Olvasóink írják

Zaklatás Tegnap este a hétéves kislányom azt mondta, hogy nem akar iskolába menni, mert két lány mindig beleköt. Elolvastam a „Zaklatás — Mit tehetünk ellene?” (2003. augusztus 22.) című cikksorozatot. Ezek a cikkek nemcsak azért voltak hasznosak, mert most már tudok segíteni a lányomnak, hanem azért is, mert megértettem, mi lehet az oka annak, hogy egyesek így viselkednek.

L. H., Egyesült Államok

A munkahelyemen ocsmány szavakkal bombáztak, megaláztak a munkatársaim előtt, és az egyik felettesem tudomást sem vett rólam. Ezek után felmondtam. A történtek miatt még mindig mélyek az érzelmi sebeim. De a cikkek elolvasása után jobban érzem magam, hiszen tudom, hogy van, aki megért.

N. H., Japán

A cikkek olvasása közben úgy éreztem, mintha a saját múltamba tekintenék vissza. Amikor diák voltam, mindennap zaklattak. Azon tűnődtem, hogy miért. Ez a cikksorozat segített ezt megértenem, és vigaszt is nyújtott.

M. M., Japán

Az iskolában nem fogadtak be az osztálytársaim, és ez igencsak tönkretette az önbizalmamat. Arra tanítottak, hogy nevessek az arcukba azoknak, akik gyötörnek, de igazatok van, jobb az, ha a szemükbe nézek, és higgadtan elmagyarázom, hogy ez egyáltalán nem vicces.

M. G., Franciaország

Bevallom, igazi küzdelmet jelentett nekem, hogy elolvassam a zaklatásról szóló cikkeket, mert — kamaszkoromban és felnőttként egyaránt — magam is áldozata voltam közvetett és közvetlen zaklatásnak, fizikainak is és szóbelinek is. Elolvastam a cikkeket, és most már értem, miért vannak azóta is lehangoló gondolataim, és miért nincs önbecsülésem. Szeretném kifejezni a hálámat ezekért a cikkekért, melyek megnyugtattak, és gyakorlatias tanácsokat adtak.

A. M., Olaszország

Attól kezdve, hogy középiskolába kerültem, mindennap meg kell küzdenem a zaklatással. Ezek a cikkek segítettek megértenem, hogy azért, mert egy kisegyházhoz tartozom, még nem vagyok értéktelen. Ahogy az idő telik, egyre büszkébb vagyok arra, hogy Jehova Tanúja vagyok, és boldoggá tesz, ha emiatt kell szenvednem. Régebben dühösen reagáltam. De ma már tudom, mit kell tennem, és biztos vagyok benne, hogy a dolgok javulni fognak.

M. S., Olaszország

Az ikertestvéremmel 16 évesek vagyunk, és egy osztályba járunk. Az osztálytársaink tudják, hogy Jehova Tanúi vagyunk, és emiatt gyakran támadnak bennünket. Nagyon nyíltan írtatok a zaklatásról, és ez igazán bátorító volt.

E. P., Olaszország

Amikor elolvastam a cikkeket, sírva fakadtam, mert eszembe jutott, hogy a korábbi iskolatársaim hogyan okoztak nekem fájdalmat nap mint nap, hat éven át. Fiatalként mindig arra gondoltam, hogy én vagyok az egyetlen, aki ilyesmi miatt szenved. Most, fiatal nőként, még inkább hálás vagyok, hogy felvilágosítást adtatok erről. Úgy érzem, hogy végre megértenek!

A. P., Németország

Annyi nehézség miatt szenvedek az iskolában, hogy néha nem is akarok többé oda menni. Ám ezek a cikkek segítettek átértékelnem a helyzetemet, és jó tanácsokkal is szolgáltak. Alkalmaztam néhány megemlített javaslatot, melyeknek már hasznát is vettem. Köszönöm az ilyen bátorító, hasznos cikkeket.

M. T., Oroszország