A Tower — Viharos múltat idéző műemlék

LEJÁTSZÁS

A Tower — Viharos múltat idéző műemlék

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI ÍRÓJÁTÓL

LONDON keleti részén a Temze partját a világ egyik leghíresebb műemléke, a Tower uralja jelenlétével. Ez a hatalmas erődítmény, palota és börtön közel ezer éven át központi szerepet töltött be Anglia viharos történelmében. Kapuin királyok, királynők, udvaroncok, egyházi személyiségek, politikusok és bírák jártak ki és be; némelyikük diadalmasan jött ki innen, másokat azonban sohasem láttak többé élve. Miért épült a Tower, és a falain belül lejátszódó milyen emberi tragédiák formálták az angol történelmet?

Királyi erődítmény

Miután a normann Vilmos herceg 1066-ban bevonult Angliába, több várat is építtetett, hogy megfélemlítse az ellenséges angolszászokat. A leghatalmasabb épületet London városában emelték. A faerődöt, mely eredetileg a régi római városfalak délkeleti csücskén belül állt, hamarosan felváltotta egy jókora kőépítmény, a Great Tower (Csodálatos torony). Az alapja majdnem négyzet alakú, 32-szer 36 méteres, 27 méteres magasságával pedig félelmet ébresztett a helyi lakosok szívében. Egy későbbi uralkodó fehérre meszeltette, ezért Fehér toronyként vált ismertté.

Az egymást követő királyok különböző méretű tornyokat építtettek hozzá, valamint masszív, kettős falgyűrűvel és mély vizesárokkal vették körül az épületegyüttest, így ez lett Európa egyik legnehezebben bevehető erődítménye. Előfordult, hogy az uralkodóknak a Towerbe kellett menekülniük lázadó alattvalóik elől. Polgárháború idején a győztes fél elfoglalta a Towert, melyben az erő és a hatalom jelképét látták. A békésebb időkben innen indultak a látványos felvonulások az új uralkodó megkoronázásakor. A király és környezete gazdagon díszített lakosztályokban élt itt, és pazar lakomákon látta vendégül a barátait. A király ellenségei azonban másféle bánásmódban részesültek.

Állami börtön

A Towerben tudomásunk szerint 1100-ban raboskodtak először, ám nem akárkit zártak be ide, csakis magas rangú, fontos személyiségeket. Kiemelkedő rabjai között voltak Skócia és Franciaország legyőzött királyai, valamint az arisztokrácia és az egyház kegyvesztett, illetve árulóvá vált tagjai. A Tower olykor kivégzések, sőt gyilkosságok helyszíne volt. Itt végeztek VI. Henrikkel, továbbá a tizenkét éves V. Edwarddal és az öccsével.

A rabok elhelyezésére minden elképzelhető zugot felhasználtak; voltak, akiket szigorú őrizet alatt tartottak egy bizonyos helyen, mások viszont szabadon sétálhattak a vár területén. Némelyek rabsága rövid ideig tartott, mások hosszabb ideig voltak bezárva. William Penn, aki később Amerikában megalapította a Pennsylvania nevű gyarmatot, nyolc hónapot töltött fogságban a vallásos nézetei miatt. A francia király unokaöccse, Károly, Orléans hercege egy csata elvesztése után megszakításokkal huszonöt évig rostokolt a Towerben, míg végül kifizették érte a hallatlanul nagy összegű váltságdíjat. Sir Walter Raleigh udvaronc, felfedező és író tizenhárom sivár évet töltött itt, s ezalatt írta a The History of the World (A világ története) című munkáját. Átmenetileg kiszabadult, aztán végül mégis kivégezték.

