A Concorde „berepül” a történelembe

AZ ÉBREDJETEK! FRANCIAORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

Huszonhét évi szolgálat után „a világ egyetlen szuperszonikus utasszállító repülőgépe”, a Concorde nyugdíjba vonult. A British Airways a növekvő költségekre és a csökkenő keresletre hivatkozva 2003. októberben az utolsó, hetedik Concorde gépét is kivonta a kereskedelmi forgalomból. Öt hónappal korábban az egyetlen másik légitársaság, melynél találkozni lehetett a jellegzetes deltaszárnyú gépekkel, az Air France is kivonta öt Concorde-ját a forgalomból.

Ezzel bezárult a repülés történetének egy fejezete, mely 1962-ben kezdődött, amikor brit és francia mérnökök közös erőfeszítéssel kifejlesztettek egy nagy távolságok megtételére alkalmas, szuperszonikus repülőgépet. A prototípusok első útjukat 1969-ben tették meg, és a szuperszonikus gépekkel való utasszállítás 1976 januárjában vált valósággá, amikor járatokat indítottak Bahreinbe és Rio de Janeiróba.

Míg a technika terén talán sikert aratott a Concorde, egyáltalán nem volt nyereséges a működtetése. Az 1970-es évek olajválsága  érvágás volt, mivel a gépek több mint 25 600 liter üzemanyagot égetnek el óránként, vagyis utasonként háromszor annyit, mint egy normál repülőgép. Emellett az is a Concorde ellen szólt, hogy egyszerre csak körülbelül 7000 kilométer távolságot tudott megtenni, és járatonként mindössze 100 utast szállított. Ezekből az okokból kifolyólag a légitársaságok számára nem volt kifizetődő a működtetésük. A Concorde térhódításának az is útját állta, hogy pályafutásának kezdeti szakaszában az Egyesült Államok ellenezte a gépek használatát, mivel azok állítólag túl zajosak.

A jegyárak is gondot okoztak, ugyanis a repülőjegy több ezer dollárjába került az utasnak. Viszonylag kevesen tehették hát meg, hogy Concorde-dal utazzanak. A gépen a legkiválóbb ételeket és italokat szolgálták fel — pezsgőt, libamájpástétomot és kaviárt. Egy üzletember meg is jegyezte, hogy a Concorde-dal megtett útja volt a „legjobb, amit bárki is valaha tapasztalhat. A luxus netovábbja az időmegtakarítás. Nem mondom, hogy ez volt a legkényelmesebb utam, de fantasztikus érzés volt.”

A Napnál is gyorsabb?

Pályafutása során a Concorde közel négymillió utast szolgált ki, ami tulajdonképpen nem sok, ha azt vesszük, hogy a Boeing 747-eseken mindössze néhány hét alatt megfordul ennyi utas. Akkor mitől volt a Concorde olyan rendkívüli gép?

Nos, lássuk csak: a Concorde 18 000 méteres magasságban 2150 kilométer per órás sebességgel haladt, ami kétszerese a hangsebességnek. Annyira gyors volt, hogy a 62 méter hosszú gép a súrlódás miatt keletkező hő hatására repülésben közel 25 centiméterrel megnyúlt. Egy rutinút Párizsból New York-ba a Concorde-dal mindössze 3 óra 55 percet vett igénybe — közel fele annyi időt, mint amennyire egy hagyományos gépnek szüksége van. Olyan gyors volt, hogy az időeltolódás miatt a nyugat felé tartó utasok New York-ba érkezve azt látták, hogy helyi idő szerint korábban érkeztek meg, mint ahogy Párizsból elindultak!

A Concorde történetét csupán egyetlen halálos kimenetelű repülőgép-szerencsétlenség csúfítja. 2000. július 25-én egy Air France járat a párizsi Charles de Gaulle reptérről való felszálláskor lezuhant; 113 személy vesztette életét, köztük 4-en a földön. Egy évvel később, különböző biztonsági módosításokat követően a Concorde folytatta útját. Az anyagiak azonban végül mégis végleges leszállásra kényszerítették.

A Concorde, melynek se vetélytársa nem volt, se utódja nem akad, a világ repüléstörténeti múzeumaiban fogja tölteni jól megérdemelt pihenését. Jean-Cyril Spinetta, az Air France elnöke kijelenti: „A Concorde igazából soha nem fogja abbahagyni a repülést, mert az emberek képzeletében tovább él.”

[Képek a 26. oldalon]

Fent: pezsgőt szolgálnak fel

Középen: elsőpilóta a fülkében

Lent: a Concorde prototípusa, Franciaország, 1968

[Forrásjelzés]

A prototípus kivételével minden fotó: NewsCast; prototípus: AFP/Getty Images