Fiatalok kérdezik:

Miért bánik velem olyan durván?

„Sokszor teljesen ostoba dolgokkal gyanúsít meg [a barátom], de nem tudok tőle elszakadni érzelmileg” (Kathrin *).

„Kívül semmi [sérülés] nem volt, de belül nagyon fájt” (Andrea, akit arcon ütött a barátja).

A KÖVETKEZŐ eset nemcsak elvétve fordul elő: egy lánynak udvarol egy fiatalember, akinél, úgy tűnik, keresve sem találhatott volna gálánsabb és előzékenyebb udvarlót. Ám a fiú lassanként megváltozik. Kedveskedő szavait maró gúny és lekicsinylő kritizálás váltja fel. A lány először nem foglalkozik vele, azt gondolja, csak szeretetteljes incselkedés, még ha ügyetlen is. De a helyzet tovább fajul: rendszeres szóbeli bántalmazás, dühkitörések és mély megbánást tanúsító vallomások követik egymást. A lány valami oknál fogva úgy érzi, ő a hibás a barátja viselkedéséért, ezért magában tartja fájdalmát. Abban bízik, hogy a helyzet változni fog. De nem. A barátja most már üvöltözik vele. Egy alkalommal, amikor dühbe gurul, még erőteljesen arrébb is löki! A lány attól fél, hogy legközelebb megüti. *

Egy fiatalnak, aki testi vagy szóbeli bántalmazást szenved el a barátjától, illetve barátnőjétől, nagy valószínűséggel állandó kritizálást, bántó kijelentéseket és dühkitöréseket kell elviselnie. A te kapcsolatod is ilyen? (Lásd a „ Figyelmeztető jelek” című kiemelt részt.) Akkor talán annyira bánt a dolog, és úgy szégyelled magad miatta, hogy egyszerűen fogalmad sincs, mihez kezdj.

Az ilyen helyzetek közel sem olyan ritkák, mint talán gondolod. A kutatók becslései szerint öt emberből egy szembe találta már magát az erőszak valamilyen formájával egy romantikus kapcsolatban. Ha a szóbeli bántalmazást is az erőszak egyik válfajának tekintjük, akkor öt emberből négy élt már át ilyet. Nemcsak nőkkel történik ilyesmi, ahogyan azt a legtöbben gondolják. Egy brit vizsgálat, mely a romantikus kapcsolatokban megnyilvánuló erőszakról készült, megállapította, hogy „százalékban kifejezve majdnem egyenlő volt azoknak a férfiaknak és nőknek a száma”, akik azt mondták, hogy bántalmazta őket a partnerük. *

 Minek tudható be ez a durva bánásmód az udvarlás során? Mit tegyél, ha ilyen helyzetben találod magad?

Mi Isten véleménye?

Először is fel kell ismerned, hogy Isten mennyire komolyan veszi az ilyen helyzeteket. Tény, hogy a tökéletlen emberek hajlamosak olyat tenni vagy mondani, amivel fájdalmat okoznak másoknak (Jakab 3:2). Az is igaz, hogy még olyan emberek között is nézeteltérés támad időnként, akik szeretik egymást, és megbíznak egymásban. Például Pál apostol és Barnabás érett keresztények voltak, egy alkalommal mégis „heves haragkitöréshez” vezetett köztük egy nézeteltérés (Cselekedetek 15:39). Ezért ha randevúzol valakivel, előfordulhat, hogy egy-egy alkalommal feszültség alakul ki köztetek.

Emellett ésszerűtlen lenne arra számítanod, hogy a barátod soha nem fog egyetlen kritikus szóval sem illetni. Elvégre az a célotok, hogy házasságot kössetek egymással. Ha őt zavarja valami — egy tulajdonságod vagy egy szokásod —, vajon nem a szeretetéről árulkodik az, ha beszél róla veled? Igaz, fájhat az embernek, amikor bírálat éri (Héberek 12:11). De ha a kritika szeretetből fakad, és szeretetteljesen adják, akkor nem lehet bántó beszédnek minősíteni (Példabeszédek 27:6).

