Új arc Mailynnak

MAILYN ÉDESANYJÁNAK ELMONDÁSA ALAPJÁN

Miért van szüksége szeretett 11 éves lányomnak, Mailynnak új arcra? Hadd meséljem el nektek.

Mailyn a kisebbik lányom. 1992. augusztus 5-én született Holguínban, Kubában. Édesapjával és nővérével boldogan vártuk az érkezését. Ám boldogságunk hamarosan odalett. Néhány nappal a születése után bárányhimlős lettem, és egy hónappal később Mailyn is elkapta.

Eleinte nem tűnt súlyosnak, később azonban egyre romlott az állapota, és kórházba kellett vinnünk. Mailyn jó orvosi ellátásban részesült, de immunrendszere olyannyira legyengült, hogy elkapott egy fertőzést. Észrevettem pici orrocskáján egy furcsa piros foltot. Az orvosok megállapították, hogy egy igen ritka, és rendkívül súlyos baktériumfertőzést kapott el.

Az azonnali antibiotikumos kezelés ellenére a baktérium néhány napon belül az egész arcát kezdte felemészteni. Mire az orvosok meg tudták állítani, Mailyn szinte teljesen elvesztette orrát, ajkait, részben pedig a fogínyét és állát. Egyik szeme mellett is lyukak keletkeztek.

Amikor a férjemmel megláttuk, sírva fakadtunk. Hogy történhetett ilyesmi a kislányunkkal? Mailyn az intenzív osztályon volt néhány napon át, és az orvosok azt gondolták, nem éli túl. Férjem egyre csak azt mondogatta: „Készülj fel a legrosszabbra.” Ám amikor betettem a kezemet az inkubátorba, hogy megfogjam Mailyn piciny kezecskéjét, ő olyan erősen szorította az enyémet, hogy tudtam: túl fogja élni! Ezt mondtam férjemnek: „Lányunk nem fog meghalni. De micsoda élet vár Mailynra így?!” Akárhányszor felébredtünk reggel, azt gondoltuk, hátha csak rémálom az egész.

Míg a kórházban voltunk, idősebb lányunk, Maydelis, aki akkor hatéves volt, a szüleimnél maradt. Nagyon várta már haza a kis húgát. Amikor Mailynt elvittük, még gyönyörű baba volt, hatalmas kék szemekkel. De amikor Maydelis legközelebb látta, pici húga borzalmasan nézett ki.

„Miért kell a kislányomnak ennyit szenvednie?”

Másfél hónap kórházi kezelés után Mailynt hazaengedték. Nem tértünk vissza abba a városba, ahol az otthonunk volt, nem akartuk, hogy bárki is meglássa. Elszigetelten éltünk egy házikóban vidéken, a szüleim földje mellett.

Eleinte azon a nyíláson tudtam kis adagokban anyatejet adni Mailynnak, amely szájának egykori helyén tátongott az arcán. Nem tudott szopni. De amikor a sebek kezdtek begyógyulni, ez a nyílás szinte teljesen bezárult. Csak folyékony ennivalót tudtam adni neki egy üvegből. Egyéves korában visszamentünk Holguínba, ahol az orvosok négy műtétet is végrehajtottak rajta, hogy kiszélesítsék a nyílást.

Ez járt az eszemben: „Miért kell a kislányomnak ennyit szenvednie?” Spiritiszta központokban kerestem a választ, és szent szobraimhoz, képeimhez imádkoztam. De vigasztalhatatlan voltam. Néhány rokonomnak és barátomnak a könyörtelen megjegyzése  még jobban összezavart. Egyesek azt mondták: „Isten tudja, miért engedi meg mindezt.” Mások meg: „Ez bizony Isten büntetése.” Az is aggasztott nagyon, hogy mit mondok majd Mailynnak, ha nagyobb lesz. Egyszer, amikor még nagyon kicsi volt, Mailyn megkérdezte édesapját: „Nekem miért nincs orrom, mint mindenki másnak?” Édesapja nem tudott felelni, kiment sírni. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy mi történt. Mind a mai napig emlékszik rá, hogy azt szoktam mondani neki, egy kicsi állatka ette meg az orrát és a száját.

Reménysugár

Amikor a legcsalódottabb voltam, eszembe jutott, hogy a szomszédasszonyom Jehova Tanúja. Megkértem, mutassa meg nekem a Bibliából, miért engedi Isten, hogy a kislányom ilyen sokat szenvedjen. Még ezt is megkérdeztem: „Ha betegsége valójában Isten büntetése olyasmiért, amit én tettem, akkor miért Mailynnak kell fizetnie érte?”

Szomszédom elkezdte tanulmányozni velem a Bibliát az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön * című könyv segítségével. Lassacskán megértettem, hogy nem Isten okolható azért, ami Mailynnal történt, és hogy ő igenis törődik velünk (Jakab 1:13; 1Péter 5:7). Értékelni kezdtem azt a csodálatos reménységet, hogy égi Királysága uralmának idején, Jézus Krisztus kormányzása alatt nem lesz többé szenvedés (Máté 6:9, 10; Jelenések 21:3, 4). Ennek tudata megerősített, és arra késztetett, hogy részt vegyek Jehova Tanúi keresztény összejövetelein. Férjemnek eleinte nem tetszett új szellemi érdeklődésem, de hagyta, hogy folytassam a bibliatanulmányozást, amennyiben ez segít nekem megbirkózni a tragédiával.

