Előítéletek  nélkül

LÁTUNK magunkban előítéletre utaló jeleket? Például véleményt alkotunk egy ember jelleméről a bőrszíne, nemzetisége vagy az etnikai, illetve törzsi hovatartozása alapján, anélkül hogy ismernénk? Vagy képesek vagyunk minden személyben értékelni az egyéni tulajdonságokat?

Jézus napjaiban a Júdeában élők és a galileaiak általánosságban véve ’nem érintkeztek a szamáriaiakkal’ (János 4:9). Egy szólás, melyet a Talmudban jegyeztek fel, alighanem sok zsidó érzéseit visszatükrözte: „Bárcsak soha ne vetődne szemem szamáriaira.”

Még Jézus apostolaiban is lehetett némi előítélet a szamáriaiakkal szemben. Egyszer egy szamáriai faluban nem fogadták őket kedvesen. Jakab és János megkérdezték, hogy mondják-e, hogy tűz szálljon alá az égből a közömbös emberekre. Azzal, hogy Jézus megdorgálta őket, megmutatta nekik, hogy ez a gondolkodás helytelen (Lukács 9:52–56).

Később Jézus elmondott egy példázatot egy Jeruzsálemből Jerikóba tartó férfiról, akit rablók támadtak meg. Két vallásos zsidó, aki éppen arra járt, nem volt hajlandó segíteni. Egy szamáriai azonban megállt, és bekötözte a férfi sebeit. Aztán elintézte, hogy gondját viseljék, és így felépülhessen a sérüléseiből. A szamáriai bebizonyította, hogy ő igazi felebarát (Lukács 10:29–37). Ezzel a példázattal talán sikerült Jézusnak megértetnie a hallgatóival, hogy az előítéleteik miatt nem veszik észre másokban a jó tulajdonságokat. Néhány évvel később János visszatért Szamáriába, ahol sok faluban prédikált, talán éppen abban is, amelyiknek annak idején a pusztulását kívánta (Cselekedetek 8:14–17, 25).

Péter apostolnak szintén részrehajlás nélkül kellett cselekednie, amikor egy angyal arra utasította, hogy beszéljen Jézusról egy római századosnak, Kornéliusznak. Péter nem volt hozzászokva, hogy nem zsidókkal érintkezzen, és a legtöbb zsidó nem szerette a római katonákat (Cselekedetek 10:28). De amikor Péter látta, hogy Isten keze van a dologban, így szólt: „Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35).

Indíték az előítéletek leküzdéséhez

Az előítéletesség a Jézus által tanított egyik legelemibb alapelvet sérti meg: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Ki örülne annak, ha pusztán a születési helye, a bőrszíne vagy a háttere miatt lenéznék? Az előítélet azokat az irányelveket is sérti, amelyeket Isten a pártatlansággal kapcsolatban fektetett le. A Biblia azt  tanítja, hogy Jehova „e g y emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak a föld egész színén” (Cselekedetek 17:26). Ezért mindenki testvére mindenkinek.

Ezenkívül Isten minden személyt külön-külön ítél meg. Nem törvénykezik senki felett azért, amit a szülei vagy az elődei követtek el (Ezékiel 18:20; Róma 2:6). Még az elnyomás sem jogosít fel senkit arra, hogy gyűlölje a zsarnokoskodó nép egyes tagjait, akik minden valószínűség szerint nem hordoznak személyes felelősséget az igazságtalanságokért. Jézus arra tanította a követőit, hogy ’szeressék ellenségeiket, és imádkozzanak azokért, akik üldözik őket’ (Máté 5:44, 45).

E tanítások segítségével az első századi keresztények meg tudtak szabadulni az előítéleteiktől, és így egy páratlan nemzetközi testvériség jött létre. Testvéreknek szólították egymást, és annak is tartották magukat, pedig a legkülönbözőbb kultúrákból származtak (Kolosszé 3:9–11; Jakab 2:5; 4:11). Az alapelvek, melyek előmozdították ezt az átalakulást, ugyanilyen jó eredményeket szülhetnek napjainkban.

Az előítéletek leküzdése napjainkban

Szinte mindannyiunknak van előre kialakított véleménye, ám ebből nem feltétlenül lesz előítélet. „Az előzetes ítéletek akkor válnak előítéletekké, ha az újonnan feltárt ismeretek nem képesek változtatni rajtuk” — jelenti ki Az előítélet című könyv. Az előítéletek sok esetben lerombolhatók azzal, hogy az emberek megismerik egymást. Ám ahogy az imént említett könyv írja, „csak az a kapcsolati típus eredményez módosult előítéleteket, amely arra kényszeríti az embereket, hogy együtt tegyenek meg bizonyos dolgokat”.

Így sikerült a nigériai igbo néphez tartozó Johnnak is megszabadulnia a hauszák elleni előítéletétől. „Az egyetemen találkoztam néhány hausza hallgatóval — meséli. — Barátok  lettünk, és rájöttem, hogy nemes alapelvek szerint élnek. Az egyik közösen elvégzendő feladaton egy hausza hallgatóval dolgoztam együtt, és nagyon jól kijöttünk egymással; ezzel szemben a korábbi társam, aki igbo volt, nem erőltette meg magát a munkában.”