Ám teljesen más a helyzet, ha valaki kiabál a barátnőjével, tenyérrel vagy ököllel megüti, vagy sértegeti. A Biblia elítéli „az indulatot, a haragot, a rosszaságot, a becsmérlő beszédet” (Kolosszé 3:8). Jehovát felháborítja, ha valaki arra használja a ’hatalmát’, hogy megalázzon, megfélemlítsen vagy elnyomjon másokat (Prédikátor 4:1; 8:9). Isten Szava parancsba adja a férjeknek, hogy „úgy kell szeretniük feleségüket, mint a saját testüket . . . , mert soha senki nem gyűlölte a saját testét, hanem táplálja és dédelgeti” (Efézus 5:28, 29). Ha egy férfi becsmérlően beszél vagy durván bánik a nővel, akinek udvarol, nem alkalmas a házasságra. Amellett Jehova Isten nemtetszését is magára vonja!

Nem a te hibád!

Mindazonáltal a bántalmazók gyakran az áldozatukat hibáztatják. Ezért talán néha úgy érzed, a te hibád, hogy a barátod dühbe gurul. Ám haragjához valószínűleg alig-alig vagy egyáltalán nem járulsz hozzá. Sok férfi, aki bántalmaz másokat, olyan családban nevelkedett, ahol az erőszak és a becsmérlő beszéd természetes volt. * Néhány országban a fiúk olyan kultúrában nőnek fel, amelyben a férfiaktól elvárják, hogy parancsoló, ellentmondást nem tűrő kiállásuk legyen. A társak is arra sarkallhatják őket, hogy fitogtassák a „férfiasságukat”. A barátod önbizalom hiányában jóformán mindentől, amit teszel vagy mondasz, úgy érezheti, veszélyben van a tekintélye.

Bármi legyen is viselkedésének az oka, nem te vagy a hibás egy másik ember dühkitöréseiért. A becsmérlő beszéd és az erőszak semmilyen körülmények között nem indokolt.

Változtass a szemléletmódodon

Mindamellett talán a te szemléletmódodon is változtatni kell. Hogyhogy? Nos, ha egy lány szintén olyan környezetben nőtt fel, ahol az erőszakosság és a sértő beszéd megszokott volt, normálisnak tekintheti a bántalmazást. Ahelyett, hogy elborzadna az effajta, keresztényhez nem illő viselkedéstől, elviseli, sőt talán még vonzónak is találja a gorombaságot. Igen, néhány bántalmazott nő elismeri,  hogy untatják azok a férfiak, akik túl jól neveltek. Mások abban az illúzióban ringatják magukat, hogy meg tudják változtatni a barátjukat.

Ha te is ehhez hasonlóan gondolkodsz, ’át kell változnod elméd újjáalakítása által’ (Róma 12:2). Ima, tanulmányozás és elmélkedés útján gondosan meg kell vizsgálnod, hogy miként tekinti Jehova a bántalmazást, és neked is visszataszítónak kell tartanod az ilyen viselkedést. Meg kell értened, hogy nem szolgáltál rá az effajta bánásmódra. Ha szerénységre törekedsz — tehát felismered a korlátaidat —, az segíthet tudatosítanod magadban, hogy te nem vagy képes megváltoztatni egy dühöngő barátot. Az ő felelőssége, hogy változtasson! (Galácia 6:5).

Néhány lány azért tűri el a bántalmazást, mert nincs elég önbecsülése. A cikk elején említett Kathrin ezt mondja: „Nem tudom elképzelni nélküle az életem, és azt sem tudom elképzelni, hogy valaki jobbat találjak magamnak.” Egy másik lány, Helga hasonló érzésekkel viseltetik a barátja iránt: „Hagyom, hogy megverjen, mert ez még mindig jobb, mint ha senki sem figyelne rám.”

