Reformot követelnek

AZ ÉBREDJETEK! NÉMETORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

— Ha fiatalabb lennék, reformmozgalmat indítanék! — kiáltott fel Anna, egy 80 éves német asszony.

— Min változtatna? — kérdezte Robert.

— Mindenen! — felelte Anna.

SOKAN egyetértenének Annával. Egy felmérésből, melyet az 1990-es évek közepén végeztek Németországban, kiderült, hogy minden három megkérdezett közül ketten úgy érezték, nagyszabású reformokra és jelentős társadalmi átalakításokra van szükség. Hasonló lehet a helyzet abban az országban is, ahol te élsz.

Amikor az emberek változásokat követelnek, legtöbbször reformot ígérnek nekik. Az oktatási reformokról szólva Frederick Hess, egy oktatásüggyel és államigazgatással foglalkozó adjunktus a következőket írta: „A reform  többnyire jelképes törekvéseket takar. Célja az, hogy megnyugtassa a türelmetlenné vált közösségeket.” Az újságok címoldalai pénzügyi, egészségügyi, mezőgazdasági és jogi reformok tervbevételét hirdetik. Az oktatási rendszer, a szociális intézményrendszer és a büntetőtörvénykönyv módosítására tett javaslatokról is sokat hallunk. * Emellett néhány egyház tagjai a tantételek reformját sürgetik.

Reform vagy status quo

Miért a sok reformkövetelés? Az ember folyamatosan arra törekszik, hogy jobbá tegye maga körül a világot. Választásokkal, anyagi ráfordítással, törvénykezéssel vagy nyers erő bevetésével próbálja elérni a célját. Reformtörekvései abból a mélyen gyökerező vágyából fakadnak, hogy jobbá tegye az életét, hogy szebb jövőt készítsen elő a gyermekeinek, és hogy olyanná tegye a társadalmat, ami megfelel a közjólétről, az erkölcsi értékekről és az igazságszolgáltatásról alkotott eszméinek. Amíg vannak olyan emberek, akiknek az életét a tudatlanság, a betegségek, a szegénység és az éhezés elleni megfeszített küzdelem keseríti meg, addig reformkövetelések is lesznek.

Míg sokan örülnek a reformoknak, mások másként vélekednek a reformkezdeményezőkről és törekvéseikről. Ők a társadalom jelenlegi állapotát, a status quo megőrzését részesítik előnyben. A reformereket idealistáknak tartják, akik elrugaszkodtak a valóságtól, ugyanakkor szeretnék megváltoztatni a világot. Egy könyv, mely a németországi reformtörekvésekről szól, kifejti, hogy a reformerekről „sokszor beszélnek kritikusan, karikatúrákat készítenek róluk, és gúnyos megjegyzéseket tesznek rájuk” (Handbuch der deutschen Reformbewegungen 1880-1933). A francia drámaíró, Molière így fogalmazott: „Nagyobb őrültség nincs is már — hiába — / Mint vállalkozni világjavításra!”

Te mit gondolsz? Jobbá lehet tenni a világot reformokkal? Vagy a reformerek csak romantikus ábrándokat kergetnek? Mit mondhatunk a korábban véghezvitt reformokról? Elérték céljukat az indítványozóik? A következő cikkek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak.

[Lábjegyzet]