Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Monteverde — Természetvédelmi terület a felhők között

Monteverde — Természetvédelmi terület a felhők között

Monteverde — Természetvédelmi terület a felhők között

AZ ÉBREDJETEK! COSTA RICA-I ÍRÓJÁTÓL

A meleg, karib-tengeri passzátszelek 1700 méter magas hegyekbe ütköznek. Ahogy a szél felfelé suhan a magasba, lehűl, és a benne lévő nedvesség kicsapódik, sűrű, alacsonyan fekvő felhőket képezve, amelyek aztán esővel áztatják vagy párás ködbe burkolják a hegyeket. Mi ennek az eredménye? Ámulatba ejtő, ritka természeti szépség, amelyet köderdőnek vagy felhőerdőnek nevezünk.

AZ ÁLTALÁBAN kvékerekként ismert felekezet 44 tagja 1951-ben elhagyja alabamai (USA) otthonát, és új helyet keres, ahol egy békés, vallásos közösséget hozhat létre. Keresgélés közben Közép-Amerikába jutnak, Costa Rica felhőborította, északnyugati hegyvidékére. Ez a föld elszigetelt helyen van, jól termő, és viszonylag olcsón adják.

De nem is olyan könnyű a gazdálkodás ezen a vidéken. Marvin Rockwell, az egykori telepesek egyike így emlékezik vissza: „Az egyetlen út a hegyekbe egy ökrösszekér csapása volt, amit mi csákánnyal meg lapáttal rendbe hoztunk, hogy terepjáróinkkal közlekedhessünk rajta.” A helyi lakosok segítségével tudták végül felépíteni új otthonukat a felhők között. Találó nevet adtak neki: Monteverde, ami spanyolul azt jelenti: ’zöld hegy’.

A telepesek két döntése hosszú távon is hatással volt környezetükre. Tudták, hogy gazdálkodó közösségüknek önellátónak kell lennie. De mit tudnának termelni, ami kibírja a piacig vezető hosszú utat? Úgy döntöttek, a sajt pont jó lesz. Az a kis sajtkészítő üzem, amit akkor beindítottak, mára már naponta több mint 4000 kilogramm sajtot termel, emellett még más tejterméket is készít: tejfölt, krémsajtot és fagylaltot.

A telepesek ezenkívül úgy döntöttek, hogy 540 hektár hegyi erdőt meghagynak otthonaik fölött. Ez a vízgyűjtő terület biztosította a vizet kicsiny vízerőművükhöz, és úgy gondolták, bölcs volna megóvni. A vízgyűjtő területen lévő gazdag növény- és állatvilág hamarosan felkeltette a tudósok figyelmét, különösen az aranyvarangy felfedezése után. (Lásd az aranyvarangyról szóló bekeretezett részt.) Az 1960-as években a tudósok egy csoportja helyi lakosokkal együtt létrehozta a Monteverde Felhőerdő Rezervátumot, egy vadvédelmi területet, amely nem sokkal később már a vízgyűjtő területet is magában foglalta. Azóta a rezervátum kibővült, és mára már mintegy 10 500 hektárt ölel fel.

A Monteverde Felhőerdő Rezervátum az egyik leglátogatottabb látványossága Costa Ricának. Évente mintegy 50 000 turista kaptat fel a meredek, kanyargós földúton Monteverdébe. Madármegfigyelők és természetbarátok tömege jön, hogy lássa a több ezer állat- és növényfajt, amely a rezervátumban és a környékén lelt otthonra.

Növényvilág

A rezervátum ökoszisztémájának alapját mintegy 500 fafaj képezi. Néhány fa elszántan kapaszkodik a kopár sziklákba, küzdve a szelek ellen, melyek satnyává és göcsörtössé teszik őket. Azoknak a fáknak a törzsét, amelyek védettebb területen nőnek, indák, lágyszárúak és cserjék borítják. Miként élhetnek meg ezek az epifitáknak nevezett növények úgy, hogy nem eresztenek gyökeret a talajba? Az egyik túrafüzet ezt írja: „Ebben a párás környezetben az epifiták bőven kapnak vizet terjedelmes gyökérrendszer nélkül is, és a sűrű növényzet a lombkoronából az esővel aláhulló levelekből épp eleget fog fel ahhoz, hogy tápanyagokhoz jusson.”

Háromszáz orchideafaj színezi az amúgy zöld tájat. A fennmaradó hely nagy részét a 200 féle páfrány teszi ki, amelyek nagyon jól érzik itt magukat. Némelyikük 12 méter magas, és 150 éves!

Mi teszi lehetővé ezt a biológiai sokszínűséget egy ilyen kis területen? Ennek egyik oka, hogy ezt a tájvédelmi övezetet a Csendes-óceán és a Karib-tenger határolja. A páratartalom és a hőmérséklet különböző magasságban tapasztalható nagy eltérése miatt hat különféle élőhelytípust különböztethetünk meg, amelyeknek meglepően gazdag az élőviláguk.

