A Genfi Biblia — Egy elfeledett fordítás

Az Ébredjetek! új-zélandi írójától

MEKKORA a Bibliád? Könnyen kézbe vehető? A betűtípusa kellemessé teszi az olvasást a szemnek? És a felosztása megkönnyíti benne a tájékozódást? Ha a válaszod igen, akkor sokat köszönhetsz az 1560-ban készült Genfi Bibliának.

Napjainkban a legtöbben még nem hallottak a Genfi Bibliáról. Pedig ennek a nevezetes fordításnak nagy sikere volt a maga korában. Nagyra becsült szövegbeli pontosságának, valamint újszerű külalakjának és felosztásának köszönhetően az olvasóközönség kedvence lett. Shakespeare és Marlowe angol drámaírók ezt a fordítást vették elő, amikor a Bibliából idéztek.

De hogyhogy ez a népszerű, XVI. századbeli angol Biblia a svájci Genfben, francia nyelvterületen látott napvilágot? Milyen egyedülálló sajátosságai voltak? Hogyan merült feledésbe? Mi módon vesszük még ma is hasznát?

Egy Biblia új sajátosságokkal

A Genfi Bibliát vallási menekültek készítették, akiknek az üldözés és esetleges kivégzés miatt kellett elhagyniuk Angliát azután, hogy I. Mária 1553-ban trónra került. Genf protestáns közössége tárt karokkal fogadta ezeket a tanult embereket. A bibliafordítás és nyomtatás virágzott Genfben; a nyomdaipar már meghonosodott, és a lakosság örült, hogy olvashatja a Bibliát.

A William Whittingham és segítői által fordított Genfi Biblia 1560-ban jelent meg. Angliában egykettőre buzgó olvasótáborra tett szert. Könnyebb volt olvasni, mint az addigi fordításokat, és ez volt az első angol Biblia, amely számozott versekre volt felosztva. Ma minden bibliafordításnál ezt a rendszert követik. A Genfi Biblia élőfejeket is tartalmazott, tehát minden oldal tetején kulcsszavak segítették az olvasót, aki szeretett volna megtalálni egy bibliaverset az alatta lévő szövegben. Emellett többnyire tisztán olvasható betűtípussal lett szedve — amelyet az angol Bibliákban a mai napig előnyben részesítenek —, nem pedig a kézírást utánzó, vastag, gótikus betűtípussal.

A korábbi fordítások, melyeket a szószéken álló papok kezébe szántak, nagyalakú, nehezen forgatható Bibliák voltak, úgynevezett foliánsok. A Genfi Biblia praktikus volt, körülbelül fele akkora, mint foliáns elődei. Mérete miatt megfelelőbb volt a személyes bibliaolvasáshoz és -tanulmányozáshoz, s ezenkívül sokkal olcsóbban hozzá lehetett jutni.

Cél: a szöveghűség

A Genfi Biblia fordítói külön odafigyeltek az eredeti héber szöveg ízének és mondanivalójának a megőrzésére. Isten neve, a Jehova név is fel lett tüntetve néhány helyen, így a 2Mózes 6:3-ban és 17:5-ben, valamint a Zsoltárok  83:18-ban is. Dőlt betűkkel jelölték azokat a szavakat, amelyeket a fordítók szükségesnek tartottak hozzátoldani a szöveghez, a nyelvtani okok miatt betoldott kiegészítések pedig szögletes zárójelbe kerültek.

A Genfi Biblia rövid időn belül Skócia hivatalos fordítása lett. Angliában szintén széles körben olvasták, és azt mondják, a zarándok atyák ezt a Bibliát vitték magukkal a híres 1620-as útjukra a mai Egyesült Államokba. A Genfi Biblia a brit gyarmatbirodalom más részeire is eljutott, így a legtávolabbira, Új-Zélandra is, ahol az egyik példánya 1845-ben Sir George Grey kormányzó gyűjteményének a részévé vált.

A sokat vitatott lapszéli jegyzetek

A Genfi Bibliában bőven találkozhatott az olvasó magyarázatokkal, ami hozzájárult hosszú ideig tartó népszerűségéhez. A fordítók tudták, hogy a Bibliában van néhány „nehéz rész”, azaz nehezen érthető szakasz, ezért fűztek a versekhez magyarázatokat. Nem ez volt az első fordítás, amely lapszéli jegyzetekkel lett ellátva. Tyndale is használt ilyen jegyzeteket az 1534-es „Újszövetségében”. A lapszéli jegyzetek mellett a Genfi Biblia illusztrációkkal, bevezető szavakkal és térképekkel volt kiegészítve, mindez azzal a céllal, hogy segítse a megértést. A Biblia nemzetségtáblázatokat, összefoglalókat, sőt még egy napi bibliaolvasásra ösztönző részt is tartalmazott.

Bár zárt ajtók mögött az anglikán egyház vezetői elismerték a Genfi Biblia kiválóságát, a nyilvánosság előtt elítélték a fordítást, mivel a lapszéli jegyzeteket radikális hangvételűnek tartották. Matthew Parker, Canterbury akkori érseke „mindenféle ártalmas jegyzetként” utalt rájuk. I. Jakab király azt mondta róluk, hogy „rendkívül elfogultak, valótlanok és lázítóak”. Nem meglepő, hiszen némely magyarázat a királyok „isteni jogát” cáfolta!

A Genfi Biblia feledésbe merül

Jakab király 1604-ben egy új fordítást nyilvánított hivatalosnak (a róla elnevezett King James Versiont), remélve, hogy egyszer s mindenkorra megszabadítja Angliát a Genfi Bibliától. Alister McGrath vallástörténész elmondja, hogy „a legnagyobb akadály, mely a King James Version tizenhetedik századbeli térhódítása előtt emelkedett, az a Genfi Biblia lankadatlan népszerűsége volt”. Az embereknek sok éven át továbbra is a Genfi Bibliához húzott a szívük, Skóciában pedig az maradt a hivatalos fordítás. 1644-ig jelentek meg belőle újabb kiadások.

A Brit és Külföldi Bibliatársaság megjegyezte, hogy „Jakab király 1611-es Bibliáját szemügyre véve kiderül, hogy fordítóit . . . a Genfi [Biblia] minden más angol fordításnál jobban befolyásolta”. A Genfi Biblia újszerű külalakja és szóhasználata sok helyen felfedezhető a King James Versionben.

Maradandó hatás

A Genfi Biblia fontos szerepet tölt be az irodalomtörténetben, noha idővel felváltotta a King James Version. Nemcsak hogy új irányelveket állított fel a fordításban és a külalakban, de a mai napig nélkülözhetetlen kapocs az egymást követő javított angol bibliafordítások láncolatában. A legkülönbözőbb embereknek adott lehetőséget arra, hogy olvassák és tanulmányozzák a Bibliát, olyanoknak, akik amúgy talán nem tehették volna meg.

A Genfi Bibliának köszönhető, hogy több bibliai kifejezés bekerült az irodalomba és az angol nyelvbe, mivel ez a fordítás volt a Jakab király-féle Biblia előfutára. Ezért bár a Genfi Biblia egy jobbára elfeledett fordítás, nem kétséges, hogy maradandó a hatása.

[Kép a 12. oldalon]

A 2Mózes 6:3 Isten nevével

[Képek a 13. oldalon]

Élőfejek

Egy illusztráció

Lapszéli jegyzetek

[Forrásjelzés]

Minden fotó: Courtesy American Bible Society

[Kép a 12. oldalon]

Minden fotó: Courtesy American Bible Society