Abroncsok — Az életünk múlhat rajtuk!

KÉPZELJÜK EL, hogy be vagyunk szíjazva egy fémből és üvegből készült, hegesztett kalitkába, és savval meg gyúlékony folyadékokkal teli tartályok vannak körülöttünk. Most függesszük fel ezt a potenciálisan halálos szerkezetet néhány centiméterre a talajtól, és gyorsítsuk fel körülbelül 100 kilométer/órás sebességre. És ha ez még nem lenne elég, tegyünk a masinánk köré ugyanilyen szerkezeteket, melyek egymást kerülgetve suhanjanak, míg más gépezetek éppen az ellenkező irányból száguldanak el a miénk mellett!

Lényegében mindig ez történik, amikor autóba ülünk, és kimegyünk az autópályára. De mi segít, hogy irányítani tudjuk a kocsinkat, és biztonságosan vezessünk? Főleg a gumiabroncsok.

Mi a gumiabroncs szerepe?

A gumiabroncsoknak számtalan fontos funkciójuk van. Nemcsak tartják járművünket, hanem azoktól a rázkódásoktól is védik, melyeket az egyenetlen, hepehupás úttest okoz. Ennél fontosabb, hogy az abroncsok biztosítják a létfontosságú tapadást, hogy gyorsulni, kormányozni, fékezni tudjunk, valamint megadják a menetstabilitást a változó útviszonyok között. Pedig egy adott pillanatban az abroncsnak csupán egy kis felülete — egy képeslapnyi része — érintkezik a talajjal.

Figyelembe véve a fontosságukat, mit tehetünk, hogy a gumiabroncsaink mindig biztonságosak és hatékonyak legyenek? És ha választanunk kell, hogyan válasszuk ki a megfelelő abroncsot a járművünkre? Mielőtt válaszolnánk ezekre a kérdésekre, tekintsük át dióhéjban a gumiabroncs történetét.

A gumikészítés úttörői

Bár a kereket már évezredek óta használja az ember, viszonylag nem régi az a fejlesztés, hogy gumit erősítenek a jármű kerekének külső pereméhez. Először az 1800-as évek elején tettek természetes gumit a fa- vagy acélkerekekre. De ezek hamar elhasználódtak, és ezért nem tűnt úgy, hogy a gumiborítású kerekeknek ígéretes a jövőjük — egészen addig, míg az amerikai Connecticutból Charles Goodyear, egy elszánt feltaláló munkához nem látott. 1839-ben Goodyear felfedezte azt a folyamatot, melyet ma vulkanizálásnak hívnak. Ennek során a gumihoz ként adagolnak magas hőfokon, nyomás alatt. Ez az eljárás a gumit sokkal alakíthatóbbá teszi, és rendkívül megnő az ellenállósága a kopással szemben. A tömörgumi abroncsok népszerűbbé váltak, de nem csökkentették a menet közbeni rázkódást.

 1845-ben Robert W. Thomson skót mérnök szabadalmaztatta az első légtömlős abroncsot. Ez azonban csak akkor lett igazi kereskedelmi termék, amikor egy másik skót, John Boyd Dunlop nekifogott, hogy fia kerékpárjának futását tökéletesítse. Dunlop 1888-ban szabadalmaztatta új abroncsát, és megalapította saját cégét. Ám a légtömlős abroncs fejlesztésében még volt néhány akadály, melyet le kellett győzni.

Egy nap 1891-ben egy francia kerékpáros defektet kapott. Megpróbálta megjavítani az abroncsot, de nem járt sikerrel, mert a gumi nem volt levehető a kerékről. Egy honfitársa, Édouard Michelin segítségét kérte, aki ismert volt arról, hogy vulkanizálással foglalkozik. Michelin kilenc órát töltött az abroncs megjavításával. Ez a tapasztalat arra ösztönözte, hogy olyan légtömlős abroncsot fejlesszen ki, amelyet el lehet távolítani a kerékről, és könnyen meg lehet javítani.

Michelin abroncsai annyira sikeresek voltak, hogy a következő évben 10 000 boldog kerékpáros használta őket. Rövidesen légtömlős abroncsokat tettek a lófogatú bérkocsikra Párizsban, utasaik nagy örömére. 1895-ben Édouard és testvére, André, meg akarták mutatni, hogy a légtömlős abroncsokat motoros járműveken is lehet használni, ezért felszereltek vele egy versenyautót, de az csak az utolsó helyen végzett. Az embereket ennek ellenére annyira lenyűgözték ezek a szokatlan kerekek, hogy megpróbálták felvágni őket, hogy lássák, mit rejtettek el bennük a Michelin fivérek!

