Lehetőségek és kérdések

Képzelhetjük, mennyire el lehet keseredve egy olyan házaspár, amely bár rettenetesen vágyik gyermekre, de meddőség miatt nem adatik meg neki a gyermekáldás. Az orvostudománytól várnak segítséget, és megtudják, hogy számos módszer és gyógykezelés van a meddőség leküzdésére. Számít-e, hogy melyiket választják, ha egyáltalán választják valamelyiket?

MANAPSÁG a meddő házaspárok olyan lehetőségekkel élhetnek, melyek csupán néhány évtizede még nem voltak igénybe vehetők. De a lehetőségek egy komoly kérdést is felvetnek: Milyen etikai, erkölcsi szempontokat kell fontolóra venni az asszisztált reprodukciós technikákkal kapcsolatban? Mielőtt azonban kitérnénk erre, vizsgáljuk meg, hogy miként tekint egyik-másik vallási csoport az ilyen kezelésekre.

Mit mondanak a vallási csoportok?

A katolikus egyház 1987-ben kiadott egy dokumentumot, mely a megtermékenyítési módszerek erkölcsösségét tárgyalta. A Donum Vitae (Az élet adománya) című nyilatkozatban az olvasható, hogy erkölcsösnek tekinthető az az orvosi kezelés, mely elősegíti azt, hogy a házastársi együttlét fogamzáshoz vezessen. Ám azt is leszögezi, hogy erkölcsileg helytelen a házastársi együttlétet helyettesítő orvosi beavatkozás. E nézet szerint a petevezeték elzáródásának a sebészi úton történő korrigálása és a termékenységet serkentő gyógyszerek használata erkölcsösnek mondható, de a lombikban való megtermékenyítés nem.

A következő évben az USA egyik kongresszusi bizottsága felmérést végzett egyes vallási csoportoknál, hogy megtudja, mi az álláspontjuk a meddőség kezeléséről. Ez alapján készült egy jelentés, amely rávilágít, hogy a többségük elfogadja a hagyományos orvosi beavatkozásokat, a férj spermiumát felhasználó mesterséges megtermékenyítést, valamint az in vitro megtermékenyítést, feltéve ha a petesejt és a spermium is a házaspártól származik. Ám majdnem minden csoport erkölcsileg helytelennek ítélte az embriók elpusztítását, a donor általi mesterséges megtermékenyítést és a béranyaságot *.

A protestáns, anglikán és ortodox egyházakat képviselő Egyház és Társadalom Európai Ökumenikus Bizottság (EECCS) 1997-ben az egyik nyilatkozatában arra utalt, hogy soraikban megosztott nézetek uralkodnak az asszisztált reprodukcióról. Hangsúlyozva a személyes lelkiismeretet és felelősséget, ezt jelentették ki: „Nem igazán lehet az EECCS-hez tartozó egyházak véleményéről beszélni, mivel eltérőek a nézetek.”

Nyilvánvaló, hogy nagyban különbözik az asszisztált reprodukció megítélése. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete elismeri, hogy az alkalmazott módszerek „állandóan kérdéseket vetnek fel a társadalmi normák, az erkölcsi és etikai irányelvek, valamint jogi rendszerek érvényességét illetően”. Mit kell mérlegelni, mielőtt az ember eldönti, hogy igénybe vesz-e valamilyen mesterséges eljárást?

Mi minden van érintve?

Fontos meghatározni, mi is az emberi embrió. Ez összefüggésben van azzal a lényeges kérdéssel, hogy mikor kezdődik az élet: a fogantatáskor, avagy később, a terhesség idején. A válasz kétségkívül hatással lesz arra, hogy sok házaspár milyen döntést hoz a kezelésről. Ha például abban hisznek, hogy  az élet a fogantatáskor kezdődik, akkor van néhány lényeges gondolat, amelyet fontolóra kell venniük.

● Megengedje-e a házaspár az orvosoknak, hogy az elterjedt gyakorlatnak megfelelően több petesejtet termékenyítsenek meg, mint amennyit beültetnek az anya méhébe, hogy legyenek tartalék embriók későbbi felhasználásra?

● Mi történjen az ilyen tárolt embriókkal, ha a pár képtelen vagy nem akar több gyermeket vállalni?

● Mi legyen a tárolt embriók sorsa, ha a házaspár elválik, vagy az egyikük meghal?

● Ki vállalja a súlyos felelősséget az ilyen embriók elpusztításáért?