Egy eszköz az előítéletek leküzdéséhez

Az UNESCO Against Racism című beszámoló szerint „az oktatás értékes eszköz lehet a rasszizmus, diszkrimináció és kirekesztés új formái elleni harcban”. Jehova Tanúinak az az álláspontja, hogy a bibliai oktatás jár a legtöbb eredménnyel (Ézsaiás 48:17, 18). Amikor az emberek alkalmazzák a Biblia tanításait, a gyanakvást tisztelet, a gyűlöletet pedig szeretet váltja fel.

Jehova Tanúi azt tapasztalják, hogy a Biblia segít megszabadulniuk az előítéleteiktől. Egyrészt arra indítja őket, hogy közös tevékenységekben vegyenek részt különböző kultúrákba és etnikai csoportokba tartozó emberekkel, másrészt a lehetőséget is megadja erre. A cikksorozat első cikkében idézett Christina is Jehova Tanúja. „Amikor a Királyság-teremben vagyok az összejöveteleinken, növekszik az önbizalmam — mondja. — Biztonságban érzem magam, mert nem tapasztalom, hogy bárkinek is előítéletei lennének velem szemben.”

Jasmin, aki ugyancsak Tanú, emlékszik, hogy először kilencéves korában tapasztalt mások részéről rasszista megnyilvánulásokat. Ezt mondja: „A csütörtök mindig is a legkönnyebb napom volt a héten, mert azt az estét a Királyság-teremben töltöm. Ott érzem, hogy szeretnek. Nem vetnek meg, hanem úgy bánnak velem, mint valami kinccsel.”

Jehova Tanúi önkéntes programjaiban is más-más hátterű emberek vesznek részt. Simon Nagy-Britanniában született, a családja azonban a Karib-tenger vidékéről származik. Amikor építkezési vállalatoknál dolgozott kőművesként, a kollégái sokszor bántak vele csúnyán az előítéleteik miatt. De az alatt az idő alatt, amíg önkéntesként a hittestvéreivel szolgált együtt, nem részesült ilyen bánásmódban. „Sok különböző nemzetiségű Tanúval dolgoztam együtt — meséli —, de megtanultunk jól kijönni egymással. A legszorosabb kapcsolataim némelyike olyanokkal alakult ki, akik más országból jöttek, és másként nevelkedtek, mint én.”

Természetesen Jehova Tanúi nem tökéletesek. Ezért előfordulhat, hogy folyamatosan küzdeniük kell az ellen, hogy előítéleteket ápoljanak magukban. De az a tudat, hogy Isten nem részrehajló, hatalmas ösztönzést ad nekik a harchoz (Efézus 5:1, 2).

Az előítéletek elleni küzdelem sok jó eredményt szül. Gazdagabbá válunk azzal, hogy más hátterű emberekkel ápolunk kapcsolatokat. És Isten a Királysága által hamarosan olyan emberi társadalmat fog létrehozni, melyben igazságosság fog lakni (2Péter 3:13). Akkor örökre meg fognak szűnni az előítéletek.

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

Bennem is van előítélet?

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket, hogy megállapíthasd, táplálsz-e magadban olyan előítéleteket, melyekről nem is tudsz:

1. Feltételezem, hogy azoknak, akik bizonyos etnikai csoportokból, területekről vagy nemzetekből származnak, kifogásolható tulajdonságaik vannak, például buták, lusták vagy fukarok? (Sok vicc ezeket az előítéleteket táplálja.)

2. Hajlamos vagyok a bevándorlókra vagy más etnikai csoportok tagjaira fogni a gazdasági vagy társadalmi gondokat?

3. Hagyom, hogy az én nemzetem és egy másik nemzet között régtől fogva uralkodó ellenséges magatartás rosszindulatot ébresszen bennem annak a nemzetnek a tagjai iránt?

4. Képes vagyok minden emberre egyénként tekinteni, függetlenül a bőrszínétől, kultúrájától vagy etnikai hovatartozásától?

5. Örülök, ha lehetőségem nyílik megismerni olyanokat, akiknek a kulturális háttere eltér az enyémtől? Kihasználom ezeket a lehetőségeket?

[Kép a 8. oldalon]

Jézus az irgalmas szamaritánusról mondott példázatában megmutatta, hogyan tudunk megszabadulni az előítéleteinktől

[Kép a 8. oldalon]

Kornéliusz otthonában Péter ezt mondta: „Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten”

[Kép a 9. oldalon]

A bibliai tanítások egyesítik a különböző hátterű embereket

[Kép a 9. oldalon]

Jehova Tanúi alkalmazzák az életükben, amit tanulnak

[Kép a 10. oldalon]

Christina — „Az összejöveteleinken . . . növekszik az önbizalmam”

[Kép a 10. oldalon]

Jasmin — „Ott érzem, hogy szeretnek. Nem vetnek meg, hanem úgy bánnak velem, mint valami kinccsel”

[Képek a 10. oldalon]

Simon, egy önkéntes építőmunkás — „Megtanultunk jól kijönni egymással”