Egy vidék, amely teljesen átalakul

AZ ÉBREDJETEK! NÉMETORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

„AMINT elhagytuk az otthonunkat, a feleségem szíve majdnem megszakadt — meséli Dieter. — Tizenegy éves lányunknak, Michaelának is fájdalmas volt a búcsú. De nem volt más választásunk.” Vajon most egy olyan családról van szó, akik menekültekként elhagynak egy háborús övezetet? Nem, ez a család Németország egyik bányavidékén él.

Az elmúlt ötvenöt év során a németországi Rajna-vidéken körülbelül 33 000 ember jutott hasonló sorsra, mint Dieter és a családja. Ők azért lettek áttelepítve, mert helyre volt szükség a lignit, vagyis egy fajta barnakőszén külszíni bányászatához. Mivel az ipar egyre több energiát kíván, csupán Németországban minden évben körülbelül 180 millió tonna lignitet termelnek ki külszíni fejtéssel. Ez a mennyiség körülbelül 25-szöröse az Egyiptomban található Kheopsz-piramis becsült tömegének.

Milyen hatással van ez a vidékre és az ott élő emberekre? A Brockhaus Enzyklopädie ezt írja: „A nagy területen végzett külszíni fejtés gyakran rengeteg ember áttelepítésével és gyökeres változásokkal jár együtt.” * Tekintsünk meg egy külszíni fejtést a Rajna-vidéken, és látogassuk meg azokat, akiknek az életére mindez hatással van.

A lignit külszíni fejtése

A Köln—Aachen-medence, a Rajna folyó alsó szakaszán, a legnagyobb lignitlelőhely Európában. Ez a terület majdnem akkora, mint Luxemburg állam, vagy mint Nógrád megye. A lignit a felszín alatt található, kavics-, homok- vagy agyagrétegek alatt, melyeket először le kell gyalulni. Ezeket a felső rétegeket fedőrétegnek nevezik.

Hogy elérjék a lignitréteget, kanalas kotróval eltávolítják a fedőréteget. Egyetlen ilyen kotrógép 16 000 nyerges vontatónyi fedőréteget távolít el naponta. Hogy megakadályozzák a szélek beomlását, amint a bánya egyre mélyül, teraszosan, lépcsősen szedik ki a földet. A bányának azon az oldalán, ahol ásnak, a különböző szinteket padoknak nevezik. Nézd meg a fenti képen, hogyan dolgoznak a kanalas kotrók ezeken a padokon. Ezek a világ legnagyobb gépei közé tartoznak. Magasságuk eléri a 95 métert, ami körülbelül egy harmincemeletes ház magasságának felel meg.

Miután a kotrógép legyalulta a fedőréteget, szállítószalag segítségével eltávolítják. Próbáld elképzelni, hogy mekkora mennyiséget kell elszállítani. A németországi Rajna-vidéken minden egyes köbméter kitermelt szénért több mint  4,6 köbméter fedőréteget kell eltávolítani. Az anyag olyan gyorsan halad a szállítószalagon, hogy nehezen tudnánk vele tartani az iramot, még akkor is, ha kerékpárral mennénk. A szállítószalagok egy ponton összetalálkoznak. Onnan a különböző anyagokat szénraktárakba viszik, vagy vasúti vagonokba rakodják, és erőművekbe szállítják, illetve egy meddőhányón rakják le. A lignit nagy részét erőművekbe viszik, hogy energiát nyerjenek belőle.

Amennyire csak lehetséges, a fedőréteggel egy-egy olyan részt töltenek fel, ahonnan már kitermelték a lignitet. Ezt a feltöltést az úgynevezett földterítő gépekkel végzik. Rétegről rétegre beleöntik a földet a bányába, amíg a gödör meg nem telik. A megmaradó fedőréteget a bányán kívüli meddőhányókon rakodják le. Ezek a mesterséges dombok akár 200 méter magasak is lehetnek. A tájkertészeknek igazi kihívást jelent, hogy ezeket a fedőrétegből alkotott halmokat beépítsék a tájba, valamint mezőgazdasági és erdészeti szempontból hasznossá tegyék.

A talajvízszint csökkentése

A külszíni bányászat elkerülhetetlenül átformálja a tájat, és nagymértékben befolyásolja a természetes körforgásokat. Ahhoz, hogy a külszíni bánya száraz maradjon, a talajvízszintet a bánya legmélyebb pontja alá kell süllyeszteni. Németországban egyetlen év alatt annyi vizet szivattyúznak ki, amely az ország legnagyobb városának, Berlinnek a lakosságát majdnem három és fél évig ellátná. A sok víz eltávolítása aggasztja a környezetvédőket, akik különösen féltik a közelben lévő Maas-Schwalm-Nette Tájvédelmi Parkot, amely Németország és Hollandia határán található. Ez a természetes nedves terület számos növény és madár élőhelye.

Azok, akik felelősek a külszíni bányászatért, azt bizonygatják, hogy nincs ok az aggodalomra. Azért, hogy pótolják a fejtés során kiszivattyúzott vizet, nem messze a bányától visszaeresztik azt a talajba. Ezt részben úgynevezett negatív kutakkal oldják meg. Ezzel a módszerrel remélhetőleg megóvják a területet a kiszáradástól.