Állatvilág

Monteverde a madármegfigyelők paradicsoma. 1996-ban a Monteverde egyes részeit is magában foglaló 25 kilométeres körzetben összeszámolták, hány madárfaj él. Mindössze 24 óra alatt 369 madárfajt figyeltek meg! A helyi madarak között található az aprócska kolibri vagy a káprázatos kvézál is. Sok látogató leginkább a kvézált szeretné látni, a trópusok legtündöklőbb tollazatú madarainak egyikét. Mintegy 100 kvézálpár fészkel Monteverdében, de nehéz őket megtalálni, mert zöld tollazatuk olyannyira beleolvad erdei környezetükbe. A kolibrikat viszont lehetetlen nem észrevenni, olyan sokszor jelennek meg az etetőknél, amelyeket az üzleteknél és az éttermeknél helyeztek el. Ez a csillogó lila, smaragd és türkiz színekben pompázó kis gyönyörűség hol virágra, hol etetőre száll, oly gyorsan verdesve szárnyaival, hogy azt már a mi szemünk nem is látja.

Monteverde az otthona száz emlősfajnak is. „Ez az egyike annak a néhány területnek, ahol természetes élőhelyen fordul elő a macskaféléknek ez az . . . öt faja: a jaguár, az ocelot, a puma, a hosszúfarkú macska és a jaguarundi” — írja egy Costa Ricáról szóló kézikönyv. Ennek ellenére ezek a magányosan élő nagymacskák tisztes távolságot tartanak az emberektől. „Csak félévente látunk pumát — mondta Rafael Bolaños, a természetvédelmi terület igazgatója az Ébredjetek!-nek —, jaguárt pedig csak háromévente.” Az viszont sokkal valószínűbb, hogy az itt élő kétéltűek és hüllők 120 fajának egyikével találkozunk.

Mit tartogat a jövő Monteverde számára? Erőfeszítéseket tesznek, hogy kiterjesszék a védett területet. Nemrégiben hozzácsatolták még a Santa Elena természetvédelmi területet és a Gyermekek Örök Esőerdőjét, amivel több mint kétszeresére növelték ezt a védett területet. (Lásd az alábbi bekeretezett részt.) Reméljük, ez épp elegendő lesz ahhoz, hogy nyüzsgő élet maradjon a felhőknek e vidékén.

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

Az aranyvarangy eltűnése

Jay Savage biológus az 1960-as években a magasan fekvő monteverdei erdőkben fedezte fel az itt honos, rikító narancsszínű aranyvarangyot. Úgy tűnik, Monteverde az egyetlen hely, ahol találtak ilyen varangyot. „1985-ben egy körülbelül 1000 példányból álló csoportot figyeltek meg — jegyzi meg Rafael Bolaños, a Monteverde Felhőerdő Rezervátum igazgatója. — Ám mindössze két évvel később nagyon keveset láttak.” A feltételezések szerint az aranyvarangy mára már kipusztult.

Dr. Alan Pounds, aki a Monteverde Felhőerdő Rezervátumban 20 béka- és varangyfaj eltűnését tanulmányozta, megjegyzi: „a napi csapadékmennyiség szélsőséges ingadozását . . . követően a kétéltűek sok populációja, többek között az itt honos aranyvarangyé is, csökkent vagy eltűnt.”

[Forrásjelzés]

© 2003 Richard Sage

[Kiemelt rész a 18. oldalon]

Gyermekek Örök Esőerdője

Svédország egy kis vidéki általános iskolájában az egyik osztály tanulói, kilencéves gyerekek megkérdezték, hogy mit tehetnének az esőerdők megmentéséért. Tanáruk segítségével pénzt gyűjtöttek, majd 1988-ban vásároltak belőle egy 6 hektáros veszélyeztetett esőerdőt. Így született meg a Gyermekek Örök Esőerdője. Ennek elterjedt a híre, és 44 országból csatlakoztak gyerekek ehhez a kezdeményezéshez. Annyi pénzt gyűjtöttek össze, hogy ma már több ezer hektáros ez a védett terület, és a Monteverde Felhőerdő Rezervátumot három oldalról határolja.

[Térkép a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Monteverde

[Kép a 16. oldalon]

Epifiták

[Kép a 16. oldalon]

Páfrányok

[Kép a 16–17. oldalon]

Orchidea

[Kép a 18. oldalon]

Kolibri

[Forrásjelzés]

THE HUMMINGBIRD SOCIETY/Newark Delaware USA

[Kép a 18. oldalon]

Kvézál

[Forrásjelzés]

© Anthony Mercieca/SuperStock

[Kép a 18. oldalon]

Vörös szemű fakúszóbéka

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

Háttér és orchidea: © Michael and Patricia Fogden