Tanulásra születtünk

„A madarak repülnek, a halak úsznak; az ember gondolkodik és tanul” (JOHN HOLT ÍRÓ ÉS PEDAGÓGUS).

AZ ÚJSZÜLÖTT őzgidákat egy belső kényszer arra ösztönzi, hogy felküzdjék magukat hosszú, ingatag lábaikra, és kövessék az anyjukat. Ezzel szemben a legtöbb csecsemőnek egy év is kell ahhoz, hogy elkezdjen járni. Az embereknek azonban egyszerűen bámulatos az agyuk; ezerszer felülmúlja bármelyik állat agyát. Ezt a felsőbbrendűséget a gyermekek kielégíthetetlen kíváncsisága, valamint az új dolgok és a tudás iránti szenvedélyes vonzalma is tükrözi.

Hogy kielégítsék a kíváncsiságukat, az egészséges kisbabák mintegy laboratóriummá változtatják maguk körül a világot. Adjunk csak a kezükbe valamit, máris minden érzékszervüket bevonják a vizsgálódásba, még az ízlelőbimbóikat is! De a kísérletezgetés ezzel még nem ért véget. Minden szülő tudja, hogy a kicsik — legtöbbször fülig érő szájjal — görbítik, rázzák, törik és zúzzák az útjukba kerülő tárgyakat, attól a vágytól hajtva, hogy megértsék és felfedezzék a környezetüket.

A gyermekek tudásvágya még nyilvánvalóbbá válik, amikor elkezdenek beszélni, ami már önmagában óriási bravúr! Egyszeriben mást sem hallani tőlük, mint kérdéseket. „Miért . . . ?” „De miért . . . ?” Sok szülő türelmét próbára teszik a se vége, se hossza kérdezősködéssel. „Ismereteik túlnyomó részét kitörő lelkesedéssel és buzgalommal sajátítják el” — jelenti ki John Holt író.

Aztán néhány évvel később sok országban a gyermekek egy új világba csöppennek: tanárok, tankönyvek, iskolapadok és talán több száz másik gyerek társaságában folytatják a tanulást. Sajnos többévi iskolai oktatás után sokuk már nem ég annyira a vágytól, hogy ilyen módon szerezzen ismereteket. Néhányukat egyenesen stresszeli az iskola, vagy kínszenvedésnek tartja a tanulást. Talán egyes tantárgyak vagy tanárok hidegen hagyják. Vagy olyan nagy a nyomás, hogy jó osztályzatokat kapjanak, hogy óriási feszültséget éreznek.

 Az iskolai tanulással szemben kialakult negatív érzések némelyeket egészen felnőttkorukig vagy akár időskorukig is elkísérik, elkedvetlenítve őket mindentől, ami elmélyült gondolkodást, tanulást vagy kutatómunkát igényel. Az idősek előtt ráadásul még az is akadályként tornyosulhat, hogy az emberek azt hiszik, az előrehaladott kor automatikusan tompítja az elme befogadóképességét. De ahogyan látni fogjuk, ez a szemléletmód alaptalan.

Szeretnél eredményesebben és lelkesebben tanulni, függetlenül attól, hogy hány éves vagy? Ha szülő vagy, szeretnéd, ha a gyermekeid jobb tanulók lennének és kedvüket lelnék a tanulásban az iskolás éveik alatt, és azután is? Ha igen, kérünk, folytasd tovább az olvasást.

 [Kép a 2. oldalon]

A gyerekek nagyon szeretnek tanulni

[Kép a 3. oldalon]

Sajnos sok fiatalnak stresszt és aggodalmat okoz az iskola