Ősidők óta folyó harc a jobb egészségért

JOANNE New Yorkban élt. Tuberkulózisban szenvedett, de az esete nem volt szokványos. Mutáns törzs fertőzte meg, amely gyakorlatilag az összes gyógyszerrel szemben ellenállóvá vált, és áldozatainak a felét megöli. Joanne azonban nem járt rendszeres kezelésre, és már legalább egyszer továbbadta a fertőzést. Orvosa a tehetetlenség érzésével küszködve azt hajtogatta, hogy Joanne-t el kellene zárni a külvilágtól.

A tuberkulózis már nagyon régóta szedi az áldozatait. Szó szerint milliók szenvedtek és haltak meg tőle. Már az ókori Egyiptomból és Peruból származó múmiákon is találtak bizonyítékot erre a betegségre. Napjainkban az újra megjelenő törzsei körülbelül kétmillió ember életét oltják ki évente.

Carlitos egy kis kempingágyon feküdt egy afrikai kunyhóban, homlokára izzadságcseppek ültek ki. A malária annyira legyengítette, hogy még sírni sem tudott. Aggódó szüleinek nem volt pénze gyógyszerre, a közelben pedig nem volt kórház, hogy orvosi segítséget kérjenek a kisgyermek számára. A láz nem enyhült, és 48 órán belül a fiúcska elhunyt.

A malária évente majdnem egymillió olyan gyermeket öl meg, mint amilyen Carlitos volt. Kelet-afrikai falvakban egy átlagos gyermeket havonta 50-80-szor csíp meg maláriát hordozó szúnyog. Ezek a szúnyogok újabb és újabb területeken szaporodnak el, a maláriaellenes gyógyszerek pedig egyre kevésbé hatnak. Becslések szerint minden évben 300 millió ember szenved aktív maláriától.

Kenneth, aki San Franciscóban (Kalifornia) élt, 1980-ban, 30 évesen ment először orvoshoz, hasmenésre és fáradtságra panaszkodva. Egy évvel később már halott volt. A szakszerű orvosi ellátás ellenére kórosan lesoványodott, s végül megadta magát a tüdőgyulladásnak.

Két év elteltével San Franciscótól 16 000 kilométerre egy fiatalasszony Tanzánia északi részén hasonló tüneteket kezdett tapasztalni. Néhány héten belül már jártányi ereje sem volt, és nem sokkal később elhunyt. A falubeliek Juliana betegségének nevezték el ezt a furcsa kórt, mivel úgy tűnt, hogy az a férfi fertőzte meg ezt az asszonyt és más helybeli asszonyokat, aki Juliana felirattal ellátott kelmét árult.

Kenneth-nek és a tanzániai asszonynak ugyanaz volt a betegsége: az AIDS. Az 1980-as évek elején, éppen amikor úgy látszott, hogy az orvostudomány megszelídítette a legveszélyesebb mikrobákat is, felütötte fejét ez az újfajta fertőző betegség, és azóta is állandóan kísért. Két évtizeden belül az AIDS áldozatainak száma olyannyira megemelkedett, hogy már vetekedett a pestisével, amely a XIV. században söpört végig Eurázsián, felejthetetlen nyomot hagyva Európa történelmében.

A fekete halál

A pestis, vagy más néven a fekete halál megjelenése 1347-re vezethető vissza, amikor egy Krím  félszigetről érkező hajó a szicíliai Messina városánál vetett horgonyt. Megszokott rakományán kívül a pestist * is magával hozta, így aztán a fekete halál egész Itáliában elterjedt.

A következő évben a Sienából (Itália) való Agnolo di Tura így jellemezte a városban lejátszódó borzalmakat: „Sienában május havában kezdődtek az elhalálozások. [A pestis] kegyetlen és iszonyú volt. Áldozatai szinte azonnal meghaltak. Százak hunytak el éjjel-nappal.” Majd hozzáfűzte: „Saját kezemmel temettem el öt gyermekemet, és sokan mások is így jártak. Senki sem sírt, akármilyen veszteség érte is, mert majdhogynem mindenki arra számított, hogy utoléri a halál. Annyira sokan vesztették életüket, hogy mindannyian azt hittük, itt van a világvége.”

