálló kenyér, a főni nem akaró bab, és a lágy tojás, mely kemény tojásnak készült. Mi áll a dolgok hátterében, és mit tehetünk ellene?

A katasztrofálisan sikerült ételek legtöbbször a sütőből kerülnek ki, és ezeken látszik a leginkább, hogy valami gond van. Az alacsony légnyomás miatt a gázok, melyek szivacsossá és könnyűvé varázsolják a kenyeret és a süteményeket, jobban kitágulnak, mint a tengerszinten. A tésztában lévő apró buborékok megnőnek, ami miatt a sütemény mállós lesz, vagy rosszabb esetben, ha a buborékok kipukkadnak, összeesik. De van egy egyszerű megoldás. Ha egy sütemény tésztájához tojást adunk, hogy könnyebb legyen, kevésbé verjük fel a tojást. Vagy ha valamilyen erjesztőt vagy sütőport kell tennünk a tésztába, tegyünk bele kevesebbet. Egy szakácskönyv azt tanácsolja, hogy 600 méteres magasságban 25 százalékkal, 2000 méteres magasságban 75 százalékkal kevesebb erjesztőt használjunk (The New High Altitude Cookbook).

Amikor kelesztjük a kenyeret, ügyeljünk arra, hogy a tészta ne dagadjon a kétszeresénél nagyobbra. Mivel a tojás erősíti a süteménytészták szerkezetét, használjunk nagyobb tojásokat sütéskor. Ha viszont túl sok cukrot teszünk a tésztába, azzal rontunk a szerkezetén. Tegyünk hát bele kevesebbet, mivel alacsony légnyomáson a víz gyorsabban elpárolog, így a tésztában megnő a cukor koncentrátuma. Általában minden ételhez több vizet kell adni, mivel a száraz, ritka hegyi levegő kiszárítja őket.

A magasan fekvő helyeken szinte mindent tovább kell főzni. A főtt tojás például 1500 méteres magasságban egy perccel, 3000 méteres magasságban három perccel hosszabb idő alatt készül el. Mindenképpen szerezzünk be egy kuktát. Nagy magasságban lehetetlenség nélküle babot vagy borsót főzni.

Bátran elutazhatunk hát a hegyekbe. Lehet, hogy eleinte kicsit zihálni fogunk, a piskótatésztánk inkább palacsintára fog hasonlítani, és az autónk úgy fog haladni, mint a reumás csiga, de ha nincs nagy gond az egészségünkkel, felvillanyozó élményben lesz részünk.

[Lábjegyzet]

[Ábra/képek a 12–13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A világ néhány hegycsúcsa és magasan fekvő városa

—9000 méter—

Mount Everest (Csomolungma), Nepál és Kína 8850 méter

—7500 méter—

—6000 méter—

Kilimandzsáró, Tanzánia 5895 méter

Aucanquilcha, Chile 5346 méter

Mont Blanc, Franciaország 4807 méter

—4500 méter—

Potosí, Bolívia 4180 méter

Puno, Peru 3826 méter

Fudzsi, Japán 3776 méter

La Paz, Bolívia 3625 méter

—3000 méter—

Tongsza Dzong, Bhután 2398 méter

Mexikóváros, Mexikó 2239 méter

Mount Washington, New Hampshire, Egyesült Államok 1917 méter

Nairobi, Kenya 1675 méter

Denver, Colorado, Egyesült Államok 1609 méter

—1500 méter—

—Tengerszint—

[Kép a 10. oldalon]

La Paz, Bolívia 3625 méter

[Kép a 10. oldalon]

Johannesburg, Dél-afrikai Köztársaság 1750 méter