A „tenger ékszere”

A kovamoszatok mikroszkopikus nagyságú algák, melyek finom mintázattal gazdagon díszített „üvegpáncélba” ágyazódnak, és a föld minden óceánjában tömegével megtalálhatók. A tudósok évszázadok óta a csodájukra járnak, mondhatni azóta, hogy megjelentek a mikroszkópok, s így az ember rajzot tud készíteni gyönyörű páncéljukról. A kovamoszatot — teljesen jogosan — a tenger ékszerének nevezik.

Nobel Alfréd, aki az 1860-as években feltalálta a dinamitot, kovamoszatból nyert szilícium-dioxiddal stabilizálta a nitroglicerint, s így szállítható rudakat tudott készíteni a robbanóanyagból. A kovamoszat megkövesedett héját többféle módon hasznosítják a kereskedelemben: ezt teszik például az utak felfestéséhez használt festékekbe, hogy azok világítsanak, valamint borok tisztítására és az uszodák vizének a megszűrésére is felhasználják.

Sokkal fontosabb tudnivaló azonban az, hogy ezek a parányi egysejtű növények a földön végbemenő fotoszintézis egynegyedéért felelősek. Allen Milligan és Francois Morel, az egyesült államokbeli Princetoni Egyetem kutatói rájöttek, hogy a kovamoszat páncéljában lévő szilícium-dioxid megváltoztatja a bent rekedt víz vegyi összetételét, ideális környezetet teremtve a fotoszintézishez. A tudósok úgy vélik, azért olyan díszes a páncél, hogy a benne lévő víz nagyobb felületen érhesse, s ezáltal hatékonyabb legyen a fotoszintézis. Hogy pontosan miként jönnek létre ezek a parányi, ám gyönyörű kovahéjak a tengervízben oldott állapotban lévő szilíciumból, az még mindig rejtély. Azt viszont tudják a kutatók, hogy a szén-dioxid elnyelésével és oxigén kibocsátásával a kovamoszatok létfontosságú szerepet játszanak a föld élővilágának fenntartásában, talán még fontosabbat, mint a legtöbb szárazföldi növény.

Morel a kovamoszatokat „a föld legéletrevalóbb organizmusai közé” sorolja. Milligan hozzáteszi, hogy ha a moszatok nem nyelnének el annyi szén-dioxidot, „az üvegházhatás talán sokkal súlyosabb lenne”.

Amikor a kovamoszatok elpusztulnak, szenes vázuk a tengerfenékre süllyed, és ott idővel megkövesedik. Néhány tudós úgy véli, hogy az ilyen kövületek a roppant nyomás miatt hozzájárultak a világ olajkészletének a kialakulásához. Egyre nagyobb az aggodalom azonban amiatt, hogy amint a tengerek vizének a hőmérséklete a globális felmelegedés következtében emelkedik, a baktériumok még azelőtt elpusztítják a kovamoszatok maradványait, hogy azok a fenékre érnének, s emiatt a felszabaduló szén a felszínhez közeli vizekben marad. Így hát még ez a parányi élőlény, a „tenger ékszere” is részét alkotja egy csodálatos tervezésű életfenntartó rendszernek, mely rendszer működése a jelek szerint veszélyben van.

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

© Dr. Stanley Flegler/Visuals Unlimited