Emlékeztető a hatalmas Római Birodalomra

AZ ÉBREDJETEK! NÉMETORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

Több mint 1900 éves, hossza meghaladja az 500 kilométert, és a Római Birodalom egyik legimpozánsabb történelmi hagyatékának tartják Közép-Európában. Miről van szó? A limesről.

A LIMES egy gyűjtőnév, mely a rómaiak által épített erődítmények láncára utal. Az erődítmények a birodalom északi határát védték a germán törzsektől. Ma ezek az építmények az ókori Római Birodalom hatalmáról tanúskodnak.

A latin limes szó eredetileg „egy felségterületet kettészelő, ember alkotta útra” utalt. A limes ösvénynek vagy útnak készült, nem pedig határvonalnak, ám elkészülte után idővel mégis az lett belőle. Felépülte gyökeres változást jelentett a Római Birodalom történelmében.

Miért volt szükség a limesre?

A Római Birodalom északi határán túli, néha barbaricumnak is nevezett területen élő germán törzsek ellenségesek voltak Rómával szemben. A térség törzsei, köztük a chattusok, gyakran indítottak támadásokat a határon túlra. A chattusok ádáz harcosok voltak, ezért nagy áldozatot követelt volna katonai hadjáratot indítani ellenük.

A római hadsereg nem próbálta meg leigázni a barbaricum népeit, hanem inkább felépítette a meghódítatlan térségben a limest. Egy olyan sávot képzeljünk el, mely átlós irányban szelte át a Rajna és a Duna közti területet. Helyenként sűrű erdőn vezetett keresztül. Az útvonalat katonák védték, így az utazók többnyire biztonságban átjuthattak rajta.

 A rómaiak először egyszerűen csak kialakítottak egy széles ösvényt. Idővel fából tornyokat építettek az útvonalon, hogy legyen hol tartózkodniuk a katonáknak. A tornyok látótávolságon belül voltak egymástól. Az út mentén egy közel három méter magas, hegyes cölöpkerítést is emeltek. Később sánccal és árkokkal, majd egyes szakaszokon kőfallal és kőből épített őrtornyokkal egészítették ki.

A távol eső helyeken további táborhelyeket alakítottak ki a csapatok elszállásolására. Végül az i. sz. III. századra a limes határvonal németországi szakasza több mint 500 kilométer hosszan húzódott. Hatvan nagyobb és számos kisebb tábor tartozott hozzá, s ezenkívül az útvonalon még legalább 900 őrtorony emelkedett, ahonnan a katonák őrjáratra indultak. Néhányak szerint ezek a tornyok három emelet (10 méter) magasak voltak.

Mesterséges határvonal

Ami tehát egy ellenséges területen kialakított ösvénynek indult, végül mesterséges határvonal lett. A limes átszelte Németországot, és a mai Hollandián keresztül egészen az Északi-tenger partjáig húzódott. A rómaiak által gyarmatosított Britanniában pedig a határon épített Hadrianus-fal és az Antoninus-fal a mai Skócia területén élő kaledon törzsek ellen nyújtott védelmet.

A limesszel soha nem akarták teljes egészében lezárni a határt. Kapukat építettek rajta, hogy a barbaricum lakói átjuthassanak a Rómához tartozó Raetiába és Felső-Germániába, hogy ott lehetőségük legyen kereskedelmi tevékenységeket folytatni.

A limes a rómaiak által követett politika 180 fokos fordulatának a bizonyítéka. T. W. Potter a következőket írja: „A rómaiak évszázadokon át szinte elképzelhetetlennek tartották, hogy a  birodalomnak megállapított határai legyenek.” A határ tehát azt jelezte, hogy „teljesen új elvek léptek életbe: terjeszkedésről korlátozásra váltottak”.

Mi maradt meg belőle?

A III. században elkezdődött a birodalom hosszú és lassú hanyatlása. Idővel a hadsereg visszavonult a limestől. Az erődítmények omladozni kezdtek. A köveket és a faanyagot elvitték, és másra használták fel. A világ egyik leghatalmasabb birodalmának határát egykettőre belepték a növények. A limes elhagyatottá vált, és lassanként feledésbe merült.

