Hol találhatók erkölcsi irányadó mértékek?

VÁLTOZÓ erkölcsű világban élünk. A múltban még elítélt becstelen szokások felett ma már szemet hunynak. A tömegtájékoztató eszközök által a tolvajokat és csalókat sokszor dicsőítik, és hősökként mutatják be. Így hát számtalan emberre ráillik a Bibliában található leírás: „Ha tolvajt láttál, kedvedet lelted őbenne” (Zsoltárok 50:18).

Pedig a csalók aligha dicsérendők. Egy író megjegyezte: „Az emberek bizalmával művészien visszaélő szélhámosok egyik sajátossága az, hogy velük született képességük  van a körülöttük élő emberek manipulálására, amit gyakran már nagyon kis korban fel lehet náluk fedezni. Ráadásul az ilyesfajta manipulálás egyáltalán nem okoz nekik lelkiismeret-furdalást vagy bűntudatot. Sőt, nagyfokú kielégülést kelt bennük, különleges tüzet lobbant lángra, amely arra ösztönzi őket, hogy továbbra is használjanak ki másokat, hogy megszerezzék mindazt, amire vágynak, függetlenül attól, hogy ez az áldozatnak mibe kerül.”

Természetesen a nyilvánosság együtt érez az olyan özveggyel, akitől a megélhetést vették el csalás útján, de akkor már nemigen ejtenek könnyeket az emberek, amikor valaki egy nagyvállalatnál sikkaszt, vagy egy biztosítótársaságot csap be. Jócskán akadnak olyan személyek, akik úgy érvelnek, hogy az üzleti vállalkozások úgyis gazdagok. Az ilyen csalás azonban nem pusztán az üzleti cégeknek okoz gondot, mert a veszteséget a fogyasztókkal is éreztetik. Az Egyesült Államokban például egy átlagos család több mint 1000 dollárt fizet évente plusz biztosítási díjként a csalások költségének fedezésére.

Ezenkívül többen kihasználják azt a lehetőséget, hogy egy márkás termék — például ruha, óra, parfüm, kozmetikai cikk és táska — utánzatát olcsón megvásárolhatják. Talán tisztában vannak vele, hogy a hamisítványok évente több százmilliárd dollár veszteséget jelentenek azoknak a bizonyos cégeknek, amelyek a márkás termékeket gyártják, de úgy gondolják, hogy ez őket nem érinti. Pedig végső soron a fogyasztónak kell többet fizetnie a törvényes árucikkekért és szolgáltatásokért. Nem beszélve arról, hogy a hamisítványok vásárlásával a pénz a bűnözők zsebébe vándorol.

Egy író, aki részt vesz a csalás elleni küzdelemben, ezt mondja: „Meggyőződésem, hogy főként azért van ma ilyen sok csalás, mert egy rendkívül etikátlan társadalomban élünk. Az erkölcsi irányadó mértékek meredeken ívelnek lefelé, és ez egy olyan kultúrát hívott életre, amelyet áthat a csalás . . . Olyan társadalomban élünk, amely otthon nem tanít erkölcsösségre. De nem teszi ezt az iskolában sem, mivel a tanárokat akkor azzal vádolnák, hogy ők akarják megszabni a gyermekeknek, hogy mi helyes, és mi nem.”

Ezzel ellentétben Jehova Tanúi megtanítanak másokat az Isten Szavában található erkölcsi irányadó mértékekre, valamint törekszenek azok alkalmazására. Őket olyan alapelvek vezérlik, mint mondjuk:

● „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Máté 22:39).

● „Ne csalj” (Márk 10:19).

● „Aki lop, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzon keményen, azt cselekedve kezével, ami jó munka, hogy legyen mit odaadnia a szükségben levőnek” (Efézus 4:28).

● „Tisztességesen akarunk viselkedni mindenben” (Héberek 13:18).

A Tanúk nem önelégültek vagy elbizakodottak, de úgy vélik, hogy ha mindenki alkalmazná ezeket az alapelveket, sokkal jobb lenne a világ, amelyben élünk. Emellett hisznek Isten azon ígéretében, hogy egy napon valóban így is lesz (2Péter 3:13).

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Ha mindenki alkalmazná az Isten Szavában található erkölcsi alapelveket, sokkal jobb lenne a világ, amelyben élünk

[Kép a 10. oldalon]

Az igaz keresztények követik a Biblia alapelveit, mint mondjuk azt, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”