Látogatás az üvegek szigetén

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A MESTER benyújtja fúvópipáját az izzó kemence oldalán lévő keskeny nyíláson. Amikor kiveszi, gömb alakú üvegolvadék van a végén, amely vörösen izzik, akár a lenyugvó nap. A pipa és a kemence közt felvillan egy vékony üvegszál narancssárga színben, de nyomban el is tűnik. A mester egy fémasztalon megforgatja az üvegolvadék golyót, és a gömb henger alakúvá válik. Enyhén belefúj az üreges pipába, ezzel felduzzasztja az üvegcsomót, majd újra megforgatja, felemeli, vizsgálgatja, végül visszanyújtja a tűzbe.

Muranón vagyunk, az olaszországi Velence lagúnájának egy kicsiny szigetén. A sziget az üvegáruiról híres. Az itt élők már több mint 1000 éve űzik az üvegfúvás mesterségét. Egy szomszédos szigeten, Torcellón megtalálhatók egy hetedik századi üvegfúvó üzem maradványai. Magából Velencéből azonban az első üveggyártásra utaló emlék egy okirat i. sz. 982-ből, amelyen egy bizonyos „Domenic, az üvegkészítő” szerepel tanúként.

A velencei üvegkészítők 1224-re céhbe tömörültek. 1291-ben a Velencei Nagytanács — valószínűleg biztonsági okokból — elrendelte az üvegolvasztó kemencék eltávolítását a városból. Sokan elköltöztek, alig egy kilométerre a lagúnán át, ide, Murano szigetére, ahol aztán letelepedtek.

Miért olyan híres a velencei üveg?

Mivel már az ókor óta a világ sok részén készítenek üveget, mitől olyan különleges a muranói vagy velencei üveg? Azt mondják, a helyi mesterek azért tudták igen magas szintre fejleszteni a szaktudásukat, mivel Velence szoros kapcsolatban állt olyan területekkel, amelyek nagy múltú üvegfúvó hagyományokra tekinthetnek vissza, például Egyiptommal, Föníciával, Szíriával és a bizánci Korinthosszal. Tulajdonképpen a legősibb velencei üzemek módszerei és termékei javarészt a keleti üvegfúvó üzemeknek köszönhetők. A Murano szigetén használt módszerek olyan szintre emelték a szigeten élők szaktudását, melyet talán soha egyetlen más európai üvegfúvó központ sem ért el.

A XIII—XIV. századi Európában Velence volt „az egyetlen olyan üvegkészítő központ, ahol »művészi darabokat« tudtak készíteni fúvott üvegből”, mondja a Glass in Murano című könyv. A velencei  üveget messzi földekre exportálták, a Földközi-tenger keleti partvidékére és Észak-Európába egyaránt. 1399-ben Anglia királya, II. Richárd engedélyezte a londoni kikötőben horgonyzó két velencei gályának, hogy üvegárut adjanak el. Ugyanebben az időben a velencei üveg megjelent a francia nemesek otthonaiban is. Murano lassanként ismertté vált többek között a tükreiről, csillárairól, színes üvegeiről, arany- és zománcdíszítéseiről, kristályairól, ékkőutánzatairól, finoman megmunkált talpas kelyheiről és gyönyörű mintázatú tárgyairól.

Velence, kincsként őrizve szakmai titkait, mindent megtett, hogy gátat vessen a konkurencia kifejlődésének, mely ugyanolyan magas színvonalú árut kínált volna. Az üvegkészítőknek már a XIII. században megtiltották, hogy elköltözzenek innen. Az óvintézkedések egyre szigorúbbak voltak, és csak a teljes jogú polgárok dolgozhattak üvegkészítőkként vagy inasokként. Egyszer elfogtak néhány üvegkészítőt, akik el akartak szökni a területről; büntetésül súlyos bírságot róttak ki rájuk, ráadásul öt évet vasba verve egy gálya evezőinél kellett tölteniük.

Ennek ellenére voltak üvegkészítők, akik illegálisan elhagyták a területet, és máshová költöztek, Olaszország és Európa különböző pontjaira; ők Murano vetélytársai lettek, ugyanazzal a módszerrel dolgoztak, és ugyanazokat a termékeket készítették. A Muranón készült daraboktól sok esetben szinte lehetetlen megkülönböztetni termékeiket — ezek úgy váltak ismertté, mint à la façon de Venise, azaz velencei stílusú üvegek.

A velencei művészet a XV—XVI. században élte fénykorát. Murano elözönlötte a piacot finoman fúvott, változatos formájú kristályaival, festett zománcaival, a nem áttetsző lattimóval (tejüveg) és a reticellóval (csipkézett díszítésű üveg) — hogy csak néhányat említsünk a sok különlegesség közül —, melyek még a királyok asztalaira is bekerültek.

