Fiatalok kérdezik:

Miért engedi meg Isten, hogy szenvedjünk?

„Isten fenn van az égben, ahol minden szép és jó, miközben mi itt lenn szenvedünk” (Marica *).

NAPJAINK fiataljai kegyetlen világba születtek. A tragikus földrengések és más természeti katasztrófák, melyek több ezer ember életét oltják ki, szinte megszokottá váltak. A hírekben másról sem beszélnek, mint háborúkról és terrortámadásokról. Szeretteink betegség, bűncselekmény vagy baleset áldozataivá válhatnak. Maricát, akit az imént idéztünk, személyesen is nagy fájdalom érte. Keserű szavai azután törtek fel belőle, hogy az édesapja meghalt.

Amikor személyesen érint minket egy tragédia, természetes, hogy tehetetlenséget, veszteséget, vagy akár még dühöt is érzünk, hiszen emberek vagyunk. „Miért kellett így történnie? — kérdezheted. — Miért velem? Miért most?” Ezek a kérdések kielégítő választ érdemelnek. De ha a helyes választ szeretnénk megkapni, akkor a megfelelő forráshoz kell fordulnunk. Persze néha „túl nagy a fájdalom ahhoz, hogy az ember tisztán tudjon gondolkodni”, ahogyan azt egy  fiatal, Turrell is megjegyezte. Ebben az esetben valahogy módot kell találnod rá, hogy egy kicsit megnyugtasd magad, hogy sikerüljön logikusan, józanul gondolkodnod.

A fájdalmas valóság elfogadása

Noha nyomasztó lehet a gondolat, de a halál és a szenvedés hozzátartozik az élethez. Jób rátapintott a lényegre, amikor ezt mondta: „Az asszonytól született ember rövid életű, és telve van nyugtalansággal” (Jób 14:1).

A Biblia megígéri, hogy lesz egy új világ, melyben „igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13; Jelenések 21:3, 4). Mielőtt azonban ezek az ideális körülmények megvalósulnának, az emberiségnek egy példátlanul gonosz időszakot kell átélnie. „Tudd meg — írja a Biblia —, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek” (2Timóteusz 3:1).

Meddig tart még ez a nehéz időszak? Jézus tanítványai lényegében ugyanerre voltak kíváncsiak. Ám Jézus válasza nem egy konkrét nap vagy óra volt, amikor majd eljön ennek a bajokkal terhes világrendszernek a vége. Ezt mondta: „aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:3, 13). Jézus szavai arra sarkallnak minket, hogy távlatokban gondolkodjunk. Fel kell készülnünk rá, hogy sok fájdalmas eseményt élhetünk át, mielőtt eljön a vég.

Isten a hibás?

Akkor hát van értelme dühösnek lenni Istenre, amiért megengedi a szenvedést? Nem, ha figyelembe vesszük, hogy Isten megígérte, hogy minden szenvedést eltöröl. Az sem ésszerű, ha azt gondoljuk, hogy Isten okozza a tragédiákat. Sok tragédia egyszerűen csak a véletlen műve. Szemléltetésül: képzeld el, hogy a szél kidönt egy fát, és valaki megsérül. Nem Isten műve volt, hogy a fa kidőlt. A Biblia segítségével megérthetjük, hogy az ilyen dolgok a „bajokkal teljes idő” és az „előre nem látható események” szomorú következményei (Prédikátor 9:11).

Annak is szenvedés lehet a vége, ha valaki nem használja a józan ítélőképességét. Tegyük fel, hogy néhány fiatal alkoholfogyasztás után elhatározza, hogy kocsiba ül. Súlyos baleset történik. Ki a hibás? Isten? Nem, rossz döntésük következményét aratták le (Galácia 6:7).

„De hát nincs meg a hatalma Istennek ahhoz, hogy már most véget vessen a szenvedésnek?” — kérdezheted. A bibliai időkben néhány hűséges férfiban is felmerült ez a kérdés. Habakuk próféta így fordult Istenhez: „Miért nézed hát azokat, akik csalárdul cselekszenek, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazságosabbat?” Ám Habakuk nem vont le meggondolatlan következtetéseket. Ezt mondta: ’figyelem, mit fog mondani általam.’ Isten később biztosította őt afelől, hogy a ’meghatározott időben’ véget fog vetni a szenvedésnek (Habakuk 1:13; 2:1–3). Ezért hát türelmesnek kell lennünk, és Istenre tekintenünk, hogy az őáltala meghatározott időben eltörölje a szenvedést.

