Lángokban a „Bozót főváros”

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

BALJÓSAN izzó fényre ébredtek Ausztrália fővárosának, Canberrának lakói 2003. január 18-án. A felkelő napot vérvörös koronggá változtatta a vastag füsttakaró. A levegő izzott, száraz volt és fullasztó. Ausztráliát súlyos aszály sújtotta, a fák, levelek és az aljnövényzet teljesen kiszáradt, akár a pergamen. Heteken át tűz pusztította a nagy kiterjedésű eukaliptuszerdőket a város körül, melyet kedvesen a „Bozót főváros” névvel illetnek.

Azon a délutánon a viharos, perzselő szél következtében végül megtörtént a tragédia. A lángok átlépték a mesterséges tűzgátakat, és lángra lobbantották a fenyveseket Canberra délnyugati részén és a körül.

Lángra kap az erdő

Egy önkéntes tűzoltó, Elliot ezt mondja: „A fenyőerdők délután 3 órakor gyulladtak ki, és a tűz olyan erősségű volt, hogy ránk és a közeli külvárosra izzó parázs záporozott. Rémisztő volt látni a felénk tartó 40 méter magas tűzoszlopot.” A rendkívüli hőség és a széllökések megtették a magukét, és a létrejött tűzgolyó ijesztő sebességgel száguldott végig a Chapman külvároson, fákat csavart ki és házakat döntött romba. Villanyoszlopok sora gyulladt ki és tört ketté, a feszültség alatti vezetékek a földre zuhantak. Egy óra leforgása alatt 230 otthon veszett oda.

A tűzoltókat megdöbbentette ez a pusztító erő. Elliot ezt mondja: „Szívszorító volt látni, hogyan emészti fel a tűz a házakat, mivel nekünk kellett választanunk, melyik otthont próbáljuk megmenteni, és melyiket hagyjuk a lángok martalékának. De még ennél is megrázóbb volt a zokogó, elcsüggedt emberek látványa, amint visszatérnek arra a helyre, ahol egykor az otthonuk állt.”

Az utóhatások

Négyen meghaltak a tűzben, és több százan megsérültek. Az egyik áldozat egy 36 éves nő volt, aki visszaszaladt a házba, hogy kimentsen néhány fényképet. A ház tetőszerkezete beomlott, és a nő bent rekedt. Nem tudták megmenteni.

Mire a szél és a lángok elcsitultak, 530 otthon pusztult el, és 2500-an maradtak fedél nélkül. Súlyosan rongálódtak az elektromos- és gázvezetékek, valamint a szennyvízelvezető rendszer, ami komoly egészségügyi veszélyekkel fenyegetett. A canberrai kórház ambulanciája tele volt olyan emberekkel, akik légzőszervi panaszokkal küszködtek. Szomorú, hogy amíg sokan a menhelyekre kényszerültek, könyörtelen bűnözők kezdték fosztogatni az üresen maradt házakat. De számtalan beszámolót lehetett hallani a hősiességről és az emberségről is. Szomszédok segítették egymást, idegenek állatokat mentettek meg, az iskolák megnyitották kapuikat a hajlék nélkül maradtak előtt, és önkéntes tűzoltók küzdöttek mások otthonainak a megmentéséért, miközben hagyták a sajátjukat odaveszni.

Míg a fák idővel újra kinőnek, és a házakat újra felépítik, John Howard miniszterelnök szavai szerint a pusztítás olyan traumát okozott, melyet „nem lehet kitörölni . . . Canberra lakóinak a szívéből”.

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

AP Photo/Fairfax, Pat Scala