Miért olyan sok a magányos ember?

A MAI világban sokan érzik egyedül magukat. Minden korosztály, rassz, társadalmi réteg és vallás tagjai között vannak magányos emberek. Te voltál már valaha magányos? Most annak érzed magad? Valójában mindnyájan tudjuk, milyen az, amikor az embernek szüksége van társra — valakire, aki meghallgatja, aki eloszlatja az aggodalmait, netán egy olyan személyre, aki azonosulni tud legmélyebb érzéseivel és gondolataival, aki megérti és elfogadja. Szükségünk van valakire, aki figyel az érzéseinkre.

Ám csak azért, mert valaki egyedül van, még nem feltétlenül magányos. Vannak, akik hosszú ideig is képesek egyedül lenni és élvezettel végezni teendőiket, anélkül hogy akár egy percre is egyedül éreznék magukat. Ezzel szemben mások irtóznak az egyedülléttől. A magyar nyelv értelmező szótára szerint az egyedüllét „az az állapot, amelyben [valaki] egyedül, társ nélkül van”, és nem szükségszerűen boldogtalan, de utalhat „a magára maradt . . . ember” állapotára is. A magányos szó is utalhat olyan emberre, „aki szívesebben van egyedül”, de olyanra is, aki „társtalannak, elhagyatottnak, árvának érzi magát”, írja egy másik forrásmű. Bánat, fájdalom, búskomorság gyötörheti, és ahhoz, hogy újból vidám legyen, szüksége van valakire, akinek az őszinte és szeretetteljes társasága vigaszt nyújthat.

A magányosság erőteljes, sokszor nagyon fájdalmas érzés. Az üresség, elszigeteltség érzése, mintha minden kapcsolatunk megszakadt volna az emberekkel. Ha magányosak vagyunk, sérülékennyé, ijedtté válhatunk. Éreztél már valaha így? Mitől válik valaki magányossá?

 Minden ember másként éli meg a gondokat, másként reagál különböző helyzetekre és körülményekre. Kirekesztve érezheted magad a társaid köréből a külsőd, a bőröd színe vagy a vallásod miatt. A környezetváltozás is magányossá tehet, mert ott kell hagynod a régi barátaidat, például ha új iskolába vagy munkahelyre kerülsz, vagy ha máshová költözöl, netán egy másik városba vagy országba. Évekig gyötörhet valakit az egyedüllét, ha elveszti a szüleit vagy a házastársát. Emellett, amint idősödünk, ismerőseink és barátaink köre megváltozhat, leszűkülhet, vagy teljesen meg is szűnhet.

A házasság nem feltétlenül szünteti meg a magányt. Ha két ember félreérti egymást, vagy nem talál egymásban társra, feszültség keletkezhet, mely bizonytalanságot szül, és akár a házastársak és a gyermekek elszigetelődéséhez is vezethet. Egy szeretett személy halála, valamint egy válás, vagy a fizikai, illetve érzelmi elszigeteltség mellett azonban van még valami, ami miatt nagyon magányosnak érezhetjük magunkat: az, ha megsérül az Istennel ápolt kapcsolatunk, és úgy érezzük, valami elválaszt minket tőle.

Éreztél már valami hasonlót azokhoz, amikről itt szó volt? Úrrá lehet lenni a magányosságon?

[Képek a 4. oldalon]

Magányossá válhat az ember, ha megváltozik az élete, akár azért, mert új iskolába kerül, vagy mert elveszti a házastársát