A XIX. század végén azonban Németország érdeklődése megnőtt a római történelem és kultúra iránt. Azóta a limes egy-egy rövid szakaszán helyreállították az árkokat, sáncokat és a falat, meg néhány tábort és őrtornyot is. Hosszú-hosszú szakaszokat viszont érintetlenül hagytak. Ezeket szinte fel sem lehet ismerni.

Az egyik legsikeresebben helyreállított tábor a Taunus-hegységben lévő Saalburg-erődítmény, mely úgy 40 kilométernyire van Jehova Tanúi németországi fiókhivatalától. A tábor mintegy 150 × 220 méteres, és egy árok, valamint egy kőfal meg őrtornyok veszik  körül. Eredetileg körülbelül 500 katona elszállásolására volt alkalmas. A tábor közepén helyezkedik el a legfontosabb épület, a parancsnoki központ, vagyis a principia.

A principia mögött egy szentély látható, ahol a zászlót tartották. A Limeskastell Saalburg című füzet kijelenti: „A zászlószentélyt a Római Birodalom védőszentjeinek, valamint a császár imádatára tartották fenn. Nappal díszőrséget rendeltek ki elé.” A limes helyreállításával tehát bebizonyosodott, hogy a vallás szerepet játszott a hadügyekben.

Helyreállítása óta a limes népszerű turisztikai látványossággá vált. Sok helyütt a limes egykori útvonala most kirándulóösvény. Ha Németországban jársz, miért ne látogatnál el te is ide? Nagyszerű emlékeztetőjét fogod látni annak, hogy előbb vagy utóbb a leghatalmasabb birodalmak is, melyeket emberek hoznak létre, hanyatlásnak indulnak és eltűnnek.

[Kiemelt rész/kép a 15. oldalon]

A RÓMAI KATONÁK ÉLETE

A római hadsereg állampolgárok alkotta légiókból, valamint a birodalom által leigázott népek tagjaiból toborzott segédcsapatokból (auxilia) állt. A hadsereg legkisebb egysége a contubernium volt, melyet úgy tíz katona alkotott, akik együtt éltek. Tíz contubernium élén a centurió állt. Hatvan ilyen egység vagy centuria alkotott egy légiót, melybe összesen körülbelül 4500-7000 katona tartozott.

„A katona a gyomrával menetel” — jelentette ki Bonaparte Napóleon. Róma jóval Napóleon előtt felismerte ezt, és bőséges élelmet biztosított a csapatainak. „A római hadseregben soha nem volt lázadás a rossz koszt miatt” — írja az Archäologie in Deutschland című folyóirat. Sőt, „a Rómához tartozó területek némelyikén a hadsereg jobb minőségű élelmiszert kapott, mint a polgári lakosság”.

A napi ételadag friss húsból, gyümölcsből, zöldségekből, búzakenyérből és olajból állt. De nem kényeztették el a katonákat. „A római hadseregnek nem volt kantinja” — írja az imént említett folyóirat. Minden contuberniumnak magának kellett elkészítenie az ételét.

Huszonöt évi katonai szolgálat után a római katonákat az érdemeik elismerésével leszerelték, és szolgálatukért cserébe pénzt vagy földterületet kaptak. A segédcsapatokban szolgálók a gyermekeikkel együtt megkapták a római állampolgárságot. „Sok férfi számára a hadseregben való szolgálat volt a római állampolgárrá válás leggyorsabb módja” — írja a Der Limes zwischen Rhein und Main című könyv.

[Térkép/képek a 16–17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A LIMES HELYREÁLLÍTOTT SZAKASZAI NÉMETORSZÁGBAN

–– A limes határvonal

1 Wiesbaden

Cölöpkerítés és egy kőből készült őrtorony

2 Butzbach

Faszerkezetű őrtorony agyagfalakkal

3 Weissenburg

Egy kőerődítmény északi kapuja

4 Saalburg

Az egyik legsikeresebben helyreállított erődítmény

5 Rainau

Fából készült torony és cölöpkerítés

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.