Mit gondolsz, egészséges kapcsolatot alakíthat ki valaki egy férfival, ha ilyen a szemléletmódja? Végtére is képes lehet-e az ember szeretni egy másik embert, ha még önmagát sem tudja szeretni? (Máté 19:19). Dolgozz azon, hogy egészséges önbecsülést fejlessz ki. * Ha engeded, hogy bántalmazzanak, az gátolni fog ebben. Egy lány, Irena tapasztalatból tudja, hogy a bántalmazás eltűrése „minden önbecsülésétől megfoszthatja az embert”.

Nézz szembe az igazsággal

Némelyeknek talán nem könnyű elismerniük, hogy a barátjukkal való kapcsolatuk nem egészséges, különösen akkor, ha erős az érzelmi kötelék. De ne hunyd be a szemed az igazság előtt. Egy bibliai példabeszéd a következőket mondja: „Eszes az, aki látja a bajt, és elrejtőzik, a tapasztalatlanok viszont mennek tovább, és elszenvedik a büntetést” (Példabeszédek 22:3). Hanna így emlékszik vissza tapasztalatára: „Amikor az ember szerelmes lesz egy fiúba, mintha egyszeriben megvakulna, és csak a jó tulajdonságait látja.” Ám ha a barátod bántalmaz, fontos, hogy meglásd az igazi énjét. Valami nagyon nincs rendjén, ha félned kell tőle, és ha folyton megaláz. Ne hessegesd el az érzéseidet, ne keress kifogásokat a viselkedésére, és ne hibáztasd magad. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha az ember semmit nem tesz a bántalmazás ellen, a helyzet egyre inkább elmérgesedik. A bántalmazó komoly kárt tehet a testi épségedben!

Természetesen az lenne a legjobb, ha nem kezdenél kapcsolatot egy olyan személlyel, akinek nincs önuralma (Példabeszédek 22:24). Ha tehát valaki szeretne udvarolni neked, és nem ismered jól az illetőt, bölcs dolog lenne először megtudnod valamit róla. Javasolhatnád például neki, hogy eleinte csak baráti társaságban találkozzatok. Ez segíthet, hogy ne ébredjenek benned túl hamar romantikus érzések iránta, s ugyanakkor alkalmat ad arra is, hogy megismerd őt. Tégy fel magadnak néhány fontos kérdést, például: „Kik a barátai? Milyenfajta zene, filmek, számítógépes játékok és sportok tetszenek neki? A beszélgetéseiből az tűnik ki, hogy érdeklik a szellemi dolgok?” Beszélgess el az ismerőseivel, például a gyülekezetében szolgáló vénekkel. Tőlük megtudhatod, hogy ’jó hírben áll-e’ mások körében, hogy éretten, Istennek tetsző módon viselkedik-e (Cselekedetek 16:2).

De mit tehetsz, ha már bántalmaznak? Egy későbbi cikk ezzel a kérdéssel fog foglalkozni.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

 Figyelmeztető jelek

▪ Gyakran tesz rád, a családodra vagy a barátaidra lekicsinylő kijelentéseket, akár amikor egyedül vagytok, akár társaságban.

▪ Legtöbbször figyelmen kívül hagyja a kívánságaidat és az érzéseidet.

▪ Életed minden mozzanatát irányítani próbálja; minden percben tudni akarja, hogy hol vagy, és minden döntést ő akar meghozni helyetted.

▪ Kiabál veled, lökdös, fenyegetőzik.

▪ Megpróbál rávenni, hogy helytelen módon mutasd ki iránta a vonzalmadat.

▪ Szinte mindig attól tartasz, hogy valamivel felingerled.

[Kép a 20. oldalon]

Ha a barátod folyton kritizál vagy sérteget, az arra utalhat, hogy valami nincs rendjén a kapcsolatotokkal