Csalás — Mindenütt gond a világon

A VONZÓ és halk szavú Wayne pontosan úgy festett, mint amilyennek Karen elképzelte leendő férjét. „Minden tekintetben éppen olyan volt, mint amilyen férfiért imádkoztam, vagy amilyet reméltem — jelentette ki Karen. — Aki csak látott minket, kivétel nélkül azt gondolta, hogy mi vagyunk a tökéletes pár. Wayne úgy tüntette fel magát, mint aki a csillagokat is lehozná értem az égről.”

Volt azonban egy gond. Wayne elmondta Karennek, hogy az ausztrál titkosszolgálat harmadik embere. Ott akarja hagyni ugyan ezt az állást, de nem fogják engedni, hogy kilépjen, mert túl sokat tud. Meg is ölhetik őt ezért! Így hát a pár együtt kitervelt valamit. Összeházasodnak, összeadják értékeiket, és Ausztráliát maguk mögött hagyva Kanadába menekülnek. Karen eladta a lakását és mindenét, amije volt, majd Wayne-re bízta a pénzét.

Az esküvő a tervek szerint zajlott le. Wayne elhagyta az országot, ám Karent hátrahagyta, sőt elhagyta! Karennek kevesebb mint hat ausztrál dollárja (alig 1000 forint) maradt a bankban. Hamar rájött, hogy a hazugságok gondosan szőtt hálójába akadt, mely pontosan azért készült, hogy megkárosítsák. Wayne színész módjára játszotta szerepét, mely tökéletesen megfelelt annak a célnak, hogy elcsábítsa Karent. Wayne háttere, érdeklődési köre, személyisége és állítólagos vonzalma iránta mind mondvacsinált volt, és Karen bizalmát volt hivatott elnyerni, ami viszont Karennek több mint 300 000 ausztrál dollárjába került. Egy rendőrtiszt ezt nyilatkozta: „Az asszonyt érzelmileg tönkretették. A pénzveszteség okozta hatásról nem is beszélve, egyszerűen hihetetlen, mennyi szenvedést lehet okozni valakinek.”

„Nagyon feldúlta az életem — mondta Karen. — Az a férfi nem is létezett, akinek mutatta magát.”

Karen csupán egyike annak a számtalan embernek, aki a világ különböző részén áldozatul esik a csalásnak. Azt nem tudni, hogy mekkora összeget csalnak ki más emberekből, de a becslések szerint több százmilliárd dollárról lehet szó, és ez évente csak emelkedik. Az anyagi veszteség mellett óriási lelki fájdalmat élnek át az áldozatok — ahogyan az Karennel is történt — attól a tudattól, hogy kihasználta őket valaki, nemritkán egy olyan személy, akiben megbíztak.

 A megelőzés a legjobb módszer

A csalást úgy lehet meghatározni, mint ami valakinek a „ravasz fondorlattal, megtévesztéssel, félrevezetéssel való szándékos megkárosítása”. Sajnálatos módon a legtöbb csaló büntetlenül megússza, hiszen sokszor nehéz bizonyítani, hogy szándékos megtévesztés történt. Ráadásul sok szélhámos tisztában van a jogi kiskapukkal, és ki is használja azokat, vagyis tudja, hogyan csaljon lépre embereket oly módon, hogy ne lehessen ellenük egykönnyen vádat emelni, vagy egyáltalán ne tudják beperelni őket. És ez még nem minden. Az, hogy egy csalót bíróság elé állítsanak, jelentős időbe telik, és tetemes összegbe kerül. Akiket elítélnek a bűntetteikért, azok általában már dollárhegyeket kaparintottak meg jogtalanul, vagy valami olyan megdöbbentő dolgot követtek el, hogy széles körben magukra vonták az emberek figyelmét. Ha elkapnak is egy szélhámost, és megbüntetik is, valószínűleg már elköltötte vagy elrejtette a csalással megszerzett pénzt. Ebből következik, hogy az áldozatok nemigen kapnak kárpótlást az elveszített összegért.

Röviden összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy ha áldozatául estél a csalásnak, föltehetően nincs mit tenni, vagy legalábbis nem sokat érsz el. Jóval többre mész azzal, ha elkerülöd, hogy áldozattá válj, mint ha már áldozatként a pénzed után szaladsz. Ahogyan egy régen élt, bölcs ember írta, „eszes az, aki látja a bajt, és elrejtőzik, a tapasztalatlanok viszont mennek tovább, és elszenvedik a büntetést” (Példabeszédek 22:3). A következő cikkben olyan módszerekről írunk, melyek által megvédheted magad a csalóktól.