Megszaporodnak a kivégzések

A Tower csak a reformáció korától vált hírhedtté a rabokkal való kemény bánásmódról. VIII. Henrik, aki mindenáron fiúörököst akart, elszakadt a római katolikus egyháztól, és kivégeztette azokat, akik nem voltak hajlandók elismerni őt az anglikán egyház fejének. Mivel Henrik második felesége, Boleyn Anna sem szült fiút, felségárulás és házasságtörés koholt vádjával lefejezték a Towerben bátyjával és négy más személlyel együtt. Catherine Howard, Henrik ötödik felesége is hasonló sorsra jutott. Számos nemes, akinek az ereiben királyi vér csörgedezett, s ennélfogva fenyegetést jelentett a trónra nézve, szintén a Towerbe került, és a vérpadon végezte.

Amikor Henrik fiatal fia, a protestáns VI. Edward lett a király, folytatta a kegyetlen kivégzések sorát. Hat éven belül meghalt, és Henrik lánya, Mária követte a trónon, aki buzgó római katolikus volt. Nem vesztegette az időt, nyomban lefejeztette a tizenhat éves Lady Jane Greyt és ifjú férjét, akik csupán eszközök voltak mások kezében a hatalmi harcban. Most a protestáns ellenségek kivégzésén volt a sor. Mária féltestvére, Erzsébet nyugtalan heteket töltött a Towerben, mielőtt szabadon engedték, ám amikor ő lett a királynő, bezáratta és kivégeztette azokat, akik nem akarták feladni katolikus hitüket, vagy szembeszegültek az uralmával.

Jóllehet ezreket tartottak fogva a Towerben, csupán öt nőt és két férfit fejeztek le a falain belül, megkímélve őket a nyilvános kivégzéssel járó szégyentől. Az asszonyok közül ketten királynék voltak: Boleyn Anna és Catherine Howard; Jane Grey pedig királynőként uralkodott, igaz, mindössze kilenc napig. A többi kivégzést — rendszerint lefejezést — nagyrészt a közeli Tower-dombon hajtották végre óriási, féktelen tömegek előtt. A levágott fejet elrettentésül kitűzték a London-hídra, a fej nélküli holttestet pedig visszavitték a Towerbe, hogy eltemessék egy kápolna padlózata alá. Összesen több mint 1500 halottat ástak itt el.

Néha kínzással próbálták vallomásra bírni a rabokat, de ezt általában csak hivatalos engedéllyel tették. 1605-ben a Tower kínpadjára feszítették Guy Fawkest, aki a lőpor-összeesküvésben megpróbálta felrobbantani a királyt és a parlamentet. Mielőtt kivégezték, kínvallatással bírták rá, hogy elárulja bűntársai nevét.

Az 1600-as években Oliver Cromwell és a parlamentiek átmenetileg megszerezték a hatalmat Anglia és a Tower fölött, és miután újra király került a trónra II. Károly személyében, már kevesebb rabot küldtek a Towerbe. Az utolsó lefejezés 1747-ben volt a Tower-dombon, de a Tower továbbra is állami büntetőintézetként működött. Az első világháború idején tizenegy német kémet zártak be ide, és egy kivégzőosztag agyonlőtte őket. A második világháború alatt rövid ideig raboskodtak itt hadifoglyok, köztük Rudolf Hess, Hitler helyettese. A Tower falai között utoljára Joseph Jakobs kém halt meg, akit 1941 augusztusában lőttek agyon.

A testőrök és a koronaékszerek

A Towerben már a kezdetektől fogva őrök vigyáztak a rabokra és az épületekre. A különleges gonddal kiválasztott testőrök (yeoman warderek) története azonban csak 1485-ben kezdődött. Akkoriban a rabok gyakran a folyón érkeztek, és az Árulók kapuján léptek be a Towerbe. Amikor a vádlott visszatért a tárgyalásról, nézők figyelték, hogyan tartja az őt kísérő börtönőr a bárdját. Ha a bárd pengéje a rab felé mutatott, az a kivégzését jelentette.