Nem lehet félvállról venni azt a kérdést, hogy mi legyen a felhasználatlan, illetve tárolt embriókkal. Bizonyos országokban ma a törvény megköveteli, hogy a házaspár írásbeli nyilatkozatban határozza meg, hogy mi történjen a többletembriókkal: tárolják-e azokat, odaadják-e másnak, felhasználják-e kísérletekre, vagy elpusztítsák őket. A házaspároknak tudatában kell lenniük, hogy egyes helyeken a megtermékenyítéssel foglalkozó klinikák semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy írásos felhatalmazás nélkül megsemmisítsék a tárolt embriókat, ha már több mint öt éve nem volt rájuk szükség. Jelenleg több százezer lefagyasztott embriót tárolnak a világ különböző pontjain lévő klinikákon.

Egy másik tényező, amit számításba kell venni, hogy időnként a párokat arra ösztönzik, hogy ajánlják fel a felhasználatlan embriókat őssejtkutatás céljára. Az Amerikai Meddőségkutató Társaság például arra buzdította a házaspárokat, hogy engedjék kutatásoknak alávetni a fel nem használt, tárolt embriókat. Az őssejtkutatás egyik célja, hogy új módszereket találjon betegségek kezelésére. Ám ez a kutatási terület rengeteg vitát szül, mivel az embrionális őssejtek kivonásával lényegében elpusztítják az embriót. *

 Az új géntechnológiák miatt további etikai kérdések fogalmazódnak meg. Vegyük mondjuk a preimplantációs genetikai diagnózist (PGD). (Lásd a „ Mi az a preimplantációs genetikai diagnózis?” című részt.) Amikor ezt a módszert alkalmazzák, az embriókat genetikai szűrésnek vetik alá, majd kiválasztják azt, amelyiket beültetik a méhbe. Lehet, hogy a neme alapján fognak dönteni, vagy azt választják, amelyik mentes bizonyos betegségokozó génektől. A PGD bírálói arra figyelmeztetnek, hogy ez az eljárás a nemek közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezethet, és végül arra fogják használni, hogy a házaspárok meghatározzák a gyermekeik genetikai jellegzetességeit, ideértve azok haj- vagy szemszínét. És a PGD-vel kapcsolatban rögtön felmerül az etikai kérdés: Mi történik azokkal az embriókkal, amelyeket nem választanak ki?

 Hatással lesz a házasságra?

Más oldalról is érdemes megközelíteni a meddőség kezelésének bizonyos formáit. Milyen hatással lesz a házasságra, ha béranyát kérnek fel a gyermek kihordására, vagy más férfi spermáját vagy más nő petesejtjét használják fel? Némelyik eljárásnál egy harmadik fél (egy donor), vagy akár egy negyedik fél (két donor), vagy ötödik fél (két donor és egy béranya) is beléphet a képbe.

Amikor a kezelés donortól származó genetikai anyaggal történik, az érintetteknek további dolgokat is mérlegelniük kell.

● Milyen hosszú távú érzelmi hatásai lehetnek az ilyen szülésnek a szülőkre, amikor csak az egyikük — vagy egyikük sem — vér szerinti szülő?

● Hogyan fogadja majd a gyermek, amikor megtudja, hogy ilyen szokatlan formában fogant meg?

● Feltárják-e a gyermeknek a szüleivel kapcsolatos igazságot, és engedjék-e, hogy megkeresse biológiai apját vagy anyját?

● Milyen erkölcsi és törvény adta jogokkal élhet, és milyen kötelezettségek hárulnak arra az egy vagy több személyre, akiktől a genetikai anyag származik?

Mi a helyzet a névtelenséggel?

Sok országban azt az irányelvet követik, hogy a donorok ne váljanak ismertté. A Humán Fertilizációs és Embriológiai Hatóság, mely Nagy-Britanniában szabályozza az emberi szaporítóanyagok felhasználását, kijelenti: „Hacsak nem direkt ismerősök között történik a felajánlás, a jelenlegi és múltbeli donorok maradjanak ismeretlenek azok előtt a házaspárok előtt, akiket petesejtjükkel vagy spermiumukkal kezeltek, és ugyanígy a kezelés következtében világra jövő gyermek előtt is.”

Ámde egyes helyeken heves vita folyik a névtelenségről. Vannak országok, melyek emiatt megváltoztatják az irányelveiket és törvényeiket. A névtelenség ellenzői arra hivatkoznak, hogy a gyermekeknek teljesen tudatában kell lenniük a származásuknak. „Az örökbe fogadott emberek több mint 80 százaléka keresi a vér szerinti szüleit — jelenti ki egy beszámoló —; sokuk így próbálja kielégíteni szűnni nem akaró kíváncsiságát a leszármazásáról. Ez a kíváncsiság a legtöbb emberben ott él. Csaknem 70 százalékuk szeretne fontos részleteket megtudni arról, hogy a vér szerinti szüleitől biológiai szempontból tekintve mi mindent örökölhetett.”

