Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

Szeméten élnek

„Hihetetlen, hogy sok madárnak és emlősnek milyen fontos táplálékforrássá vált a szemét — mondja Wilfried Meyer biológus. — Néhány helyen vannak olyan fajok, melyeknek egyenesen a fennmaradását jelenti a szemét.” A Der Spiegel című hírmagazin arról tudósít, hogy egy globális vizsgálat során kiderült, hogy közel 70 madárfaj és 50 emlősfaj táplálkozik szeméttel. A szemétlerakó helyeken egész tápláléklánc alakult ki. A rovarok nagyon szeretik a rothadó hulladék melegét. A madarak és kis testű emlősök ezekkel a rovarokkal táplálkoznak, rájuk pedig ragadozó madarak és más állatok vadásznak. Érdekes módon néhány madárfajt, mely a természeténél fogva félénk, nem zavarja sem a szemétzúzók fülsiketítő hangja, sem más állatok és az emberek jelenléte.

Zsivány elefántok

Úgy tűnik, nemcsak az emberek között vannak útonállók. A Bangkok Post szerint az elefántok is bekapcsolódtak a rablásba. A Bangkoktól keletre fekvő dzsungelek éhes elefántjai elállják a cukornádszállító teherautók előtt az utat, és ellopják az édes rakományt. Rendes körülmények között mintegy 130 elefánt él az Ang Lue Nai-i vadrezervátumban, de a szárazság miatt megritkult a növényzet, így az éhes állatok kénytelenek másutt táplálék után nézni. A rezervátum vezetőigazgatója, Yoo Senatham azt mondja, hogy néhány elefánt ültetvényeken is portyázik, míg mások az együtt érző kamionosok által nekik otthagyott cukornádat szedegetik össze.

Antibiotikumok állatoknak

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) régóta figyelmeztet, hogy túl sok felesleges antibiotikumot kapnak az egészséges háziállatok. Az ABC című spanyol újság szerint a takarmányba rutinszerűen gyógyszereket kevernek, „hogy a háziállatok gyorsan hízzanak”. Nemrégiben egy dán vizsgálat kimutatta, hogy az állattenyésztés antibiotikumok nélkül is jövedelmező lehet. Amikor a gazdálkodók nem tettek antibiotikumokat a takarmányba, a csirkehústermelésben nem volt változás, a disznóhústermelés költsége pedig csak 1 százalékkal emelkedett. A WHO megdicsérte a dán kezdeményezést, és arra kéri a többi országot, hogy tegyen hasonló intézkedéseket. Ez „az emberek egészségének is jót tenne”, írja az újság.

Hamisjátékosok

„Sok sakkozó nem mindig veszi komolyan a játékszabályokat” — jelenti a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Példa erre az az amatőr játékos, aki meccset nyert egy nagymester ellen. Ám később kiderült, hogy hosszú haja alatt mikrofon, fülhallgatók és egy kamera lapult — egy másik helyiségben lévő sakkozóval kommunikált, aki a számítógépe előtt ült. Tudnak olyanokról is, akik kimennek a vécére, zárt ajtók mögött kikapják kézi számítógépüket, és kiszámítják a következő lépéseiket. Az interneten játszókkal is vigyázni kell. Néhányuk sakkprogramot futtat a számítógépén, mialatt az interneten részt vesz egy játszmában. Mások két néven jelentkeznek be, és maguk ellen játszanak. Az egyik név mindig elveszti a játszmát, így a másik egyre feljebb kerül a ranglistán. „Sokukat nem annyira a nyeremény érdekli — írja az újság. — Az indíték majdnem minden esetben a hiúság, nem a kapzsiság.”

Túl késő a tanuláshoz?

Amikor a kenyai Rift Valley tartomány egyik általános iskolájában „a hatévesek beülnek a tanórára, az egyik diák szemmel láthatóan kilóg a sorból” — számol be Nairobi egyik újsága, a Daily Nation. Egy 84 éves férfiról van szó, aki azért csatlakozott nemrégiben az elsősökhöz, hogy „megtanulja olvasni a Bibliát”. Noha már unokái vannak, akik több osztállyal feljebb járnak, ő mégis bemegy az órákra. „Az emberek mondanak ezt-azt, ami a Bibliában van, de nem tudom, hogy igaz-e, ezért én magam szeretném elolvasni a szent könyvet, és meggyőződni róla” — nyilatkozta a férfi az újságnak. Iskolai egyenruhában jár, és a többi felszerelése is hiánytalan; mindent megtesz, hogy megfeleljen az iskola szigorú szabályainak. Néhány dologban azért engedményt tesznek neki. Amikor a többi tanuló mozog és futkározik, neki „megengedték, hogy csak finoman nyújtózzon”.

Halálos földrengések 2003-ban

„Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) szerint 2003-ban haltak meg a legtöbben földrengés következtében 1990 óta; 25-ször többen, mint 2002-ben — olvasható az ügynökség egyik sajtóközleményében. — 2002-ben világszerte 1711 ember vesztette életét földrengésben”, míg tavaly 43 819 volt az áldozatok száma. Ezek közül mintegy 41 000-en Iránban haltak meg, amikor december 26-án 6,6-os erősségű földrengés rázta meg Bam városát. A legsúlyosabb rengés — az egyetlen, amely az „óriási” kategóriába sorolható — a japáni Hokkaidót sújtotta szeptember 25-én. Ez 8,3-as magnitúdójú földrengés volt. A beszámoló szerint „az USGS körülbelül 50 rengést mér mindennap . . . Világszerte átlagosan 18 nagyon nagy (7,0—7,9 erősségű) és egy óriási (8,0-as vagy annál erősebb) földrengést észlelnek évente. Minden évben több milliószor remeg meg valahol a föld, de sok rengés észrevétlen marad, mert távoli helyeken megy végbe, vagy nagyon kicsi a magnitúdója.”

Miért olyan sok a fiatalkorú bűnöző?

A szakemberek úgy vélik, hogy a rossz családi háttér áll a fiatalkorú bűnözők számának gyors növekedése mögött. Ahogy a dél-afrikai köztársasági Weekend Witness című újság egyik beszámolója megjegyzi, a legtöbb ilyen gyermek vagy felbomlott családból származik, vagy olyanból, ahol mindkét szülő dolgozik, és így „túl elfoglalt, fáradt vagy hajszolt” ahhoz, hogy törődjön a gyermekeivel. Dr. Irma Labuschagne kriminológus azt mondja, hogy sok tizenéves nem is tudja, mit jelent a „család” fogalma, és „nagyon vágyik arra, hogy szeressék és elfogadják”. Így hát máshová fordul, hogy megkapja, amire vágyik, könnyű prédává válva a bűnöző bandáknak, melyek azt az érzést keltik benne, hogy tartozik valahová. Dr. Cecelia Jansen pszichológus megjegyezte, hogy a szülőket „annyira lefoglalják a saját törekvéseik — az, hogy feljebb kerüljenek a ranglétrán, sikeresek legyenek, és növeljék anyagi javaikat —, hogy fogalmuk sincs, mi folyik a családtagjaik életében”. Mindkét szakember „a hagyományos családi értékekhez való visszatérést” javasolja, írja az újság. A beszámoló így zárul: „Semmi sem pótolhatja az egészséges, boldog, normális családi életet.”