Még ma is testőrök vigyáznak a Towerre, de most már szakavatott idegenvezetőként állnak a rengeteg látogató rendelkezésére. Ünnepélyes alkalmakkor káprázatos Tudor-stílusú libériájukat viselik, meggypiros és aranyszínű zubbonyt, magas, fehér gallérral; szokásos feladataikat pedig kék-piros viktoriánus stílusú egyenruhájukban látják el. A testőröket beefeatereknek, vagyis marhahúsevőknek szokták nevezni. A ragadványnevet valószínűleg a gúny szülte az éhínségek idején, amikor London népének nem volt mit ennie, a Tower testőrei viszont mindig megkapták marhahúsadagjukat, hogy lojálisak maradjanak a koronához.

A Tower hollóira külön hollómester felügyel. A babona szerint baj szakad Angliára, ha a hollók elhagyják a Towert, ezért mindig levágják a szárnyukat.

A Kincstár (Jewel House) őrei vigyázzák a híres brit koronaékszereket, amelyek a XVII. századtól ki vannak állítva. A világ legnagyobb, kiváló minőségű, metszett gyémántja, a Cullinan I is azok között a felbecsülhetetlen értékű drágakövek között van, amelyek a királyi család által még mindig használt koronákat, országalmákat és jogarokat díszítik.

Állatkert, pénzverde és fegyvertár

János király már a XIII. század elején tartott oroszlánokat a Towerben, de a királyi menazséria igazából csak később jött létre, amikor János utódja, III. Henrik európai uralkodóktól három leopárdot, egy jegesmedvét és egy elefántot kapott. Az állatokat a király és az udvar szórakoztatására tartották, de amikor a medve halfogásra indult a Temzére egy póráz végén, London népe is élvezhette a látványosságot. Az évek során egzotikusabb állatok is érkeztek, és Erzsébet uralkodása idejétől a menazséria a nagyközönség előtt is nyitva állt. Az 1830-as években zárták be, amikor az állatokat átszállították a londoni Regent’s Parkban megnyitott állatkertbe.

Több mint 500 évig a Towerben működött a királyi pénzverde egyik fő fiókja. VIII. Henrik uralkodása alatt élte legmozgalmasabb napjait, amikor a megszüntetett kolostoroktól elkobzott ezüstből vertek pénzérméket. Ezenkívül a Towerben őriztek fontos állami és jogi feljegyzéseket, valamint itt készítették és tárolták a katonai felszereléseket, melyeket a király és serege használt.

Múltat idéző falak

A Tower ma Nagy-Britannia egyik fő turisztikai látványossága. Külsőre nem sokat változott, így amikor valaki a komor, szürke tornyok között, a macskaköves utcákon sétál, önkéntelenül is eszébe jut az a sok erőszak, szenvedés és emberi tragédia, amelyet ezek a falak láttak az évszázadok során. Az épületegyüttes viharos múltját jól összefoglalja a Tower-dombon, a vérpad helyén egy kis tábla, mely megemlékezik azoknak a tragikus történetéről — mely sokszor mártírhalált jelentett —, akik a hitükért, a hazájukért vagy az elveikért kockára tették és el is veszítették az életüket.

[Képek a 13. oldalon]

Boleyn Anna

Catherine Howard

Jane Grey

William Penn

[Forrásjelzések]

Boleyn és Howard: From the book Heroes of the Reformation, 1904; Grey: From the book The World’s Famous Events; Penn: From the book The Library of Historic Characters and Famous Events, Vol. V, 1895

[Kép a 13. oldalon]

Lakrész az egyik toronyban; később rabokat tartottak benne

[Forrásjelzés]

[Kép a 14. oldalon]

Testőr a Towerben

[Forrásjelzés]

[Kép a 15. oldalon]

A koronaékszerek egy része

[Forrásjelzés]

[Kép a 15. oldalon]

XVI. századi pénzérme, VIII. Henrik arcképével

[Képek forrásának jelzése a 12. oldalon]

ÉBREDJETEK!