Négy év sem telt el, és — ahogyan egyes történészek arról beszámolnak — a pestis végigsöpört Európán, végezve lakóinak közel egyharmadával, amely 20-30 millió embert jelenthetett. Még a távoli Izland lakosságát is megtizedelte ez a kór. Állítólag a távol-keleti Kínában olyannyira megcsappant a lakosság száma, hogy míg a XIII. század elején 123 millióan éltek ott, addig a XIV. századra 65 millióan, s mindez kétségkívül a pestisnek tudható be, valamint az azzal együtt járó éhínségnek.

 Korábban egyetlen járvány, háború vagy éhínség sem okozott soha ilyen széles körű szenvedést. „Példa nélkül álló katasztrófa volt az emberi történelemben — jegyzi meg a Man and Microbes című könyv. — Az Európában, Észak-Afrikában és Ázsia különböző részein élő embereknek hozzávetőlegesen az egynegyede vagy fele veszett oda.”

Az amerikai kontinens annak köszönhette, hogy nem esett áldozatul a pusztításnak, hogy el volt szigetelve a világ többi részétől. Ám az óceánjáró hajók hamar véget vetettek ennek az elszigeteltségnek. A XVI. században olyan járványok hulláma söpört végig az Újvilágban, amely még több halált okozott, mint a pestis.

A himlő legyőzi az amerikai kontinenst

Amikor Kolumbusz 1492-ben megérkezett a Nyugat-indiai-szigetekre, úgy jellemezte az ott élő őslakosokat, hogy „szép vonású, közepes magasságú, izmos testű, megnyerő külsejű” emberek. Ámde egészséges megjelenésük meghazudtolta az Óvilág betegségeivel szembeni sebezhetőségüket.

Hispaniola szigetén 1518-ban kitört a himlőjárvány. Az amerikai őslakosok még sohasem voltak himlősek, a hatás pedig katasztrofális volt. Egy spanyol szemtanú becslése szerint a szigeten mindössze ezer ember maradt életben. A járvány kis idő múlva átterjedt Mexikóra és Perura, és hasonló következményekkel járt.

Az ezt követő évszázadban, amikor a zarándok atyáknak nevezett telepesek megérkeztek Massachusetts területére (Észak-Amerika), azt vették észre, hogy a himlő majdhogynem kipusztította az ott élőket. „A himlő szinte minden őslakossal végzett” — írta John Winthrop, a zarándok atyák egyik vezetője.

A himlőt más járványok követték. Egy forrás szerint Kolumbusz érkezése után úgy egy évszázaddal a behurcolt betegségek az Újvilág népességének 90 százalékát ölték meg. Mexikó lakossága 30 millióról 3 millióra zsugorodott, Perué pedig 8 millióról 1 millióra. Ám nemcsak az amerikai őslakosok estek áldozatul a himlőnek. „Az emberi történelem során a himlő több százmillió ember életét követelte, vagyis jóval többét, mint amennyiét a pestis . . . és amennyi a huszadik század összes háborújának áldozata együttvéve” — jelenti ki a Scourge​—The Once and Future Threat of Smallpox című könyv.

Még nem nyertük meg a háborút

Napjainkban a pestis- és a himlőjárvány borzalmai úgy tűnhetnek, mint amelyek csak a történelem lapjairól ismert, réges-rég letűnt katasztrófák. A XX. század folyamán az emberiség sok csatát megnyert a fertőző betegségek ellen vívott háborúban, s ez különösen a fejlett ipari országokról mondható el. Az orvosok a legtöbb betegség okát kiderítették, és a gyógymódokat is megtalálták. (Lásd a 6. oldalon található bekeretezett részt.)  Úgy tűnt, az új védőoltások és antibiotikumok varázspálca módjára még a legmakacsabb betegséget is megszüntetik.