Az 1930-as és 40-es években újabb, tartósabb anyagok — például műselyem, nejlon és poliészter — váltották fel a kisebb szakítószilárdságú pamutot és természetes gumit. A II. világháborút követően lefektették az alapját egy olyan gumi kifejlesztésének, amely légmentesen illeszkedik közvetlenül a keréktárcsára, és így nincs többé szükség egy levegővel teli belső tömlőre. Később további fejlesztéseket is megvalósítottak.

Ma több mint 200 alapanyagból állítanak elő egy abroncsot. A modern technikának köszönhetően némelyik gumiabronccsal 130 000 kilométert vagy még többet is meg lehet tenni, míg más fajták képesek több száz kilométer/órás sebességet is elviselni egy versenyautón. Időközben a gumiabroncsok megfizethetőbbek lettek a mindennapi fogyasztók számára.

A gumiabroncs kiválasztása

Ha van gépjárművünk, azzal a nehéz feladattal kerülhetünk szembe, hogy új abroncsot kell választanunk. Hogyan tudjuk eldönteni, hogy mikor van itt az ideje kicserélni a gumiabroncsainkat? Ehhez rendszeresen ellenőriznünk kell az abroncsokat, hogy észrevegyük azokat a nyilvánvaló jeleket, melyek elhasználódásra vagy sérülésre mutatnak. * Az abroncsgyártók kopásjelzőket építenek be, melyek figyelmeztetnek arra, hogy az abroncs mikor éri el felhasználhatóságának a határát. A kopásjelzők úgy néznek ki, mintha a futófelületen keresztben tömörgumi csíkok lennének. Jó ellenőrizni, hogy a futófelület nem kezd-e repedezni, nem áll-e ki valahol huzal, vannak-e az oldalán dudorok, és láthatók-e rajta egyéb rendellenességek. Ha ezek közül bármelyikre felfigyelünk, akkor nem szabad addig használni a járművünket, amíg az abroncsot meg nem javíttattuk vagy le nem cseréltük. Ha újak voltak az abroncsok, a gumikereskedésben talán kedvezményesen kicserélik a sérült abroncsot, ha ez beletartozik az általuk vállalt garanciába.

Az a legjobb, ha ugyanazon a tengelyen párban cseréljük le az abroncsokat. Ha csak egy új gumiabroncsot szereltetünk fel, akkor a mellé az abroncs mellé tetessük fel, amelyik a legkevésbé van  elkopva, hogy fékezésnél mindkét oldal ugyanúgy viselkedjen.

Összezavarodhatunk, ha elkezdünk válogatni a különféle típusú, méretű és mintázatú abroncsok között. De ha megválaszolunk néhány kulcskérdést, akkor sokkal könnyebb dolgunk lesz. Először tekintsük át az autógyártó cég javaslatait. Az abroncsoknak konkrét követelményeknek kell megfelelniük, amelyeket a jármű adottságai szabnak meg. Ilyen a gumiabroncs és a keréktárcsa mérete, az alváz és a talaj közötti távolság és a teherbírás. Fontos az is, hogy milyenfajta járművünk van. A blokkolásgátlóval, kipörgésgátlóval felszerelt, illetve a négykerék-meghajtású modern gépkocsik csak olyan gumiabroncsokkal használhatók, amelyek megfelelnek ezeknek a különleges működési feltételeknek. A járművünk használati útmutatójában általában arról is olvashatunk, hogy milyen abroncs kell hozzá.

Egy másik tényező az út állapota. Többnyire földúton vagy aszfaltúton, esős vagy inkább száraz időben vezetünk? Valószínűleg különböző körülmények között szoktunk autózni. Ebben az esetben többfajta terepen használható vagy négy évszakos abroncsra van szükségünk.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy hogyan osztályozzák az adott gumiabroncs élettartamát és mintázatát. Általában minél puhább egy abroncs futófelülete, annál jobban tapad, ám annál hamarabb használódik is el. Másrészt, ha a futófelülete viszonylag kemény, akkor kisebb a tapadása, de valószínűleg tovább fog tartani. Az ilyen osztályozások rendszerint megtalálhatók az abroncsárusító helyeken kitett prospektusokban. Figyeljünk arra is, hogy a különböző gyártók eltérő osztályozási módszert követnek.

Ha már nagyjából tudjuk, hogy mit keresünk, akkor végső soron az ár is befolyásolhatja, hogy mit választunk. A jól ismert gyártók általában jobb minőségű termékeket gyártanak, és az általuk vállalt garancia több mindenre terjed ki.

Az abroncsok karbantartása

A gumiabroncsok megfelelő karbantartása három részből áll: a megfelelő levegőnyomás fenntartása, az abroncsok időszakos áthelyezése, és rendszeres centrírozás és futómű-beállítás. Nagyon fontos, hogy mindig ügyeljünk a megfelelő levegőnyomásra. Ha az abroncsban túl sok a levegő, akkor a futófelület a középső részen idő előtt elhasználódik. Másrészt, ha a levegőnyomás túl alacsony, akkor a gumiabroncs a két szélén használódik el rendkívüli mértékben, és a fogyasztás is megnő.