Akkoriban, ahogyan egy üvegművészettel foglalkozó történész mondja, „ha a kíváncsi utazó a lagúnába tévedt, éppen akkor, amikor a kemencék dolgoztak, semmiképp nem hagyta ki, hogy megnézze őket”. Ezt mi sem akarjuk kihagyni. Ezen a reggelen tehát fogadunk egy vaporettót, vagyis vízibuszt, és a Canal Grandén keresztül elindulunk Murano szigetére. Tarts velünk te is!

Kemencék és bemutatótermek

Amint kiszállunk a vaporettóból az első muranói kikötőnél, az emberek a legközelebbi üvegkészítő üzem felé terelgetnek minket, ahol ingyenes belépéssel megtekinthetünk egy kiállítást az üvegkészítő művészetről. Figyeljük, amint egy mester a fúvópipa végén lévő, gömb alakú üvegolvadékot addig fújja és lengeti, míg egy megnyúlt buborék lesz belőle. Majd fogók és ollók kerülnek elő, és ügyes mozdulatokkal addig húzza, vágja, csípi a formátlan üvegmasszát, amíg az végül egy mén fejévé, lábává és farkává alakul.

Amikor kijövünk az első üzemből, végigsétálunk a csendes Rio dei vetrai, az üvegkészítők csatornája mentén, ahol a közlekedés csak a járdán vagy a vízen lehetséges — mint csaknem mindenütt Velencében. Itt láthatjuk, hogy Murano számtalan üzletnek és bemutatóteremnek ad otthont. Némelyikük elegáns, minőségi darabokat kínál, például teáskészletet, lámpatartót és impozáns, tömör üvegszobrokat, melyek elkészítése kétségtelenül rendkívüli hozzáértést és figyelmet kíván. Mások jóval elérhetőbb áron kínálnak termékeket, például gyöngyöket, vázákat és színes levélnehezékeket. Rengeteg bámulatosan szép darab van itt. És mind kézzel készített.

 Lenyűgöző látni, hogyan készülnek el a különféle darabok. A muranói üveg, amelynek 70 százaléka homok és 30 százaléka nyers szóda, mészkő, salétrom és arzén, 1400 fokon olvad, és 500 fokon szilárdul meg. E két hőmérsékleti határ között található az a hőmérséklet, amelyen az üveg lágy és formálható. Ezért ahhoz, hogy egy darabot fújni és formázni lehessen, többször is vissza kell tenni a tűzbe, hogy az anyag visszanyerje a rugalmasságát. A mesterek a munkapadoknál vízszintes karok mellett ülnek, melyekre letehetik és amelyeken megforgathatják a fúvópipájukat. Miközben egyik kezükkel forgatják a pipát, másik kezükben egy szerszám vagy vízbe áztatott körtefa öntőforma van, amely rendkívül hőálló, és annak segítségével formálják az üveget.

Figyeljük, amint az egyik mester az üvegolvadékból buborékot fúj egy recés öntőformába, a buborék egyik végét levágatja az inassal, azután megforgatja a fúvópipáját a tengelye körül, hogy egy virágbimbóhoz hasonlóan kinyíljon a buborék. Tovább melegíti és formázza, hozzáad egy elnyújtott karikát, és végül egy liliom formájú lámpabúra lesz belőle, melyet egy csillárhoz fognak felhasználni.

Ha a mester színezni szeretné a tiszta üveget, olvasztható festékport szór rá. Virágminta az úgynevezett murrine eljárással alakítható ki. Ilyenkor előre elkészített üvegszálakból, amelyeken valamilyen színes minta fut végig, érme formájú darabokat vágnak, és azokat az üvegolvadék golyóhoz adják. Ha az üvegszálakat vagy üvegszál darabokat egy fémlapra helyezik, és a henger formájú üvegolvadékot megforgatják rajta, akkor a külső felületét ezek az üvegszálak vagy üvegszál darabok fogják borítani. Amikor visszateszik a kemencébe, ezek az üvegszálak, melyek színesek, csipkeszerűek vagy éppen csigavonalúak, beleolvadnak az üvegbe, amelyből azután vázát, lámpabúrát vagy bármi mást fújnak. A vastagabb falú üvegek, melyeken több réteg színes vagy tiszta üveg is van, úgy készülnek, hogy különböző olvasztótégelyekbe merítik a darabot.

Igen, minden egyes darab mesélni tudna, és mindnek megvan a maga sajátos készítési módja. Hála a több évszázados hagyományoknak, Velence történelmi szigetének üvegkészítői a tűz segítségével a homokot csillogó üvegcsodákká varázsolják.

[Kép a 16. oldalon]

A Rio dei vetrai, Murano, Olaszország

[Kép a 17. oldalon]

A XV. századi „Barovier-kehely”

[Kép a 17. oldalon]

Egy XVI. századi, gyémánthegyű szerszámmal vésett serleg

[Képek a 18. oldalon]

1. A kemence nyílása

2. A mester éppen egy üvegdarabot formál

3. Az üveget újra felhevítik, hogy visszanyerje a formálhatóságát

4. A mester fogókkal és ollókkal elkészíti a mén lábait

5. A mű elkészült

[Forrásjelzés]

Photos courtesy http://philip.greenspun.com