Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan bánjunk az idősekkel?

Hogyan bánjunk az idősekkel?

A Biblia nézőpontja

Hogyan bánjunk az idősekkel?

EURÓPÁBAN 2003 nyarán több ezren haltak meg a kontinenst sújtó hőhullám miatt, mely az utóbbi 60 évben az egyik legsúlyosabb volt. Az áldozatok nagy része idős ember volt. Némelyikük egyedül maradt otthon, mivel a rokonai elmentek nyaralni. Másokat állítólag elhanyagoltak a kórházakban és idősek otthonaiban dolgozó, agyonhajszolt ápolók. A Le Parisien című újság arról számolt be, hogy csak Párizsban 450 holttestért senki sem ment el. „Milyen körülmények között élünk, hogy megfeledkezünk az apáinkról, anyáinkról, nagyszüleinkről?” — tette fel a kérdést a cikk írója, azokra utalva, akik magukra hagyottan és névtelenül haltak meg.

Mivel a 65 év felettiek száma havonta 795 000-rel nő — amire korábban nem volt példa —, az idősekkel való törődés a mai világ egyik első számú gondjává lépett elő. „Hallatlan ütemben nő a világ idős lakosságának aránya, és nagyon oda kell majd figyelnünk arra, hogy az egyes országok hogyan dolgozzák fel az öregedéssel járó nehézségeket, és hogyan élnek az abból adódó lehetőségekkel” — nyilatkozott Nancy Gordon, az amerikai Statisztikai Hivatal demográfiai programjainak a társigazgatója.

A Teremtőnket is érdekli az idősek sorsa. Szavában, a Bibliában útmutatást is ad arra, hogy miként kell bánni velük.

Tisztelet az idősek iránt

Isten Mózesnek adott Törvénye az idősek iránti tiszteletre tanított. Például ezt az utasítást tartalmazza: „Az ősz haj előtt kelj fel, legyél figyelmes az idős ember személye iránt, és féld Istenedet” (3Mózes 19:32). Isten engedelmes imádói kötelesek voltak ’felkelni’ az idős ember előtt 1. az iránta érzett tiszteletük jeleként és 2. az Isten iránti tiszteletteljes félelmüket bizonyítva. Az időseknek tehát tisztelet járt, és értékes kincsnek kellett őket tekinteni (Példabeszédek 16:31; 23:22).

Jóllehet a keresztények ma nincsenek a Mózesi Törvény hatálya alatt, annak alapelvei Jehova gondolataira és fontossági sorrendjére világítanak rá, semmi kétséget sem hagyva afelől, hogy ő nagy becsben tartja az időseket. Az első századi keresztény gyülekezet tagjai megértették ezeket az alapelveket. A Cselekedetek könyvében egy olyan eset van feljegyezve ennek bizonyítására, amely a gyülekezet történetének korai szakaszában történt. Akkoriban a jeruzsálemi keresztények között voltak szűkölködő özvegyek is, többen alighanem az idősebb korosztályból. Az apostolok kineveztek hét, „jó bizonyságot szerzett férfit”, akik gondoskodtak arról, hogy ezek az asszonyok rendben megkapják a napi élelmüket. Ezt a különleges törődést az apostolok a gyülekezet ’szükséges tevékenységének’ ítélték (Cselekedetek 6:1–7).

Pál apostol kifejezte, hogy az az alapelv, hogy ’az ősz haj előtt fel kell kelni’, a keresztény gyülekezetre is vonatkozik. Így írt a fiatalabb keresztény felvigyázónak, Timóteusznak: „Az idősebb férfit ne bíráld szigorúan. Ellenkezőleg, kérleld őt, mint apát . . . , az idősebb nőket, mint anyákat” (1Timóteusz 5:1, 2). Az ifjú Timóteusznak volt ugyan némi hatalma az idősebb keresztények fölött, mégis azt a tanácsot kapta, hogy ne nézze le az idősebb férfiakat, hanem inkább kérlelje őket tisztelettel, mintha az apjával beszélne. És ugyanilyen tisztelettel kellett bánnia a gyülekezetben lévő idősebb nőkkel is. Pál apostol tehát lényegében arra buzdította Timóteuszt — és igazából a keresztény gyülekezet valamennyi tagját —, hogy ’keljen fel az ősz haj előtt’.

Az istenfélő embereknek természetesen nincs szükségük törvényi szabályozásra ahhoz, hogy méltósággal és tisztelettel bánjanak az idősebbekkel. Gondoljunk József példájára a Bibliából, aki kész volt áldozatot hozni azért, hogy idős édesapját, a 130 éves Jákobot Egyiptomba vitesse, hogy megmentse a nagy területet érintő éhínségtől. Amikor több mint húsz év után először pillantotta meg őt, „azonnal a nyakába borult, és újra meg újra könnyekre fakadt a nyakába borulva” (1Mózes 46:29). Jóval azelőtt, hogy a törvény előírta az izraelitáknak, hogy tanúsítsanak könyörületet és mélységes tiszteletet az idősek iránt, József már visszatükrözte ebben Isten gondolkodásmódját.

Maga Jézus is törődött az idősekkel a szolgálata során. Határozottan elítélte azokat a vallási vezetőket, akik úgy érezték, hogy jogukban áll elhanyagolni idős szüleiket vallási hagyományaik miatt (Máté 15:3–9). Jézus az édesanyjáról is szeretettel gondoskodott. Miközben kimondhatatlan fájdalmai voltak a kínoszlopon, szeretett apostolának, Jánosnak a gondjaira bízta idősödő édesanyját (János 19:26, 27).

Isten nem hagyja el a lojálisait

„Ne taszíts el engem öregkoromban, ha megfogyatkozik erőm, ne hagyj el!” — imádkozott a zsoltáríró (Zsoltárok 71:9). Isten nem ’taszítja el’ hűséges szolgáit, még akkor sem, ha ők maguk esetleg úgy érzik, hogy már semmi hasznuk sincs. A zsoltáríró nem érezte úgy, hogy Jehova elhagyta, hanem inkább felismerte, hogy amint idősödik, még inkább az Alkotójára kell támaszkodnia. Jehova az effajta lojalitás jutalmául támogatást nyújt az embernek egész életén át (Zsoltárok 18:25). Gyakran keresztény hittársaink által kapunk ilyen támogatást.

A fentiek fényében egyértelmű, hogy mindaz, aki szeretné tisztelni Istent, annak az időseket is tisztelnie kell. Teremtőnk bizony értékesnek tartja az időseket. Mivel az ő képmására lettünk megteremtve, mindig tükrözzük vissza az ’őszkorról’ alkotott gondolkodásmódját (Zsoltárok 71:18).

[Kép a 23. oldalon]

A keresztények tisztelettudóan bánnak az idősekkel