Megkérdeztek 16 felnőttet, akik donor általi megtermékenyítéssel fogantak meg, s kiderült, hogy közülük „többen megdöbbentek, amikor értesültek biológiai értelemben vett eredetükről”. A róluk készült beszámolóból az is kiderült, hogy „sokuk azt sem tudta ezután, hogy kicsoda ő valójában, és úgy érezte, hogy magára hagyták. Becsapottnak érezték magukat, és megrendült a bizalmuk a családjukban.”

Hogyan döntesz?

Az orvostudomány valószínűleg tovább fogja fejleszteni az asszisztált reprodukció módszereit. Vannak, akik azt jósolják, hogy a jövőben a születendő gyermekek 30 százaléka ezeknek köszönhetően fogan majd meg. És nem érnek véget az etikai és erkölcsi kérdéseket érintő viták sem.

Az igaz keresztények tekintettel vannak valami még fontosabbra is: a Teremtőnk nézőpontjára, hiszen ő az, aki megadta nekünk a szaporodás képességét (Zsoltárok 36:9). A Biblia természetesen nem beszél konkrétan a korunkban elterjedt mesterséges megtermékenyítési módszerekről, mivel ezek még nem léteztek a bibliai időkben. Ám tartalmaz egyértelmű alapelveket, melyek tükrözik Isten gondolkodásmódját és nézőpontját. (Lásd a „ Mit mond a Biblia?” című részt.) Ezeknek az alapelveknek a figyelembevételével sikerülhet etikai és erkölcsi szempontból helyes döntéseket hoznunk, és megőriznünk tiszta lelkiismeretünket Isten előtt (1Timóteusz 1:5).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

Mit takar az előébrény kifejezés?

Az „előébrény” vagy „preembrió” kifejezés a megtermékenyítés utáni első 14 napos fejlődési időszakra utal. Ezután a nyolcadik hét végéig az embrió szóval élnek, majd pedig a magzat szó használatos. Miért van szükség az „előébrény” kifejezésre?

Az International Journal of Sociology and Social Policy című folyóirat szerint ez a kifejezés „teremt alapot az emberi embriókon való kutatás engedélyezésére” a fogantatás utáni első 14 napon. Egy forrásmű kifejti: „Ha azt a szerveződést tekintjük embriónak, amely arra van elkötelezve, hogy kisbaba váljon belőle, akkor megjegyzendő, hogy a szervkezdeményei csak úgy két héttel azután kezdenek kialakulni, hogy a sperma találkozik a petesejttel.” De vajon az előébrény minősíthető csupán valamiféle sejttömegnek, amely semmi másra nem jó, mint hogy kutatásokat végezzenek rajta? Vizsgáljuk meg, hogy valójában mi történik az első kéthetes időszakban.

Miután a spermium behatol a petesejtbe, úgy 24 órába telik, mire a hím- és női ivarsejtek kromoszómái egyesülnek. A következő néhány napban a sejt osztódik. A megtermékenyülés utáni 4-5 napon belül a sejtcsomó üreges gömbbé, hólyagcsírává, vagyis blasztocisztává formálódik (mely még mindig kisebb egy tűfejnél). Ennek van egy külső sejtrétege és egy belső sejtcsomója. A külső réteg számos sejtje nem embrionális szövetekké differenciálódik majd, a belső sejtcsomóból pedig kifejlődik a kisbaba.

Körülbelül egy héttel a megtermékenyülés után megtörténik a méhnyálkahártyába való beágyazódás. A hólyagcsíra befúrja magát a méhnyálkahártyába, és kezd kialakulni a méhlepény, mely lehetővé teszi, hogy az anya véréből oxigén és táplálék áramoljon be, és távozni tudjanak a salakanyagok. Az Incredible Voyage​—Exploring the Human Body című könyv szerint nagyjából a kilencedik napra a belső sejtcsomó elkezd „felépíteni egy új emberi lényt”. Majd hozzáteszi: „Az a mintegy 20 sejt már egy sor bonyolult átrendeződésen és differenciálódási folyamaton esik át ahhoz, hogy 5-6 nap múlva létrehozza a valódi embrió első szerveződési szintjét.” Tehát a második hét végére kezd megjelenni ez az „első szerveződési szint”, melyből végül kifejlődik a központi idegrendszer.

Mivel az előébrényben már az elején ilyen előkészítő folyamat zajlik le lépésről lépésre, némelyek úgy érvelnek, hogy „nem lehet meghatározni egyetlen konkrét biológiai eseményt vagy pillanatot, mely az új embrió kezdetének tekinthető”.

