Figyeljük a világot

A közlekedési dugók fizikája

Gondolkodtál már azon, miért van az, hogy egy ideig csak lépésben tudsz haladni, majd pedig hirtelen újra a megszokott sebességgel közlekedhetsz, és nem is látod, hogy korábban mi akadályozott? „Sokszor tapasztaljuk, hogy a forgalom csigalassúsággal halad, még akkor is, ha nincs baleset, és az úttest sem hepehupás” — írja a The Wall Street Journal. Elég egy kis lassulás, és az autók vánszorogva haladnak. „Egy felmérés szerint a közlekedési dugók háromnegyedének nincs semmi látható  oka . . . Órákkal ezelőtt volt valami ok, ami azóta már el is múlt, de a hatása még mindig érezhető” — olvasható az újságban. Ha a város viszonylag üres, akkor hasznos lehet, ha a dugó elkerülése érdekében útvonalat változtatunk. De ha az utcák megtelnek, és a többi autós is ezt a módszert választja, akkor „nincs mit tenni, ki kell választani a leggyorsabb utat, akárcsak a boltban a leggyorsabban haladó sort . . . A nyugodt vezetők valójában jobban haladnak, mint azok, akik elszántan keresik a leggyorsabb útvonalat” — mondja a cikk.

Korai nikotinfüggőség

„Az első szippantás a cigaretta füstjéből elegendő ahhoz, hogy egy fiatal tizenéves függővé váljon” — jelenti ki a National Post című kanadai újság. „A rendkívüli felfedezések cáfolják azt az elterjedt nézetet, hogy a nikotinfüggőség egy lassan kialakuló folyamat, mely csupán többéves, erős dohányzás után alakul ki.” Egy vizsgálatban körülbelül hat éven át 1200 tizenévest figyeltek meg. A kutatók rájöttek, hogy „a fizikai függőség sokkal erősebb kényszerítő erő, mint a társaktól jövő nyomás, még olyanok körében is, akik csak ritkán dohányoztak” — írja az újság. A vizsgálat szerint „a nikotinfüggőség jelei nagyon sok dohányzó fiatalnál már az első szál cigaretta elszívása után megjelennek, még mielőtt a dohányzás mindennapossá válna az életükben”. A kutatóknak az a véleménye, hogy a dohányzásellenes kampányoknak nemcsak abban kell segíteniük a fiataloknak, hogy ellenálljanak a kísértésnek, és ne kezdjenek dohányozni, hanem abban is, hogy akik már dohányoznak, le tudják küzdeni a nikotinfüggőséget.

Amikor a tiszta már túl tiszta

Sokaknak szokásuk a nap végén hosszan, forró vízben zuhanyozni vagy fürdeni. Ám „a túl alapos tisztálkodás számos bőrbetegséget okozhat” — figyelmeztet a The Daily Telegraph című ausztráliai újság. „Az emberek túl gyakran, túl sokáig zuhanyoznak, a bőrükre pedig nem megfelelő termékeket használnak.” Dr. Megan Andrews bőrgyógyász kifejti, hogy bár mindannyian szeretjük ragyogóan tisztának érezni magunkat, de a túlzásba vitt tisztálkodás „károsítja a bőrt . . . , jól érezzük magunkat, mégis rosszat teszünk vele”. Miért? Mert a túlzott mosakodási szokások miatt a bőr „elveszíti a természetes zsírokat, és károsodnak a bőr védőanyagát képező mikroorganizmusok is. A test legnagyobb szervén apró repedések, hegek keletkezhetnek” — mondja az újság, és még hozzáteszi, hogy a száraz téli időszakban „különösen fontos odafigyelnünk erre”. Andrews minden napra csupán egy rövid zuhanyozást ajánl.

