Apa nélkül — Egyre súlyosabb gond

NŐTTÖN-NŐ azoknak az apáknak a száma, akik elhagyják a családjukat. Az 1990-es évek végén az USA Today című újság „az apa nélküli családokban világelső” országnak nevezte az Egyesült Államokat. Ám az apák hiánya világméretű gond.

Egy 2000-es brazíliai összeírásból az derült ki, hogy az ottani 44,7 millió családból 11,2 millióban nő volt a családfő. Nicaraguában a gyermekek 25 százaléka egyszülős családban, az édesanyjával él együtt. Costa Ricában az 1990-es években 21,1 százalékról 30,4 százalékra nőtt azoknak a gyermekeknek a száma, akiket nem akart vállalni az édesapjuk.

Ez a három ország csak példa, valójában világméretű jelenségről van szó. Vizsgáljuk meg egy másik szempontból, hogy mit is foglal magában az, hogy hiányzik az apa a családból.

Van és még sincs

Megkérünk, hogy olvasd el az „Apu, mikor jössz újra?” című részt. Nao, aki most 23 éves, ezt mondja el: „Mielőtt elkezdtem az általános iskolát, ritkán láttam aput. Egyszer így könyörögtem neki, amikor elment otthonról: »Gyere vissza, kérlek!«”

Piotr Szczukiewicz lengyel író nemegyszer találkozott már ilyen esettel, és ez sarkallta őt a következő kijelentésre: „Úgy tűnik, hogy az apák nagyon nagy »hiánycikknek« számítanak a családokban.” Bár sok apa együtt él a családjával, és gondoskodik róla anyagilag, mégis ahogy a francia Capital című magazin megjegyzi, „se szeri, se száma az olyan apáknak, akik megelégszenek a kenyérkereső szerepével, s nem törekszenek rá, hogy tanítsák is a gyermekeiket”.

Számtalanszor előfordul, hogy az apa ott van a családban, de nincs ott a gyermekei életében, mert valami egész más köti le a figyelmét. „Még ha testileg jelen van is, lélekben máshol jár” — olvasható a francia Famille chrétienne című folyóiratban. Miért van az, hogy manapság sok apa gondolatban és lélekben nincs a családjával?

Amint azt az előbbi folyóirat kifejti, ennek egyik alapvető oka, hogy „nem érti meg az apai  vagy férji szerep lényegét”. Jó néhány apa osztja azt a véleményt, hogy attól lesz valaki jó apa, hogy elég pénzt visz haza. Ahogy Józef Augustyn lengyel író megfogalmazza, „sok apa úgy gondolja, hogy attól válik jó szülővé, hogy anyagilag gondoskodik a családjáról”. Ez azonban csak egy része az apákra háruló felelősségnek.

A valóságban a gyermekek nem az alapján ítélik meg az apjukat, hogy mennyi pénzt keres, vagy hogy mennyit ér a tőle kapott ajándék. Igazából nem az anyagi dolgokra vágynak, hanem apjuk szeretetére, idejére és figyelmére, mert ez az, ami csakugyan számít nekik.

Felül kell vizsgálniuk az életmódjukat

A Japán Központi Oktatási Tanács egyik jelentése arra int, hogy „az apáknak felül kell vizsgálniuk az életmódjukat, mivel az életükben túlontúl nagy hangsúly helyeződik a munkájukra”. A kérdés az, hogy vajon az apák megteszik-e a kiigazítást a gyermekeikért. A Gießener Allgemeine című német újság közölt egy tanulmányt, amelyből kiderül, hogy a megkérdezett apák többsége nem tenné a gyermekei érdekét a karrierje elé.

A fiatalokon mély sebet ejthet, ha azt érzik, hogy az apjuk elhanyagolja őket. A most 21 éves lengyel Lidiában élénk képek élnek arról, hogy régebben milyen volt az apja. „Sohasem beszélt velünk — mondja. — Külön világban éltünk. Nem tudta, hogy a szabadidőmben diszkózni járok.” A 21 éves, spanyol Macarena is arról mesél, hogy amikor kislány volt, az apja „a hétvégéket a barátaival töltötte, és néha napokig nem került elő”.

Megfelelő sorrend felállítása

Megannyi apa felismeri, hogy túl kevés időt és figyelmet fordít a gyermekeire. Egy japán apa, akinek tizenéves fia van, ezt mondta: „Remélem, hogy a fiam megérti majd a helyzetemet. Mindig gondolok rá, még akkor is, amikor elfoglalt vagyok.” De vajon megoldódik azzal a gond, hogy egy apa csupán vágyik rá, hogy a gyermeke megértse, miért nincs ott mellette?

Vitathatatlan, hogy őszinte erőfeszítés, sőt áldozat kell ahhoz, hogy egy gyermek szükségletei ki legyenek elégítve. Az egyszer biztos, hogy nem könnyű megadni a gyermekeknek azt, amire leginkább szükségük van: a szeretetet, az időt és a figyelmet. Jézus Krisztus ezt mondta: „Ne csak kenyérrel [vagyis fizikai táplálékkal] éljen az ember” (Máté 4:4). Ezzel összhangban elmondható, hogy a gyermekeket nem lehet úgy sikeresen felnevelni, hogy pusztán anyagiakkal látják el őket. Apaként kész vagy számodra nagyon értékes dolgokat — az idődet, sőt, még a karrieredet is — feláldozni, hogy ott legyél a gyermeked mellett?

A Mainichi Daily News 1986. február 10-i száma egy olyan apáról írt, aki felismerte, mennyire fontosak a gyermekei. „A Japán Államvasutak (JÁV) egyik igazgatója inkább visszavonult, nehogy elszigetelődjön a családjától” — derült ki a cikkből. Majd az igazgatót idézte az újság: „Bárki elvállalhatja a vezérigazgatói állást. De én vagyok az egyedüli apja a gyermekeimnek.”

Leszögezhetjük a következőt: ahhoz, hogy valaki jó apa legyen, először is fel kell ismernie, milyen apa kell a gyermekeknek, és ez az, amit most meg fogunk vizsgálni.

[Kiemelt rész a 3. oldalon]

„Apu, mikor jössz újra?”

Ezt kérdezte egy japán kislány, az ötéves Nao, amikor egy nap az édesapja munkába ment. Bár az apa otthon lakott, a kislány ritkán látta őt. Általában akkor ért haza a munkából, amikor Nao már ágyban volt, és már elment, mielőtt a kislány felébredt.