Muris fülű macska

EGY napon, 1961-ben egy William Ross nevű pásztor, akit érdekeltek a fajtiszta macskák, ellátogatott a szomszédja farmjára a skóciai Perthshire-ben, ahol megpillantotta Susie-t, a szomszéd macskáját. Susie nem egy mindennapos házicica volt. Fehér bundát viselt, és látszott, hogy keverék macska, a fülei viszont előre, majd lefelé hajlottak, így igen muris látványt nyújtott. Rosst lenyűgözte a macska kinézete, ezért kért egy lógó fülű, nőstény kiscicát Susie kölykei közül, a körülbelül egy évvel későbbi alomból.

Ezután Ross kapcsolatba lépett egy macskagenetikával foglalkozó, londoni tenyésztővel. Ők ketten láttak neki Susie utódainak a tenyésztési programjához. Nem véletlen hát, hogy az új fajta a skót lógófülű macska elnevezést kapta. Azóta is nagyon kedvelt ez a macskafajta, jóllehet a brit macskatenyésztő társaságok nem regisztrálták. Néhányan amiatt aggódnak, hogy ezek a macskák hajlamosak lehetnek bizonyos megbetegedésekre a lógó fülükért felelős génjük miatt. Ez az aggodalom azonban nem akadályozta, hogy regisztrálják a skót lógófülű macskát az Egyesült Államokban, ahol az 1970-es évek elején fajtatenyésztő-programba kezdtek. Valójában a skót lógófülű macska már a hetvenes évek végén díjnyertessé vált az Egyesült Államokban.

Miért lógnak a fülei?

„Mi történt a macskád fülével?” — teszik fel gyakran a kérdést az emberek, amikor először látnak skót lógófülű cicát. A lógó fül mutáció eredménye, amelyért, tudományos néven, egy domináns gén a felelős. Még ha csak az egyik szülőtől örökli is ezt a gént a kölyökcica, skót lógófülű macska lesz belőle.

Nagyban eltérő, hogy mennyire hajlottak a fülek. Lehet egyszer, kétszer, sőt háromszor megtört a fül, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nincs benne törés. Az első skót lógófülű cicának, Susie-nak egyszer megtört lógó fülei voltak. A macskakiállításokon általában a háromszorosan megtört fülű példányok indulnak, amelyeknek a fülei a fejükre simulnak. Érdekes, hogy a skót lógófülű kiscicák a születésükkor mind álló fülűek. A körülbelül háromhetes alom kismacskáiról azonban a tenyésztők már meg tudják állapítani, hogy melyik lesz lógó fülű.

Amennyiben körültekintés nélkül tenyésztik a skót lógófülűt, az egészségi  gondokat idézhet elő. Ha például mind a hímnek, mind a nősténynek hajlott a füle, az utódok egy genetikai hiba miatt csontképződési rendellenességgel, vagyis osteodystrophiával születhetnek. Ezért a jó hírnevű tenyésztők a skót lógófülűeket folyamatosan más, álló fülű fajtával pároztatják. A tenyésztők sokszor brit és amerikai rövidszőrű macskákkal fedeztetnek.

Egy másik lehetséges egészségi gond a fülek, és elsősorban a háromszorosan megtört fülek tisztán tartásával kapcsolatos. Az ilyen fülek olyannyira a fejhez simulnak, hogy belül piszkosak lesznek. A The Illustrated Encyclopedia of Cat Breeds azt javasolja, hogy az állat gazdája finoman tisztítsa ki „a fülek hajlatait belülről egy nedves fültisztító pálcikával”. Jó hír viszont, hogy az egészséges macskák „a pár évvel ezelőtti feltételezésekkel ellentétben nem igazán hajlamosak fülfertőzésekre, vagy arra, hogy a fülükben atkák telepedjenek meg”, olvasható a macskatulajdonosoknak készített, The Cat Side elnevezésű weboldalon.

Szeretetre méltó társ

A skót lógófülű cicák nyugodtak, bájosak és értelmesek. Átlagos élettartamuk tizenöt év, és látszólag egy kényelmes otthonban töltik legszívesebben a mindennapjaikat. A The Illustrated Encyclopedia of Cat Breedsben ez olvasható: „A skót lógófülű macskák szeretetre méltóak, békések és társaságkedvelők; szívesen vannak együtt más háziállatokkal és emberekkel is.” Lágy, nyivákoló hangjuk ritkán hallható. Még amikor éhesek, akkor is csak többnyire állnak és bámulnak az emberre, amíg meg nem eteti őket.

Más macskákhoz hasonlóan, a skót lógófülűek is sokféle színűek lehetnek, akár hosszú, akár rövid szőrűekről van szó. A lógó fülek, a bagolyéhoz hasonló, gömbölyű fej, a rövid nyak, és a nagy, kerek szemek teszik egyre népszerűbbé. Valójában az egyik legkeresettebb macskafaj a világon. Gyakorta hat vagy több hónapot kell várniuk egy skót lógófülű kiscicára azoknak, akik ilyen macskát szeretnének vásárolni. Persze ennél még többet is, amennyiben különleges igényei vannak a vásárlónak, például milyen legyen a szőrzet hosszúsága, színe, vagy az állat neme.

Amikor 1961-ben William Ross meglátta Susie-t, biztosan sejtelme sem volt arról, hogy ennek az egyszerű, falusi macskának a leszármazottai ilyen közkedveltté válnak majd. Ami igazán meglepő, az, hogy a fajta nem valami veleszületett kiemelkedő tulajdonságnak köszönheti a népszerűségét, hanem egy genetikai mutációnak, amely leginkább a fülön vehető észre.