Az igaz keresztények abban hisznek, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Mindenképp növeli a Tervező, Jehova Isten iránti csodálatukat, hogy az eredeti megtermékenyített sejt tartalmazza a programot, mely lehetővé teszi, hogy kialakuljon a méhlepény, és létrejöjjön a beágyazódás, valamint az összeköttetés az anya ereivel, és még sorolhatnánk, hogy mi minden.

[Kép]

Háromnapos embrió (körülbelül 400-szoros nagyításban)

[Forrásjelzés]

Courtesy of the University of Utah Andrology and IVF Laboratories

 [Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

 MI AZ A PREIMPLANTÁCIÓS GENETIKAI DIAGNÓZIS?

Egy új fejlemény, mely a lombikeljárással végzett megtermékenyítéshez kapcsolódik, a preimplantációs genetikai diagnózis. Ennek során az embriókat genetikai szűrésnek vetik alá, és kiválasztják, hogy melyiket helyezzék a méhbe. Ennek a módszernek az alkalmazásáról a Choosing Assisted Reproduction​—Social, Emotional and Ethical Considerations című könyv kijelenti:

A tudósok „hamarosan képesek lesznek meghatározni az embrió fizikai, szellemi és talán az érzelmi, illetve társas életét érintő sajátosságait. Ezért a nem túl távoli jövőben lehetővé válik, hogy a szülők döntsenek az utódaik egyes jellegzetességeiről. Bár sokan támogatják a preimplantációs genetikai szűrés alkalmazását olyan házaspároknál, akik rettegett betegségek hordozói, sokan viszont nem támogatják azoknál, akik ki akarják választani a gyermekük nemét, vagy a jövőben azt, hogy a gyermekük kék szemű netán magas legyen, illetve legyen érzéke a zenéhez.

A preimplantációs genetikával kapcsolatban, mint számos más eljárásnál is, felmerül a kérdés, hogy csak azért, mert valamit meg lehet tenni, meg is kell-e tenni . . . Dilemmát okoz, hogy hol húzzák meg a határokat olyan helyzetekben, amikor csúcstechnológiai eljárásokat alkalmaznak, vagy hogy egyáltalán húzzanak-e határokat.”

 [Kiemelt rész a 10. oldalon]

 MIT MOND A BIBLIA?

A Biblia természetesen nem beszél konkrétan korunk mesterséges megtermékenyítési módszereiről. Abban viszont segít, hogy megismerjük Isten nézetét lényeges kérdésekben. És ha az igaz keresztények tudják a választ két alapvető kérdésre, az segít nekik Istennek tetsző döntéseket hozni.

Mikor kezdődik az emberi élet? A Biblia utal arra, hogy az élet a fogantatáskor kezdődik. Figyeld meg a zsoltáríró Dávid szavait, aki ihletés alatt ezt mondta Istenről: „Szemeid már mint embriót is láttak engem, és annak minden része be volt írva könyvedbe” (Zsoltárok 139:16). Vagy nézzük meg a 2Mózes 21:22, 23-at, ahol az eredeti nyelven arra történik utalás, hogy ha valaki kárt tesz egy meg nem született gyermekben, felelősségre vonható a tettéért. A tanulság az, hogy Teremtőnk értékesnek tartja az életet, már az alatt az időszak alatt is, amikor még alig kezdett el fejlődni a méhben. Isten szemében az embrió szándékos elpusztítása egyenlő az abortusszal. *

Van-e valamiféle korlátozás arra, hogy miként éljen valaki a szaporodási képességével? Isten nézőpontját a 3Mózes 18:20-ban találjuk: „Ne add magodat magömléssel társad feleségének, hogy tisztátalanná ne válj általa.” E mögött a szentírási parancs mögött a következő alapelv húzódik meg: Egy férfi magja csak a feleségének a megtermékenyítésére használható, és egy asszony nem hordhatja ki, csakis a férje gyermekét. Más szavakkal, a szaporodási képességgel kizárólag a házastársak élhetnek. Az igaz keresztények ezért nem veszik igénybe a béranyaságot, és más olyan eljárást sem, melynek során adományozott ivarsejteket vagy embriókat használnak fel. *

Amikor az asszisztált reprodukciós technikák alkalmazásáról kell dönteni, az igaz keresztényeknek gondosan mérlegelniük kell azt, amit a Biblia feltár Isten véleményéről, hiszen ő a házasság és a családi élet létrehozója (Efézus 3:14, 15). *

[Lábjegyzetek]

[Kép a 7. oldalon]

Tárolt, lefagyasztott embriók

[Forrásjelzés]

© Firefly Productions/CORBIS