A Biblia nézőpontja

Miért tekintsük szentnek a házasságot?

MANAPSÁG a legtöbben valószínűleg azt mondanák, hogy hisznek a házasság szentségében. De akkor miért van olyan sok válás? Némelyek szerint a házasság csupán romantikus ígéret és törvényes egyezség. Az ígéreteket azonban meg is lehet szegni. Az így gondolkodó emberek szemrebbenés nélkül felbontják a házasságukat, ha rosszul mennek a dolgok.

Vajon Isten hogyan vélekedik a házassági elrendezésről? Szava, a Biblia így felel erre a Héberek 13:4-ben: „A házasság tiszteletre méltó legyen mindenkinél.” A „tiszteletre méltó” kifejezés görög megfelelője olyasmire utal, ami értékes, és amit nagy becsben tartunk. Ha értékes a szemünkben valami, akkor igyekszünk megóvni azt, és még véletlenül sem szeretnénk elveszteni. Ennek a házassági elrendezésre is igaznak kell lennie. A keresztényeknek úgy kell tekinteniük rá, mint ami tiszteletre méltó és értékes, és amit meg akarnak óvni.

Jehova Isten nyilvánvalóan szent elrendezésnek szánta a házasságot a férj és a feleség között. De hogyan tudjuk kimutatni, hogy mi is úgy gondolkodunk, ahogy ő?

Szeretet és tisztelet

A házassági elrendezés tiszteletben tartása megkívánja, hogy a házastársak tiszteljék egymást (Róma 12:10). Pál apostol így írt az első századi keresztényeknek: „közöttetek . . . úgy szeresse egyenként mindenki a feleségét, mint önmagát; másfelől a feleség mélységes megbecsüléssel legyen a férje iránt” (Efézus 5:33).

Igaz, előfordulhat, hogy valamelyik házasfél nem a legszeretetreméltóbb vagy legtiszteletteljesebb módon viselkedik, de  a keresztényeknek akkor is ilyen szeretetet és tiszteletet kell kimutatniuk. Pál ezt írta: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is” (Kolosszé 3:13).

Idő és odafigyelés

Azok a házastársak, akik szentnek tekintik egységüket, időt szánnak arra, hogy kielégítsék egymás testi és érzelmi szükségleteit. Ez a nemi életet is magában foglalja. A Biblia kijelenti: „A férj adja meg a feleségének, ami megilleti őt, de hasonlóképpen a feleség is a férjének” (1Korintusz 7:3).

Mindamellett vannak házaspárok, amelyek úgy érzik, hogy egy időre a férjnek olyan helyre kellene költöznie, ahol többet kereshet. Az is előfordul, hogy aztán hosszabb ideig vannak távol egymástól, mint gondolták. Az effajta különélések gyakran próbára teszik a házasságot, és olykor házasságtöréshez és váláshoz vezetnek (1Korintusz 7:2, 5). Ezért sok keresztény házaspár úgy dönt, hogy inkább lemond az anyagi előnyökről, mint hogy kockára tegye házasságát, amelyet szentnek tart.

Ha gondok merülnek fel

Ha nehézségek adódnak, a házasságot tisztelő keresztények nem fognak rögtön a különélés vagy a válás mellett dönteni (Malakiás 2:16; 1Korintusz 7:10, 11). Jézus kijelentette: „mindaz, aki elválik feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, házasságtörésnek teszi ki őt, és aki olyan asszonyt vesz el, akitől elváltak, házasságtörést követ el” (Máté 5:32). Ha a házasfelek bibliai alap nélkül választják a válást vagy a különélést, gyalázatot hoznak a házasságra.

A házasságról vallott nézetünk abból is lemérhető, hogy milyen tanácsokat adunk azoknak, akik komoly házassági gondokkal küzdenek. Előfordulhat ugyan, hogy van igazi alap a különélésre — ilyen például a súlyos testi bántalmazás vagy a támogatás szándékos megtagadása * —, de vajon habozás nélkül a különélést vagy a válást javasoljuk? Ezenkívül, ahogy már láttuk, a Biblia csak abban az esetben engedi meg a válást, ha valakinek a házastársa paráznaság bűnében vétkes. Akárhogy legyen is, a keresztényeknek nincs joguk beleavatkozni mások döntéseibe az ilyen helyzetekben. Végül is a házassági gondokkal küzdő személy az, aki viselni fogja döntése következményeit, és nem az, aki tanácsot ad (Galácia 6:5, 7).

Ne vegyük félvállról!

Vannak helyek, ahol egyesek azért lépnek valakivel házasságra, hogy törvényesen élhessenek az adott országban. Az ilyenek rendszerint fizetnek egy ottani állampolgárnak azért, hogy az házasságot kössön velük. A felek, noha összeházasodtak, gyakran külön élnek egymástól, és talán még baráti kapcsolat sincs közöttük. Miután az illető megkapta a hőn óhajtott letelepedési engedélyt, elválnak egymástól. Számukra a házasság nem több, mint üzlet.

A Biblia azonban nem támogatja az effajta közömbös magatartást. Indítékaiktól függetlenül az egybekelő személyek szent elrendezés kötelékébe lépnek, amely kötelezi őket Isten előtt. Az ilyen egyezségre lépő felek egymáshoz fognak tartozni mint férj és feleség, és érvényes lesz az, hogy ha nincs bibliai alap a válásra, az ember nem köthet mással házasságot (Máté 19:5, 6, 9).

A sikeres házasság, miként minden nemes törekvés, fáradozást és állhatatosságot igényel. Akik nem értékelik szent mivoltát, azok könnyebben feladják a küzdelmet, vagy talán beletörődéssel élnek egy boldogtalan házasságban. Akik azonban tisztában vannak a házasság szentségével, azok tudják, hogy Isten elvárja tőlük, hogy kitartsanak egymás mellett (1Mózes 2:24). Azt is felismerik, hogy ha összhang jellemzi házasságukat, azzal tiszteletet szereznek neki mint a házassági elrendezés Létrehozójának (1Korintusz 10:31). Az ilyen szemléletmód arra ösztönzi őket, hogy állhatatosak legyenek, és igyekezzenek sikeressé tenni a házasságukat.

[Lábjegyzet]