Dr. Richard Krause, az egyesült államokbeli Országos Allergiás és Fertőző Betegségek Intézetének korábbi igazgatója viszont rámutat, hogy „nemcsak a halál és az adó biztos az életben, hanem a járványok is”. A tuberkulózis és malária még nem szűnt meg. A mostanában tapasztalható AIDS-járvány pedig gyászos emlékeztető, mely azt idézi fel, hogy a ragályos betegségek még mindig fenyegetik a világot. „A mai napig a fertőző betegségek okozzák a legtöbb halálesetet a világon, és ez még nagyon sokáig így is lesz” — olvasható a Man and Microbes című könyvben.

Néhány orvos attól fél, hogy bár a betegségek elleni harcban figyelemre méltó fejlődést értek el, az elmúlt néhány évtized vívmányai csak ideiglenesek. „A fertőző betegségek még mindig veszéllyel fenyegetnek, méghozzá egyre nagyobb veszéllyel” — figyelmeztet Robert Shope epidemiológus orvos. A következő cikk feltárja ennek okát.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Két évtizeden belül az AIDS áldozatainak száma olyannyira megemelkedett, hogy már vetekedett a pestisével, amely a XIV. században söpört végig Eurázsián

[Kiemelt rész/képek a 6. oldalon]

Ismeret kontra babona

A XIV. században, amikor a fekete halál veszéllyel fenyegette a pápát és az avignoni otthonában élőket, a pápa orvosa azt mondta, hogy a pestis elsődleges oka a Vízöntő csillagképben három bolygó — a Szaturnusz, a Jupiter és a Mars — konjunkciója, vagyis az a helyzetük, hogy a lehetséges legkisebb távolságra látszanak egymástól.

Körülbelül négy évszázaddal később George Washington ágynak dőlt, mivel torokgyulladást kapott. Három kiváló orvos úgy kezelte a fertőzést, hogy megcsapolta Washington ereit, mintegy két liter vértől fosztva meg őt. Alig telt el néhány óra, és a beteg már nem élt. A vércsapolás 2500 éven át megszokott orvosi gyakorlat volt, Hippokratész idejétől egészen a XIX. század közepéig.

Bár a babona és a hagyomány késleltette az orvostudomány fejlődését, elhivatott orvosok keményen dolgoztak azon, hogy megtalálják a fertőző betegségek okait és orvoslásának módjait. Az alábbiakban a jelentősebb áttörések közül olvashatunk néhányról.

▪ Himlő. 1798-ban Edward Jenner sikeresen fejlesztett ki védőoltást a himlő ellen. A XX. században más betegségek megelőzésében is hatásosnak bizonyultak a védőoltások, például a gyermekbénulás, a sárgaláz, a kanyaró és a rózsahimlő (rubeola) esetében.

▪ Tuberkulózis. 1882-ben Robert Koch azonosította a tuberkulózisbaktériumot, és kifejlesztett egy vizsgálati módszert a betegség azonosítására. Körülbelül 60 évvel később jelent meg a tuberkulózis kezelésében a sztreptomicin nevű hatásos antibiotikum. Ez a szer a bubópestis kezelésében is hatékony volt.

▪ Malária. A XVII. századtól több millió maláriás beteg életét mentette meg a kininfa kérgéből kivont kinin. 1897-ben Ronald Ross azonosította az Anopheles szúnyogokat, amelyek a betegség hordozói, később pedig törekedtek ellenőrzés alatt tartani a szúnyogok mennyiségét, hogy a trópusi országokban csökkentsék az elhalálozások számát.

[Képek]

Állatövi jegyek (fent) és vércsapolás

[Forrásjelzés]

Mindkettő: Biblioteca Histórica “Marqués de Valdecilla”

[Képek a 3. oldalon]

Napjainkban a tuberkulózis újra megjelenő törzsei körülbelül kétmillió ember életét oltják ki évente

[Forrásjelzések]

Röntgen: New Jersey Medical School–National Tuberculosis Center; férfi: fotó: WHO/Thierry Falise

[Kép a 4. oldalon]

Német véset az 1500-as évek körüli időből, amelyen egy orvos maszkot visel, hogy ne kapja el a fekete halált. A csőrbe illatszereket helyeztek

[Forrásjelzés]

Godo-Foto

[Kép a 4. oldalon]

A bubópestist okozó baktériumok

[Forrásjelzés]

© Gary Gaugler/Visuals Unlimited