Segítség külföldről

Amikor Mailyn kétéves volt, egy neves mexikói plasztikai sebész hallott az esetéről, és felajánlotta, hogy ingyen kezeli. Az első műtétsorozatot 1994-ben hajtotta végre. Mailynnal majdnem egy évig Mexikóban kellett maradnunk. Eleinte nem tudtuk felvenni a kapcsolatot Jehova Tanúival, ezért nem tudtunk eljárni a keresztény összejövetelekre. Ez legyengített szellemileg. Ám egy helyi Tanú felkeresett minket, így újra együtt tudtam lenni hívőtársaimmal, olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehetett. Miután visszatértünk Kubába, folytattam a Biblia tanulmányozását, és szellemileg felépültem.

 Akkoriban férjemet még mindig nem érdekelte a Biblia. Hogy felkeltsem az érdeklődését, megkértem, olvasson fel nekem a bibliai kiadványokból egy-egy részt, hogy jobban megértsem. Végül arra érzett késztetést, hogy elfogadja a bibliatanulmányozást, mert aggasztotta, hogy az ismétlődő, hosszú ideig tartó mexikói útjaink meggyengíthetik a családi kötelékeinket. Úgy gondolta, ha szellemiekben egységesen gondolkodunk, az segíteni fog abban, hogy jobban átvészeljük azokat az időszakokat, amikor távol kell lennünk egymástól. És bizony segített is! Férjem, nagyobbik lányom és én 1997-ben Jehova Tanúiként megkeresztelkedtünk.

Az első néhány alkalommal, amikor Mexikóban voltunk, Mailyn azt mondogatta, hogy ha az a kis állatka nem ette volna meg az arcát, akkor nem kellene messze lennünk az apukájától és a nővérétől. A szívünk sajdult bele, hogy ilyen hosszú időszakokra szét kell válnia családunknak. De élénken az emlékezetemben él, mennyire felemelő volt, amikor ellátogattunk Jehova Tanúi mexikói fiókhivatalába, a Bételbe. Mailyn azt mondta, nem akarja, hogy újra megműtsék (akkori ott-tartózkodásunk ideje alatt ötödször), mert annyira fájdalmas a gyógyulás időszaka. De néhány Tanú, aki ott dolgozott a fiókhivatalban, azt mondta neki, hogyha megengedi az orvosoknak, hogy megműtsék, akkor rendeznek egy nagy mulatságot, amikor kijön a kórházból. Mailyn ezért beleegyezett a műtétbe.

De hadd mondja el ő, mit érzett: „Már annak a gondolatára is fellelkesültem, hogy mulatság lesz a Bételben. Ezért nagyon bátran viselkedtem a műtéten. Olyan jó volt azzal a sok szellemi testvérrel és testvérnővel együtt lenni! Nagyon sok jókívánsággal teli képeslapot adtak. Még mindig megvannak. A tőlük kapott buzdítás erőt adott ahhoz, hogy elviseljem a hátralevő műtéteket.”

Előrehaladás és segítség a kitartáshoz

Mailyn ma 11 éves, és már 20 műtétet hajtottak végre rajta, hogy helyrehozzák az arcát. Bár nagyon sokat javítottak rajta, még most sem tudja teljesen kinyitni a száját. De mindig bátor és derűlátó. A szellemieket is nagyon értékeli. Hatéves korában beiratkozott a teokratikus szolgálati iskolába a helyi gyülekezetben, és 2003. április 27-én megkeresztelkedett. Volt, hogy három bibliatanulmányozást is vezetett. Egyszer, amikor Mexikóban voltunk, beszélt egy férfival, aki beleegyezett, hogy tanulmányozza vele a Bibliát. Mailyn meghívta Krisztus halálának az emlékünnepére, és más gyülekezeti összejövetelekre, amelyekre ez a férfi el is jött, nagy érdeklődést mutatva.

Amikor Mailyn házról házra tanúskodik, néhányan az arcát nézik, és megkérdezik, hogy megégette-e. Mailyn kihasználja az alkalmat, hogy megossza velük azt a Biblián alapuló reménységét, hogy Jehova majd új arcot ad neki az eljövendő Paradicsomban (Lukács 23:43).

Leírhatatlan, micsoda fájdalmakat élt át Mailyn a műtétek és a gúnyolódó gyerekek miatt. Mi segített neki kitartani? Mailyn meggyőződéssel ezt mondja: „Jehova nekem nagyon is valóságos. Ő adja nekem az erőt és a bátorságot, hogy mindezt el tudjam viselni. Nem akarok több műtétet, mert az orvosok már nem tudnak sokat javítani rajtam. Sosem lesznek képesek olyanná változtatni, mint amilyen a születésemkor voltam. De azt tudom, hogy Jehova új arcot fog adni nekem az új világban, és megint szép leszek.”

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 26. oldalon]

„Jehova új arcot fog adni nekem az új világban”

[Oldalidézet a 27. oldalon]

Lassacskán megértettem, hogy nem Isten okolható