Végzetes tanács

„Az 1970-es évekig a legtöbb faluban Bangladesben és Nyugat-Bengálban vagy ásott felszíni kútból, vagy kisebb tavakból, folyókból gyűjtötték a vizet. A lakosság sokszor kolerában, vérhasban vagy egyéb, víz által terjesztett betegségben szenvedett” — olvashatjuk a The Guardian Weekly című újságban. „Később az ENSZ azt javasolta az embereknek, hogy fúrjanak mély kutakat a vízadó rétegbe (pórusos, áteresztő, vízadó kőzet), hogy így tiszta, kórokozómentes vízhez jussanak.” Közel 20 millió kutat fúrtak Bangladesben, Vietnamban, Laoszban, Burmában (ma Mianmar), Thaiföldön, Nepálban, Kínában, Pakisztánban, Kambodzsában, Nyugat-Bengálban (India). Ám sok kút arzéntartalmú üledékes kőzetekbe ért, melyek mélyen a felszín alatt vannak. A következmény olyan mértékű arzénmérgezés lett, hogy az Egészségügyi Világszervezet ezt tartja „a világtörténelem legnagyobb tömeges mérgezésének”. Az elmúlt két évtizedben körülbelül 150 millió ember ivott a szennyezett vízből. Csak Bangladesben 15 000 súlyos arzénmérgezéses esetet regisztráltak. A helyi csoportok, kormányok és az ENSZ átgondolták a lehetőségeket, de még nem találtak olyan működő stratégiát, mellyel orvosolni lehetne a helyzetet.

Öngyilkos gyermekek

„Azoknak a gyermekeknek a nyolcvan százaléka, akik öngyilkosságot kísérelnek meg vagy el is követnek, napokkal, illetve hónapokkal korábban szóban vagy írásban beszélnek erről” — számol be a Milenio című mexikóvárosi újság. A legfőbb okok, melyek miatt a kicsik nem akarnak élni, a bántalmazás (fizikai, érzelmi, szóbeli), a megbecstelenítés, a családok felbomlása és az iskolával kapcsolatos nehézségek. Egy pszichiátriai szakorvos, José Luis Vázquez, a Mexikói Társadalombiztosítási Intézet munkatársa szerint a halál annyira megszokottá vált a televízióban, a mozifilmekben, a videojátékokban és a könyvekben, hogy a gyermekek téves elképzelést alakítottak ki az élet értékéről. Hozzáteszi, hogy 100 gyermekből, akik 8 és 10 év közöttiek, 15-nek már volt öngyilkossággal kapcsolatos gondolata, és ezen csoport 5 százaléka pedig ki is oltotta a saját életét. Az újság azt javasolja, hogy amikor a gyermekek az öngyilkosságot említik, figyeljünk oda, ahelyett hogy elengednénk a fülünk mellett, arra gondolva, hogy ez csak zsarolás vagy figyelemfelkeltés. Még megjegyzi: „Fontos, hogy a szülők együtt legyenek, játszanak, beszélgessenek a gyermekeikkel, és mindig mutassák ki a szeretetüket.”

A saját érdekedben ne mérgelődj!

Az olaszországi Padovai Egyetem pszichológiatanára, Valentina D’Urso szerint „a düh egyre inkább elterjedt jelenség a társadalmunkban, de káros hatással van a szervezetünkre”. Az izmok megfeszülnek, a szívverés, a légzés felgyorsul, és a testünket feszültség járja át. A harag miatt lassulhat az ember gondolkodóképessége, és a tetteit is kevésbé tudja ellenőrzése alatt tartani. „Készüljünk fel az előre láthatóan kockázatot jelentő helyzetekre . . . Rögtön válaszoljunk higgadtan: »Nem értek egyet.« Így sokkal jobb lesz az életünk” — tanácsolja D’Urso.

Feszültségben élő orvosok

A Kanadai Egészségügyi Társaság nemrég országszerte 2251 orvost vizsgált meg, és „úgy találták, hogy 45,7 százalékuk súlyos kiégettségben szenved, amely abban mutatkozik meg, hogy érzelmileg kimerültek, cinikusak, és úgy érzik, nem hatékony a munkájuk” — olvasható a Vancouver Sun című újságban. A Brit Columbiai Orvostámogató Program vezetője, dr. Paul Farnan szerint sok orvosban az váltja ki a feszültséget, hogy nehezen tudják megoldani a helyettesítést, ha szeretnének szabadságra menni, valamint az, hogy a túlzottan sokat követelő munkatervük alapján mindig elérhetőnek kell lenniük, és ehhez hozzájárul a rengeteg papírmunka is. Dr. Farnan arra buzdítja a feszültségben élő orvosokat, hogy éljenek kiegyensúlyozott életet: legyenek együtt a családjukkal, és vegyenek részt olyan tevékenységekben, melyek érzelmileg és szellemileg feltöltik őket.