Milyen apa kell a gyermekeknek?

A GYERMEKEKNEK olyan apára van szükségük, aki szereti őket, ott van mellettük, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen nekik megbízható felnőttekké cseperedni. De nem igazán veszik tekintetbe a gyermekek ez irányú igényét.

Igaz, az anyák hozzák világra a gyermekeket, és nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy valaki jó anya legyen, ám ahogy a The Wilson Quarterly című folyóirat írja, az apák szerepe is ugyanilyen fontos. „Az amerikai társadalmat sújtó legsúlyosabb gondok nagy hányada annak a számlájára írható, hogy az apák egyre kevésbé látják el a feladataikat” — olvasható a folyóiratban. És tegyük hozzá, ez a világ többi részén sincs másként.

A Jornal da Tarde című brazil újság egy tanulmányra hivatkozik, melyből az derül ki, hogy a fiatalok viselkedési zavarainak jó része — az erőszakosság, megfékezhetetlenség, gyenge iskolai teljesítmény és közömbösség — gyakran „arra vezethető vissza, hogy az életükből hiányzik az apa”. A Gli imperfetti genitori című olasz könyvben Marcello Bernardi felhívja a figyelmet arra, hogy ideális esetben a gyermekek mellett két szülő van, mert ez kell a megfelelő fejlődésükhöz.

Jobbá tehető a családi élet

Még ha részben vagy egészben egy nemtörődöm apa okolható is a családban felmerülő nehézségekért, akkor is orvosolhatók a kialakult gondok, és jobbá tehető a család élete. Miért mondhatjuk ezt? Mi is az apa feladata?

Egyértelmű, hogy a gyermekeknek szükségük van a család intézményére, arra az érzésre, hogy olyan valaki irányítja őket, aki szívén viseli sorsukat. Ha a gyermekek nem tapasztalják ezt — ami elég sűrűn megesik manapság —, az életükben törés keletkezik. A helyzet azonban sohasem reménytelen, akár van apa egy családban, akár nincs. „Apátlan fiúk atyja . . . Isten az ő szent lakhelyén” — írja a Biblia a Zsoltárok 68:5-ben. *

Honnan várható segítség?

Isten segítsége létfontosságú. Ez a segítség nem marad el, ami nyilvánvaló az előző cikkben már említett lengyel lány, Lidia családjának az esetéből. Milyen volt a családjuk? Hogyan segített nekik Isten?

Franciszek, Lidia apja elismeri, hogy amikor a gyermekei kicsik voltak, elhanyagolta  a családját, ahogy arról lánya is beszámolt. „Nem izgatott, hogy mit csinálnak a gyerekeim — mondja Franciszek. — Nem mutattam ki, hogy szeretem őket, és nem volt köztünk semmiféle kapcsolat.” Azt sem tudta, hogy Lidia 14 éves korában öccsével és húgával már bulizni jár, dohányzik, iszik, és verekedésekbe keveredik.

Amikor végül Franciszek megtudta, hogy a gyermekei elindultak a lejtőn, megdöbbent, és eldöntötte, hogy tenni fog valamit. „Isten segítségéért imádkoztam” — mondja. Érdekes módon nemsokára felkeresték Jehova Tanúi az otthonában, majd ő és a felesége beleegyeztek abba, hogy tanulmányozzák a Bibliát a Tanúkkal, idővel pedig elkezdték alkalmazni az életükben a tanultakat. Milyen hatással volt ez a gyermekeikre?

„Nem kerülte el a figyelmüket, hogy abbahagytam az ivást, és jobb apa lettem — mondja Franciszek. — Jobban meg akarták ismerni Jehova Tanúit. Elkezdték tanulmányozni a Bibliát, és nem jártak többé rossz társaságba.” A fiú, Rafał ezt jelenti ki az apjáról: „Megszerettem mint barátot. Hirtelen a banda már nem is volt fontos. Elfoglaltuk magunkat szellemi tevékenységekkel.”

Franciszek most keresztény vénként szolgál Jehova Tanúi egyik gyülekezetében. Még mindig törődik a családjával, és gondja van rá, hogy mindenki előrehaladjon szellemileg. A felesége és Lidia úttörők, vagyis teljes idejű evangéliumhirdetők. Rafał és húga, Sylwia szívvel-lélekkel tanulmányozzák a Bibliát, hozzászólnak a keresztény összejöveteleken, és megosztják másokkal a hitüket.