A táj új formát ölt

A föld állandóan változik. Minden évben körülbelül 25 milliárd tonna üledékes anyag csúszik bele az óceánba, anélkül hogy észrevennénk. Ám ha valaki megáll egy külszíni bánya mellett, a táj megváltozása sokkal nyilvánvalóbb. Szinte rá sem lehet ismerni a vidékre. Mit jelent ez a lignitben gazdag, Rajna-vidéki területen?

A korábban fejtésre használt területeket a Köln—Aachen-medencében helyrehozták, művelésre alkalmassá tették, valamint erdőket, parkokat alakítottak ki rajta. Sőt, még a folyók vonalát is megváltoztatták, akárcsak az utakét és a vasútvonalakét. A Lignite Mining in the Rhineland című könyv kifejti: „A [helyrehozatal] célja nem az, hogy újraalkossa a természetet. Az ember csupán csak kezdeti segítséget nyújthat ehhez. A munka oroszlánrészét maga a természet végzi el.” Az érintett földterület több mint 65 százaléka ma már ismét hasznosítható, a legnagyobb részén mezőgazdasági tevékenység folyik. Ezt úgy érték el, hogy a vízáteresztő kőzetet, amilyen egyenletesen csak lehetett, két méter vastagon termékeny talajjal terítették be. A területet éveken át cégek tulajdonában lévő gazdaságok művelték meg, de jelenleg a földet mások is használhatják általános mezőgazdasági célokra.

 Az új erdők és mesterséges tavak egy kisebb részét törvény által védett, tájvédelmi területté nyilvánították. Néhány veszélyeztetett faj a helyreállított területeken talált otthonra. A törékeny nagy nyárfalepke és a nádirigó csak két példa a sok közül. Továbbá megtalálhatók ott az olyan növények is, mint például a közönséges rence és a vitéz kosbor is. Köln és Bonn lakói szívesen járnak ki pihenni a korábbi külszíni bánya területére.

Áttelepítés és új kezdet

A külszíni bányászattal együtt járó egyik legnagyobb kihívást azoknak az embereknek az áttelepítése jelenti, akik pont a lignit felett laknak. A fejtés megkezdése előtt egész lakóközösségeknek kell elköltözniük.

Az áttelepítés jelentős tervezést igényel, melyet már 10-15 évvel a munka elindítása előtt el kell kezdeni. Amikor egy falu közösségét költöztetik új helyre, igyekeznek őket együtt tartani. A tapasztalat azt mutatja, hogy az embereknek körülbelül a fele szeretne ugyanabban a közösségben maradni, ugyanazokkal a szomszédokkal, míg mások egy teljesen új kezdetre látnak lehetőséget a költözésben. Azokat, akiket költözésre kényszerítenek, kárpótolják, de vannak dolgok, melyeknek értékét nem lehet pénzben kifejezni. Például hogyan kárpótolhatnának azért, hogy a nappalidból kitekintve többé nem lesz olyan csodálatos a kilátás, vagy hogy elveszíted a szomszédaiddal ápolt szoros kapcsolatot? Talán minden más lesz az új helyen, ahová mész.

Az áttelepítés nem csupán az otthonok áthelyezését jelenti. A bányászat örökre megváltoztatja a vidéket. A szülők nem tudják majd megmutatni a gyermekeiknek, hogy hol nőttek fel, és hol jártak iskolába. Az ember gyermekkori otthona örökre eltűnik. Hogyan birkóznak meg mindezzel az emberek? Az Ébredjetek! erről kérdezte néhányukat.

Friedhelm egy olyan faluban él, amelyet nemsokára át fognak telepíteni. Új házat építeni, immáron másodszor, az ő korában nem egy örömteli kilátás. „Az első ház megépítése során nagyon sokat tanultunk — mondja Inge, a felesége —, de már nincs hozzá erőnk, hogy ezt újra végigcsináljuk.” Igazi kihívást jelent felépíteni egy új házat, ami talán azzal jár, hogy az ember évekig egy félig kész házban lakik.

Werner és Margarethe szerint a legtöbb ember anyagi szempontból nyer a költözéssel. Ám bizonyos csoportok — például az idősek, a gazdálkodók és a kereskedők — különösen nehéz helyzetbe kerülnek. Néhányuknak, akiknek saját vállalkozásuk volt, egyszerűen túl költséges lenne az egészet újrakezdeni egy új helyen. Az egyik áttelepült gazdálkodó, aki egy helyreállított földterületen gazdálkodik több mint 20 éve, azt mondja, hogy az élete meglehetősen jól alakult. Az ő szemlélete a következő: „Hozd ki a legjobbat az adott helyzetből, hiszen úgysem tudsz rajta változtatni.”

Mennyire igazak ezek a szavak! Idővel a cikk elején említett Dieter és családja is hozzászokott új otthonához. Ők csupán három ember a sok közül, akik tapasztalatból elmondhatják, hogy a külszíni bányászat nagyban megváltoztatja a vidéket, és azoknak az életét is, akik ott élnek.

[Lábjegyzet]

[Kép a 21. oldalon]

Egy kanalas kotró lignitet bányászik

[Forrásjelzés]

Rheinbraun AG

[Képek a 23. oldalon]

Egy földterítő gép feltölti a bányát termőfölddel

Egy korábbi külszíni bánya átalakítva

[Forrásjelzés]

Minden fénykép: Rheinbraun AG