Ne gondolj elhamarkodottan arra, hogy Isten valamilyen okból szeretné, hogy szenvedjünk, vagy hogy személy szerint ő tesz próbára minket. Az igaz, hogy a szenvedés a legjobbat hozhatja ki belőlünk, és hogy a Bibliában az áll, hogy a próbák, amelyeket Isten megenged, finomítják a hitünket (Héberek 5:8; 1Péter 1:7). Akik emberpróbáló helyzetet élnek át, vagy valami lesújtó történik velük, gyakran valóban türelmesebbé vagy együtt érzőbbé válnak. De nem szabad azt feltételeznünk, hogy Isten okozta a szenvedésüket. Az, aki így gondolkodik, megfeledkezik Isten szeretetéről és bölcsességéről. A Biblia egyértelműen kijelenti: „Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit.” Ellenkezőleg, „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” Istentől jön (Jakab 1:13, 17).

Miért tűri meg Isten a rosszat?

Honnan ered a gonoszság? Emlékezz csak, hogy Istennek vannak ellenségei. Legfőbb ellensége az, „akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9). Isten egy bajoktól mentes világba helyezte ősszüleinket, Ádámot és Évát. Ám Sátán meggyőzte Évát arról, hogy ha kivonná magát Isten uralma alól, jobb lenne az élete (1Mózes 3:1–5). Sajnos Éva hitt Sátán hazugságainak, és elmulasztott engedelmeskedni Istennek. Ádám csatlakozott hozzá a lázadásban. Mi lett ennek a következménye? „A halál minden emberre átterjedt” — mondja a Biblia (Róma 5:12).

 Isten nem látta jónak azonnal elnyomni a lázadást azzal, hogy elpusztítja Sátánt és a követőit, hanem inkább időt engedett nekik. Miért volt ez jó? Egyebek közt azért, mert így bebizonyosodhat Sátánról, hogy hazudott! Az idő múlásával elegendő bizonyíték gyűlhet össze, hogy az Istentől való függetlenség csakis romlásba vezet. És hát nem pontosan ez történt? „Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Emellett „ember uralkodik emberen a maga kárára” (Prédikátor 8:9). Az emberek által létrehozott vallások egymásnak ellentmondó tanítások kiismerhetetlen szövevényét alkotják. Még soha ilyen rosszak nem voltak az erkölcsök. Az emberi kormányzatok már minden elképzelhető uralkodási formát kipróbáltak. Egyezményeket írnak alá és törvényeket hoznak, de az emberek szükségleteit még nem sikerült kielégíteniük. A háborúk még inkább növelik a gyötrelmeket.

Egyértelműen arra van szükség, hogy Isten közbelépjen, és eltörölje a gonoszságot! De ez csak az általa meghatározott időben fog megtörténni. Addig is érezzük kiváltságunknak, hogy támogathatjuk Isten uralmát azáltal, hogy engedelmeskedünk a Bibliában található törvényeinek és alapelveinek. Amikor rossz dolgok történnek, megvigasztalhat minket az a biztos reményünk, hogy egy bajoktól mentes világban élhetünk majd.

Nem vagyunk egyedül

Ettől függetlenül, amikor mi magunk szenvedünk valami miatt, akaratlanul is felmerülhet bennünk: „Miért pont én?” Pál apostol azonban emlékeztet minket, hogy nem csak mi szenvedünk. Kijelentette, hogy „az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik mindmostanáig” (Róma 8:22). Ez a tudat segíthet, hogy könnyebb legyen elviselned a szenvedést. Nicole-t például érzelmileg nagyon megviselték a 2001. szeptember 11-i New York-i és washingtoni terrortámadások. „El voltam borzadva, és féltem” — meséli. De amikor arról olvasott, hogy a hittársai hogyan viselték a tragédiát, már másként gondolkodott az egészről. * „Rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül. Lassanként múlni kezdett a fájdalom és a bánat.”

Vannak olyan esetek, amikor bölcs dolog keresni valakit, akivel beszélgetni tudsz. Ilyenek lehetnek például a szüleid, egy érett barát vagy egy keresztény vén. Ha kiöntöd a szívedet valakinek, akiben megbízol, bátorító ’jó szót’ hallhatsz tőle (Példabeszédek 12:25). Egy fiatal brazíliai keresztény megosztja velünk emlékeit: „Kilenc évvel ezelőtt elvesztettem az édesapámat, és tudom, hogy Jehova egyszer majd fel fogja támasztani. Mégis az, hogy kiírtam magamból az érzéseimet, nagyon sokat segített. És a keresztény barátaimnak is beszéltem róluk.” Vannak ’igaz társaid’, akikben bízni tudsz? (Példabeszédek 17:17). Akkor meríts hasznot szeretetteljes segítségükből! Ne félj sírni, vagy az érzelmeidről beszélni. Hiszen még Jézus is „könnyekre fakadt” egy barátja tragikus halála miatt! (János 11:35).

A Biblia arról biztosít minket, hogy egy napon ’meg fogunk szabadulni a romlottság rabszolgaságából, és az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát’ élvezhetjük majd (Róma 8:21). Addig valószínűleg még sok jó ember fog szenvedni. Vigasztaljon az, hogy tudod, miért van szenvedés, és hogy már nem tart sokáig.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 14. oldalon]

Segíthet, ha beszélsz a bánatodról