Mi az a vitiligó?

Az Ébredjetek! dél-afrikai köztársasági írójától

▪ Sibongile néha viccesen beszél a bőrbetegségéről. „Feketének születtem, aztán fehér lettem, és most nem tudom, ki vagyok” — mondja mosolyogva. Sibongile egy vitiligó nevű betegségben szenved.

A vitiligót, vagy más néven a foltos festékhiányt a bőr festéktermelő sejtjeinek a pusztulása okozza. A betegség tünetei a bőrön megjelenő kisebb-nagyobb fehér foltok. Néhány betegnek a bőrén csak egyetlen folt jelenik meg, és az állapota nem romlik tovább. Másoknál azonban a foltok rövid idő alatt az egész testre kiterjednek. Megint másoknál a vitiligó lassú lefolyású, a foltok terjedése évekig is eltarthat. A betegség nem jár fájdalommal, és nem is ragályos.

Nem mindenkin lehet olyan könnyen észrevenni a vitiligó jeleit, mint Sibongilén, mivel a sötét bőrű embereken a legfeltűnőbb. De sokan szenvednek benne valamilyen mértékben; a statisztikai adatok szerint a népesség 1-2 százaléka. A vitiligó nem tesz különbséget rassz és rassz között, és egyenlő arányban érinti a férfiakat és nőket. Kialakulásának oka ez ideig ismeretlen.

Bár garantált gyógymód nem létezik a vitiligóra, sokféleképpen lehet javítani a helyzeten. Például a világos bőrű embereknél szembetűnőbbé válik a betegség, amikor az egészséges bőrfelület lebarnul. Ezért ha az ember nem megy a napra, kevésbé lesz feltűnő az állapota. A sötétebb bőrű embereknek különleges kozmetikumokkal sikerülhet csökkenteniük a világos és sötét bőrfelületek közötti kontrasztot. Néhány beteg szervezete jól reagált egy olyan kezelésre, melynek során újrapigmentálják a bőrt. Ennél a kezelésnél hosszú hónapokon át tartó gyógyszeres kúrát és egy ultraibolya sugárzást kibocsátó, speciális készüléket alkalmaznak. Voltak, akiknek az érintett bőrfelületek egyes részei ezáltal visszakapták eredeti színüket. Mások a kifehérítés mellett döntenek. Ennek a kezelésnek az a célja, hogy a még megmaradt pigmentsejteket gyógyszerrel elpusztítsák, egységessé téve a bőrszínt.

A vitiligó érzelmileg meggyötörheti az embert, különösen akkor, ha a foltok az arcon is megjelennek. „Nem olyan régen két gyerek rám nézett és sikítva elszaladt — meséli Sibongile. — Mások nem szívesen beszélgetnek velem, mert azt hiszik, fertőző betegségem van, vagy hogy átok ül rajtam. Ha csak egy valamit megértethetnék az emberekkel, az az lenne, hogy nem kell félniük azoktól, akik vitiligóban szenvednek. Ez a betegség nem terjed érintés vagy levegő útján.”

Sibongilét nem riasztja vissza az állapota attól, hogy részt vegyen a bibliaoktató munkában, melyet Jehova Tanújaként annyira szeret. Ez persze azzal jár, hogy meglátogatja az embereket az otthonukban, és személyesen beszél velük. „Megtanultam elfogadni a külsőmet — mondja. — Jól érzem magam úgy, ahogy vagyok, és nagyon várom azt az időt, amikor a bőröm teljesen visszanyeri eredeti színét a paradicsomi földön, melyre Jehova Isten ígéretet tett” (Jelenések 21:3–5).

[Kép a 22. oldalon]

1967-ben, még a betegség előtt