Az abroncsoknak általában 0,05 barral vagy még többel is csökken a levegőnyomásuk havonta, mivel  a levegő átszivároghat a gumin. Ne feltételezzük azt, hogy az abroncs kinézetéről meg tudjuk állapítani, hogy kellően fel van-e fújva. A Gumiabroncsgyártók Egyesülete szerint „egy gumiabroncs a levegőnyomásának csaknem a felét is képes elveszíteni úgy, hogy nem is látszik laposnak”. Ezért nyomásmérővel ellenőrizzük az abroncs levegőnyomását legalább havonta egyszer. Sok járműtulajdonos tart egy nyomásmérőt a kesztyűtartóban. Mindig ellenőrizzük az abroncsok állapotát az esedékes szervizkor, de figyeljünk arra, hogy ellenőrzést csak hideg abroncsokon végezzünk, vagyis ha legalább három órája nem használtuk, illetve ha legfeljebb másfél kilométert tettünk meg velük. A gumiabroncs levegőnyomására vonatkozó előírásokat általában meg lehet találni a szervizfüzetben vagy az üzemanyag-betöltő nyílás fedelének belső oldalán. Ha szeretnénk elkerülni, hogy kemény legyen az abroncs rugózása, akkor ne fújjuk fel a maximális értékre, amely az oldalfalán van feltüntetve.

Az abroncsok tovább tartanak, és egyenletesebben kopnak, ha rendszeres időközönként áthelyezzük őket. Ha a gépjármű gyártója máshogy nem javasolja, jó az abroncsokat 10-13 000 kilométerenként áthelyezni. Itt is meg kell néznünk a használati útmutatóban, hogy milyen módszert követve kell áthelyezni az abroncsokat.

Végezetül ellenőriztetni kell a futómű beállítását minden évben, vagy amikor valamilyen szokatlan remegést vagy más rendellenességet tapasztalunk a kormányzás során. Bár a járművünkön levő felfüggesztési rendszer azt a célt szolgálja, hogy az abroncsokat megfelelő helyzetbe hozza különböző terhek alatt, a természetes elhasználódás szükségessé teszi az ellenőrzést és a kerékösszetartás rendszeres beállítását. Egy olyan autószerelő, aki felfüggesztésekkel és futómű-beállítással foglalkozik, mindig el tudja végezni az autónk kerékösszetartásának a beállítását, ami jóval meghosszabbítja az abroncsok életét, és az utazás is kényelmesebb lesz.

„Intelligens” abroncsok

A számítógépes technikának köszönhetően némelyik autó figyelmezteti a sofőrt, ha az egyik abroncsban a biztonságos szint alá süllyed a levegőnyomás. Némelyik abroncs még levegőnyomás nélkül is biztonságosan működik egy rövid ideig, és vannak olyanok is, amelyek megfoltozzák magukat, ha valami kiszúrja őket. Sőt, a mérnökök még ennél is sokoldalúbb abroncsokat terveznek.

Amint egyre jobb anyagokat, mintázatokat, felfüggesztéseket, kormányműveket és fékrendszereket készítenek a modern járművekhez, az abroncsok nemcsak könnyebbé, hanem biztonságosabbá is teszik a vezetést.

[Lábjegyzet]

[Táblázat/képek a 21. oldalon]

Mire figyeljünk az abroncs karbantartásakor?

Ránézésre:

□ Vannak-e kidudorodások az oldalfalon?

□ Láthatók-e a huzalok a futófelület felszínén?

□ Még biztonságosnak mondható-e a mintaárok mélysége, vagy már látszanak a kopásjelzők?

Ez is fontos:

□ A levegőnyomás megegyezik-e a gyártó által előírttal?

□ Itt az ideje a kerekek áthelyezésének? (Követni kell a gyártó által javasoltakat a kilométerhatárra és az áthelyezések módjára vonatkozóan.)

□ Vajon az évszaknak megfelelően másfajta abroncsot kellene feltenni?

[Kép]

Kopásjelző

[Ábra a 20. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Az abroncs részei

Futófelület: biztosítja a tapadást és a kanyarstabilitást

Védőöv: stabilizálja és megerősíti a futófelületet

Oldalfal: megvédi az abroncs oldalát az út és járda okozta sérülésektől

Szövetváz: ez adja az abroncs erejét és rugalmasságát

Belső gumiréteg: benntartja a levegőt az abroncsban

Perem: légmentesen szorítja rá az abroncsot a tárcsára

[Képek a 19. oldalon]

Egy régi kerékpár és egy régi autó légtömlős abronccsal; munkások egy régi abroncsgyárban

[Forrásjelzés]

The Goodyear Tire & Rubber Company