Peru szokatlan sírjai — Miről árulkodnak?

AZ ÉBREDJETEK! PERUI ÍRÓJÁTÓL

SOKAT megtudhatunk egy népről abból, ahogyan a halottaival bánik. E szavak igaz volta különösen nyilvánvaló Peruban, ahol sok kultúra nyomai fellelhetők, például a mochika, a csimu, a nazca, a chachapoya, a kolla és az inka népé. Mindegyik kultúrának külön-külön volt jó néhány saját temetkezési szokása, amely a túlvilágról alkotott jellegzetes hitnézeteiket tükrözi.

Nemcsak a sírrablók, a tudósok is több ezer sírhelyet ástak ki, és jó állapotban lévő holttestekre leltek, melyek vagy többméteres szőttes anyagba, vagy feldolgozatlan gyapotba voltak burkolva. Némelyik anyagot különféle mintákkal szépen kidolgozták. A Peru csendes-óceáni partjainak túlnyomó részét borító, forró, száraz sivatagi homok több ezer jó állapotban lévő, mumifikálódott testet őrzött meg.

Az előkelők sírhelyei

A mochika sírok feltárásakor királyi családok sarjainak tetemei kerültek elő, s ezek a személyek úgy lettek elhantolva, hogy hihetetlen gazdagságukat a sírba is „magukkal vitték”, továbbá kardokat és királyi szimbólumokat. Még embereket is temettek melléjük. Ők nyilvánvalóan szolgák voltak, akiket azért áldoztak fel, hogy a másvilágra is elkísérjék törzsfőnöküket. Némelyik szolgának még a lábfejét is levágták. Hogy miért? Egy elmélet szerint azzal a céllal, hogy ne tudjanak elmenekülni túlvilági szolgálati helyükről.

A Titicaca-tó közelében, 3827 méter magasságban lenyűgöző sírhelyek találhatók, melyeket chullpáknak hívnak. Ezek kőtornyok, magasságuk akár a 12 métert is elérheti, és felfelé szélesednek. Alighanem a nemesi származású kollák földi maradványait tartották bennük, mely népet az inkák legyőztek. Egyes sírokon kígyó, macska és majom formájú vésetek vannak. Ezeket az állatokat a másvilág oltalmazóiként imádták.

Karajiában, a Chachapoyas nevű város közelében olyan sírokat találni, melyek megmozgatják a képzelőerőnket. Egy szikla oldalában, kiugró peremeken megkeményedett agyagból készült, kétméteres szarkofágokat figyelhetünk meg, melyek némelyike a mai napig magán viseli az évszázados eredeti festékek nyomait. Az arcok méltóságteljesen, látszólag rosszalló tekintettel néznek át a zöldellő völgyön, uralkodva az egész vidéken, amerre kőszemük ellát.

 Tragikus elhalálozások bizonyítékai

Lima külvárosi területén régészek a közelmúltban mély sírokat tártak fel, melyekben megközelítőleg 2200 múmia feküdt bebugyolálva. E múmiák bizonyára inka származásúak, és remek állapotban maradtak fenn. Az egyik tetem nehéz volt, 240 kilogrammos, és felállítva majdnem két méter magas. Kiderült, hogy nem is egy, hanem két testről van szó. Az egyik inka nemesember holtteste volt, akit 140 kilogrammnyi nyers gyapotba csomagolva találtak meg, és e nagyobb halom mellett egy valószínűleg vele rokonságban lévő gyermeknek a teste volt. Az ember csak találgatni tud, hogy milyen körülmények vezethettek e réges-régen bekövetkezett halálesetekhez.

Kevésbé rejtélyes — de nem kevésbé tragikus — azoknak a gyermekeknek a sorsa, akiket az Andok isteneinek ajánlottak fel áldozatul. Lehet, hogy a kicsiknek a szülei megtiszteltetésnek tartották, ha gyermekeiket — talán az istenek megbízottaiul — a másvilágra küldhetik. A fiatalokat általában egy hegycsúcsba vagy annak közelébe temették. Egy lány teteme már évszázadok óta el volt rejtve, amikor Ayacuchóban a hófödte Sara Sara hegyen, mintegy 5000 méteres magasságban rátaláltak. Ezeket az áldozatul felajánlott gyermekeket díszes ruhába bugyolálták, néha ajándékokat és emléktárgyakat helyeztek melléjük, például kis arany vagy ezüst lámaszobrokat.

Halottakra vonatkozó reménység — Mi az alapja?

Nemcsak Peru ezen múltbeli civilizációinak a temetkezési szokásai alapulnak olyan hitnézeten, hogy létezik egy misztikus túlvilág. Ilyen vagy olyan módon még a mai kultúrákat is átitatja a halál utáni élet gondolata.

Manapság nagyon sokféle nézet van a túlvilágról. Ilyen például a reinkarnáció, azaz a lélekvándorlás, valamint a purgatórium, a tüzes pokol és az az elképzelés, hogy a halottakkal lehet kommunikálni. Az emberek széles körben dédelgetnek ilyen nézeteket. E tantételek mind arra a tanításra épülnek, hogy a halál beálltakor csak a test szűnik meg létezni, de egy halhatatlan valami tovább él. A Biblia nem támogat egyetlen ilyen nézetet sem (Prédikátor 3:18–20; 9:5, 10; Ezékiel 18:4).

A Biblia ehelyett azt tanítja, hogy az ember maga a lélek, vagyis egy élő, de halandó teremtmény (1Mózes 2:7). Isten Szava viszont csodálatos reményt is feltár a halottakra vonatkozóan. Azt tanítja, hogy „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). És a Biblia még többet is tesz annál, hogy pusztán kijelenti e reménységet. Lapjain többször is szemtanúk számolnak be valakinek a feltámadásáról (János 11:17–47; 1Korintusz 15:3–6). Mennyire csodálatos kilátásuk van tehát azoknak a millióknak, akik az idők folyamán elhunytak!

[Kép a 13. oldalon]

Szarkofágok Karajiában (fent)

[Forrásjelzés]

©Mylene D’Auriol/PromPerú

[Kép a 13. oldalon]

Tizenkét méter magas temetkezési tornyok a Titicaca-tó közelében

[Forrásjelzés]

© Carlos Sala/PromPerú

[Képek a 14. oldalon]

Egy lány megfagyott testét jó magasan az Andokban találták meg

A régészek úgy 2200 múmiát tártak fel Lima közelében

[Forrásjelzések]

Balra fent: © Alejandro Balaguer/PromPerú; kis kép: Ira Block/NGS Image Collection