Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mit jelent családfőnek lenni?

Mit jelent családfőnek lenni?

A Biblia nézőpontja

Mit jelent családfőnek lenni?

A BIBLIA szerint „az asszony feje . . . a férfi” (1Korintusz 11:3; Efézus 5:23). Ám sokan — akik azt állítják, hogy tisztelik a Bibliát — úgy érzik, hogy a férji főség elve nemcsak hogy idejét múlt már, hanem egyenesen veszélyes. „Ha szélsőségesen értelmezik azt a tanítást, hogy a feleségnek készségesen alá kell rendelnie magát [a férjének], az fizikai és érzelmi bántalmazáshoz vezethet” — jegyezte meg egy házaspár. Sajnos elterjedt és gyakori a főséggel való visszaélés. „Jó néhány országban a feleség megverését az élet velejárójának tartják — jelenti ki egy írónő. — A férfiak kiváltságos helyzetét dalokban, közmondásokban és esküvőkön magasztalják.”

Némelyek arra hivatkoznak, hogy a főséggel kapcsolatos bibliai alapelv vezet a kegyetlenkedéshez. Vajon megalázó a nőknek, és családon belüli erőszakra ösztönöz az, amit a Biblia a főségről tanít? Valójában mit jelent családfőnek lenni? *

A főség nem zsarnokság

A bibliai értelemben vett főség szeretetteljes elrendezés, és korántsem egyenlő a zsarnoksággal. Az Isten által meghatározott hatalom semmibevétele vezetett a férfiak nők feletti, gyakran kegyetlenül gyakorolt uralmához (1Mózes 3:16). Az édenkerti idők óta a férfiak minduntalan visszaéltek a hatalmukkal, gonoszul kihasználtak másokat, köztük nőket és gyermekeket is.

Ám ez sohasem volt része Isten szándékának. Jehova iszonyodik mindenkitől, aki visszaél a hatalmával. Elítélte azokat az izraelita férfiakat, akik ’megvetették’ a feleségüket (Malakiás 2:13–16, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás). Ezenkívül Isten azt mondja, hogy „gyűlöli . . . mindazt, aki az erőszakot szereti” (Zsoltárok 11:5). Tehát azok, akik verik a feleségüket, vagy máshogy bántalmazzák őket, semmiképp sem hivatkozhatnak a Bibliára, hogy azzal igazolják erőszakoskodásukat.

Mit foglal magában a főség helyes gyakorlása?

A főség egy olyan alapvető elrendezés, mellyel Isten fenntartja a rendet a világegyetemben. Istenen kívül mindenki számadással tartozik valakinek: a férfiak alá vannak vetve Krisztusnak, a gyermekek a szüleiknek és minden keresztény a kormányzatoknak. Még Jézus is alá van vetve Istennek (Róma 13:1; 1Korintusz 11:3; 15:28; Efézus 6:1).

A vezetésnek való alárendeltség szükségszerű ahhoz, hogy a társadalom rendesen, stabilan működjön. Ugyanígy a családfőnek való alárendeltség is elengedhetetlen ahhoz, hogy egy család erős és boldog legyen, s ne bontsa meg békétlenség. A férj vagy az apa hiánya nem változtat ezen az elrendezésen; az ilyen családokban az anya gyakorolja a főséget. Ha sem apa, sem anya nincs, akkor lehet, hogy a legidősebb gyermek vagy egy másik rokon lép a családfő szerepébe. A családtagoknak minden esetben hasznukra válik, ha megfelelő tiszteletet mutatnak a vezetésre felhatalmazott személy iránt.

A lényeg tehát az, hogy nem a főség alapelvét kell elvetni, hanem meg kell tanulni a főséget helyesen gyakorolni, és megfelelő szemléletet kell kialakítani róla. Pál apostol azt tanácsolja a keresztény férjeknek, hogy úgy legyenek családfők, „ahogy a Krisztus is feje a gyülekezetnek” (Efézus 5:21–23). Ezzel rámutat, hogy az, ahogyan Krisztus bánt a gyülekezettel, tökéletes minta a főség gyakorlásához. Milyen példát mutatott Krisztus?

Bár Messiásként és jövőbeli Királyként Jézus magától Istentől kapott hatalmat, és jóval bölcsebb és tapasztaltabb volt a tanítványainál, mindig szeretetteljes, gyengéd és együtt érző volt, nem pedig durva, hajthatatlan vagy túlzottan követelődző. Nem basáskodott, és nem emlékeztetett folyton-folyvást mindenkit arra, hogy ő Isten Fia. Jézus alázatos szívű volt, s ezért ’igája kellemessé, és a terhe könnyűvé’ vált mások számára (Máté 11:28–30). Vagyis megközelíthetőség és ésszerűség jellemezte. Sőt, Pál azt mondja, hogy Jézus annyira szerette a gyülekezetet, hogy „odaadta magát érte” (Efézus 5:25).

Hogyan lehet Jézus főségét utánozni?

Hogyan utánozhatják a családfők Krisztus tulajdonságait? Az, aki felelősségteljesen gyakorolja a főséget, kimutatja, hogy gondja van a családja fizikai és szellemi jóllétére. Önfeláldozóan elegendő időt és figyelmet fordít a családjában lévő egyes személyek, illetve a családjának mint egésznek a szükségleteire. A házastársa és gyermekei érdekeit a maga dolgai elé helyezi (1Korintusz 10:24; Filippi 2:4). * Azzal, hogy a mindennapokban alkalmazza a Biblia alapelveit és tanításait, elnyeri felesége és gyermekei tiszteletét és támogatását. Szeretettel gyakorolt fősége alatt a család együttes erővel sokszor bármilyen nehézséget le tud küzdeni. Ha tehát egy férj a Szentírással összhangban él a főséggel, azzal boldog családot épít, mely Isten dicsőségére és dicséretére működik.

A bölcs családfő alázatos is. Ha szükséges, hajlandó bocsánatot kérni, még akkor is, ha nehéz beismernie, hogy tévedett. A Biblia azt mondja, hogy „a tanácsadók sokaságában megmentés van” (Példabeszédek 24:6). Igen, az alázat arra is indítja a családfőt, hogy amikor helyénvaló, meghallgassa és kikérje a felesége, illetve a gyermekei véleményét. Jézus utánzásával a keresztény családfők tesznek róla, hogy az általuk gyakorolt főség boldogságot és biztonságot hozzon a családjukba, s emellett a családok Létrehozójának, Jehova Istennek is tiszteletet szerezzen, és magasztalja őt (Efézus 3:14, 15).

[Lábjegyzetek]

^ 4. bek. Bár ez a cikk főként a férjek és az apák családban betöltött szerepét elemzi, az egyedülálló anyák, valamint azok az árvák, akiknek a testvéreikről kell gondoskodniuk, szintén hasznot meríthetnek a családfőkre vonatkozó alapelvekből.

^ 14. bek. A családi boldogság titka című könyv, melyet Jehova Tanúi adtak ki, gyakorlatias tanácsokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként lehet szeretettel gondoskodni a családról.

[Kép a 26. oldalon]

Az ésszerű férj tekintettel van a felesége és a gyermekei véleményére