Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Levendula — Ajándék az érzékeknek

Levendula — Ajándék az érzékeknek

Levendula — Ajándék az érzékeknek

Az Ébredjetek! ausztráliai írójától

ANGLIA királynője, I. Erzsébet azt parancsolta, hogy mindig legyen a királyi ház étkezőasztalán levendula az ételek ízesítésére, a francia VI. Károly levendulával töltött párnákon üldögélt, Anglia egy másik királynője, Viktória, a tisztálkodáshoz használta ezt az illatos növényt, a levendulát, melynek még ilyen előkelő körökben is mindig voltak lelkes hívei. Mindazok, akik álltak már egy levendulamező lila tengerének közepén, megértik, hogy miért ejt rabul oly sok embert ez az illatozó félcserje.

Több mint 30 levendulafaj létezik. Ez a szívós gyógy- és fűszernövény többféle éghajlaton él és virul, például a francia Alpok hideg levegőjén, de jól tűri a Közel-Kelet aszályát, hőségét is. Növénytani neve, a Lavandula a latin lavare szóból származik, melynek az a jelentése, hogy ’mos’, és az ókori rómaiak azon szokására utal, hogy levendulaolajjal illatosították a fürdővizüket.

Régóta köztiszteletben álló szer

Csaknem 2000 évvel ezelőtt kezdték el a levendulát orvosi célokra használni. A középkorban ez volt az egyik alapanyaga a „négy tolvaj ecetének”, egy olyan főzetnek, amellyel a pestis ellen harcoltak. Az ecet valószínűleg onnan kapta a nevét, hogy a sírok fosztogatói, akik átválogatták a pestis áldozatainak holmijait, ezzel a levendulaalapú oldattal mosakodtak. Noha veszélyes volt a munkájuk, úgy tűnik, hogy kevesen fertőződtek meg a betegséggel.

A XVI. század természetgyógyászai azt állították, hogy a levendula nemcsak a megfázást és fejfájást gyógyítja, hanem a végtagok bénultságát és az idegbajt is. Mi több, úgy vélték, hogy a levendulából készült házisapka viselése eszesebbé tesz. Néhány kormányzat még az I. világháború idején is arra kérte polgárait, hogy szedjenek a kertjükben levendulát, hogy a belőle kivont olajjal kezelni lehessen a katonák sebeit.

A hagyományos kezelési módszerek vizsgálata

A jelek szerint némelyik levendula olaja, főleg a valódi levenduláé (Lavandula angustifolia) hatással van több baktérium- és gombafajra. Egyes kutatók azt állítják, hogy a levendulaolajjal kezelhetők bizonyos baktériumfertőzések, melyek egyébként ellenállnak az antibiotikumoknak. „A levendulaolajat többféleképpen felhasználják a szülészetben” — olvasható egy nemrégiben közzétett tanulmányban. „Egy kiterjedt klinikai vizsgálatból kiderül, hogy a [fürdővizüket] levendulaolajjal illatosító anyák egyre-másra arról számoltak be, hogy a szülés utáni 3—5. napon kevésbé volt rossz a közérzetük . . . A levendulaolajat általános nyugtató hatása miatt mostanság sok szülőszobában is használják.”

Most térjünk át arra, hogy I. Erzsébet királynő valamilyen levendulás ételt akart enni. Valóban ehető a levendula? Judyth McLeod ezt írja a Lavender, Sweet Lavender című könyvében: „A levendulaíz nagyon kedvelt volt a Tudor- és Erzsébet kori Anglia konyhaművészetében. Fűszereztek vele vadételeket, roston sült húsokat, gyümölcssalátákat, megszórtak vele nyalánkságokat, vagy csak úgy önmagában fogyasztották édességként.” Ma egyik-másik levendulafaj kekszek, sütemények és fagylaltok ízesítője. Ám nem mindegyik levendula annyira kívánatos, és ennek főleg a rovarok a megmondhatói. „A levendulaolaj, valamint a levendula összetört levélzete és virága nagyüzemi . . . , illetve házi rovarirtó szerként is megállja a helyét, mivel távol tartja az atkákat, gabonazsizsikeket, levéltetveket és ruhamolyokat” — derül ki egy tanulmányból.

Egyre növekvő kereslet

Az utóbbi évtizedekben újjáéledt a levendula népszerűsége. Manapság Ausztráliában, Észak-Amerikában, Európában, Japánban és Új-Zélandon termesztik. „A levendulát a borhoz hasonlíthatnánk — mondja egy fiatal kertész, Byron, aki az ausztráliai Victoria állam délkeleti részén 10 hektáron termeszt levendulát. — Ugyanannak a fajnak az olaja területenként változik a talajtól és az éghajlattól függően. A begyűjtés ideje és technikája is meghatározhatja, hogy milyen lesz a végtermék.”

A bortól eltérően a levendulaolajat nem sajtolással, hanem lepárlással nyerik. „Egy liter olajhoz körülbelül 250 kilogramm levendula szükséges — magyarázza Byron. — A frissen vágott virágokat, szárakat és leveleket jókora fémtartályba préselik. Gőzt pumpálnak a tartály aljába, és amint a gőz felfelé szállva átjárja a növényi részeket, felszabadul az olaj. A gőz és az olaj kondenzátoron keresztül egy edénybe kerül; ott az olaj kicsapódik, és a víz felszínére emelkedik. Utána lefölözik, agyagbelsejű tartályokba engedik, és néhány hónapig állni hagyják.”

A Byron ültetvényén termő levendula olajából szappan, krém és gyertya készül. A virágfejek frissen vagy szárítva kerülnek forgalomba, maga a száras növény pedig nagyra becsült levegőillatosító szer (potpourri). Turisták ezrei özönlenek évente a levendulaültetvényekre, hogy megízleljék a levendulaédességeket, és magukba szívják e mezők látványát és illatát. Gyakran megesik, hogy Byron a következőre emlékezteti a hálás látogatókat: „Nem mi vagyunk az olaj létrehozói, mi csak kinyerjük azt. A levendula Alkotója az, aki létrehozta a növényt, mely ajándék az érzékeinknek.”

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

Háromféle levendulaolaj készül nagyüzemben:

A valódi levendula olaja, vagyis a „Lavandula angustifolia” olaja az egyik. A másik kettő, itt megemlített olajtól eltérően ennek kevéssé vagy egyáltalán nincs kámforszaga. Úgy 200 tonna készül belőle évente.

A széleslevelű levendula olaja, azaz a „Lavandula latifolia” olaja a második. Ebből is legalább 200 tonna készül minden évben.

A lavandinolaj az előbb említett két faj keresztezéséből létrejövő hibrid levendula olaja. Évenként több mint ezer tonnát adnak el belőle világszerte.

[Kép a 10. oldalon]

Sok ültetvényen még mindig hagyományos módszerekkel gyűjtik be a levendulát

[Kép a 10. oldalon]

A levendulaolajat hatalmas lepárlókban nyerik ki

[Kép a 10. oldalon]

A levendulaolaj agyagbelsejű fémtartályokban áll, mielőtt különféle termékeket készítenek belőle