Átültette a gyakorlatba, amit megtanult

Figyeljük meg azt is, hogy mi történt Luisszal, az első cikkben már említett 21 éves spanyol lány, Macarena apjával. Luis a saját alkoholista apja nyomdokait követte. Ahogy Macarena mondta, néha napokra köddé vált a barátaival. Ráadásul a feleségével úgy bánt, mint egy cseléddel, nem pedig úgy, mint egy nagyra becsült társsal. Házasságuk a felbomlás szélén állt, Macarena és testvérei pedig össze voltak törve.

Időközben azonban Luis elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. „Attól fogva több időt töltöttem a feleségemmel és a gyermekeimmel — meséli. — Beszélgettünk, együtt ettünk, közösen tanulmányoztuk a Bibliát. Együtt végeztük a házimunkákat, és együtt mentünk el kikapcsolódni.” Macarena ezt mondja: „Kezdtem úgy érezni, hogy van apukám; egy kedves apa, aki őszintén érdeklődik a családja iránt.”

Érdemes megfigyelni, hogy Luis nem csupán buzdította a családját Isten szolgálatára, hanem maga is azt tette, amit tanított. Kilépett „egy virágzó üzleti vállalkozásból”, mivel — Macarena szavaival élve — „az túl sok időt emésztett fel, ő viszont többet akart foglalkozni a család ügyeivel”. Az eredmény nem maradt el! „Példája megtanított arra, hogy legyen egyszerű a szemléletmódom, és tegyem első helyre a szellemi dolgokat” — mondja Macarena, aki most úttörőként szolgál; édesanyja és testvérei pedig tevékeny tagjai a keresztény gyülekezetnek.

A vasúttársaság igazgatójának a döntése

Az egyszer biztos, hogy a gyermekeknek olyan apára van szükségük, aki a döntéshozatalnál őket is figyelembe veszi. Az előző cikkben már írtunk a japán vasúttársaság igazgatójáról, Tamura Takesiről. Takesi tizenéves fia rossz társaságba keveredett, és minden jel arra vallott, hogy hamarosan nagy bajba kerül. Ez 1986-ban történt. Az apa akkor elhatározta, hogy feladja felelősségteljes állását a Japán Államvasutaknál. Hogyan tekint vissza a döntésére most, 18 évvel később?

„Ez volt talán a legjobb döntés, amelyet valaha hoztam — mondta nemrégiben. — Gyökeresen megváltoztatta az életünket, hogy több időt töltöttem a fiammal, és együtt folytattunk különféle tevékenységeket, például a Biblia tanulmányozását. Barátok lettünk, ő pedig szakított a rossz társasággal, és felhagyott a helytelen viselkedéssel.”

Takesi felesége már néhány évvel korábban Jehova Tanúja lett, és példás viselkedése indította arra a férjét, hogy megvizsgálja a Bibliát,  és odafigyeljen a családjára. Idővel Takesi, a fia és a lánya egyaránt Tanúk lettek. A két férfi most vénként szolgál a gyülekezetében, a feleség és a lány pedig úttörők.

Az apáknak segítségre van szükségük

Sok apa felismeri ugyan, hogy elhanyagolja a gyermekeit, de nem tudja, mit tegyen értük. A La Vanguardia spanyol újság egyik szalagcíme így hangzott: „A [spanyol] szülők 42 százaléka elismeri, hogy nem tudja, hogyan nevelje tizenéves gyermekét”. Ám ugyanez mondható el azokról az apákról is, akiknek kisebb gyermekeik, illetve kisbabáik vannak. A közhittel ellentétben ezek az apróságok is igénylik egy odaadó apa jelenlétét és figyelmét.

Honnan szerezhető további felvilágosítás arról, hogy miként válhat valaki jó apává? Kik a legjobb példák az apáknak, és mit tanulhatnak tőlük? Befejező cikkünk ezeket a kérdéseket boncolgatja.

[Lábjegyzet]

[Képek a 7. oldalon]

Apák, akik gondoskodtak gyermekeik szükségleteiről

Franciszek és családja

Luis és családja

Takesi és családja