Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Erős hittel a nehézség idején

Erős hittel a nehézség idején

Erős hittel a nehézség idején

EGY bájos, kilencéves wisconsini (USA) kislány, India számára nem ismeretlen fogalom a betegség. Már három nagyobb műtéten és számtalan kisebb beavatkozáson esett át. „Hat éven át India élete másból sem állt, mint abból, hogy hol az ügyeletre szaladtunk vele, hol kórházban feküdt, hol pedig orvoshoz vittük” — mondja India édesanyja, Lori.

Minden akkor kezdődött, amikor India 18 hónapos volt. Szokatlan panaszok jelentkeztek nála, például krónikus hasmenés, magas láz, puffadás, rendellenes fogyás és hasi fájdalom. A kicsi India két éven át minden éjjel többször is felébredt, panaszosan sírt, nyöszörgött, sőt, olykor visított fájdalmában.

Miközben az orvosok próbáltak rájönni, mi lehet a baja, India borzasztóan szenvedett. „Úgy tűnt, hogy a kisbabánk éhen fog halni” — mondja Lori. Mark, India apja ezt fűzi ehhez: „Több mint egy éven át kislányunk a szemünk előtt sorvadozott, és mi nem tudtuk, hogyan segítsünk neki. Emlékszem, mennyire tehetetlennek éreztem magam, amikor egyik este Lorival India temetéséről beszélgettünk, amit akkor elkerülhetetlennek gondoltunk.”

Idővel kiderült, hogy India kolitisz ulcerózában (fekélyes vastagbélgyulladásban) szenved. Ezenkívül primer szklerotizáló kolangitisze (hegesedő epeútgyulladása) is volt. Az ő esetében e kórképek kezelhetők voltak, ám műtéti beavatkozásra volt szükség, a kolitisz ulcerózára pedig gyógyszert kellett szednie. Mindkét betegség olyan, hogy a betegnek a lábadozás időszakában állandó megfigyelés alatt kell lennie, és folyamatosan törődni kell vele.

Most már több mint hét év telt el azóta, hogy Indiánál először jelentkeztek a panaszok. A lelkiismeretes orvosok erőfeszítéseinek köszönhetően már úton van a gyógyulás felé. Mark és Lori, akik Jehova Tanúi, úgy érzik, hogy az Isten Szavába vetett hitük segített nekik kitartani. Főképp abból nyertek nagy erőt, amit a Biblia a betegségekről, halálról és a jövőbeli feltámadás reménységéről mond. Ugyanez elmondható Indiáról is. „India mindig nyíltan beszélt arról, hogy mit ír a Biblia a feltámadás reménységéről — mondja Lori. — Nagyon valóságos számára.”

Egyszer, amikor India az egyik kórház játszószobájában volt, találkozott egy kislánnyal, akinek a húga leukémiás. „A lány megemlítette Indiának, hogy fél, hogy meg fog halni a testvére — meséli Lori. — India beszélni kezdett neki arról, hogy a Biblia szerint mit jelent a halál, és kijelentette, hogy nem fél a haláltól. Másnap a kislány anyukája odajött hozzám, és kérdéseket tett fel. Csodálta Indiát azért, hogy annyira őszintén és félelem nélkül tud ilyen dolgokról beszélni.”

Mark és Lori azt tapasztalta, hogy a hívőtársak imái óriási segítséget jelentenek. „Régebben, amikor azt mondtam valakinek, hogy imádkozni fogok érte, vagy amikor együtt imádkoztam másokkal, mindig azt kívántam, hogy bárcsak többet tehetnék — jegyzi meg Mark. — Most már tudom, mennyire fontosak a másokkal és másokért mondott imák. A legfontosabb dolog, amit tehettek értünk azokban a nehéz időkben, az az volt, hogy imádkoztak értünk. Milyen szerető testvéreink vannak!”

Mark úgy érzi, hogy India betegsége arra is módot adott, hogy rangsorolják, mi fontos nekik. „Bizton állíthatom, hogy megváltozott az anyagiakról kialakított szemléletmódunk — mondja. — Mennyire értéktelennek tűnik a pénz, amikor beteg a gyermekünk! Ami igazán fontos az életben, az a Jehova Istennel ápolt kapcsolatunk és a szerető testvéreink.”

Mark, Lori, valamint India és a testvérei már alig várják azt az időt, amelyről Ézsaiás próféta így jövendölt: „Egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok«” (Ézsaiás 33:24; Jelenések 21:4).

[Kép a 22. oldalon]

India Erickson

[Kép a 23. oldalon]

A San Diegó-i Gyermekkórházban

[Kép a 23. oldalon]

India a családjával