A nevelés kulcsfontosságú szerepe

AMIT valaki gyermekkorában megtanul, illetve nem tanul meg, az feltehetően kihat arra, hogyan boldogul a jövőben. Mire van hát szükségük a gyermekeknek szüleiktől ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, sikeres felnőttekké váljanak? Figyeljük meg, hogy az elmúlt évtizedekben végzett kutatások alapján milyen következtetéseket szűrtek le néhányan.

A szinapszisok szerepe

Napjainkban a tudósok az agy feltérképezését segítő technikai vívmányoknak köszönhetően jóval részletesebben tanulmányozhatják az agy fejlődését, mint bármikor korábban. A tanulmányok rávilágítanak arra, hogy a kisgyermekkor döntő szerepet játszik az agy azon funkcióinak a kifejlődésében, amelyek szükségesek az információ értelmezéséhez, az érzelmek megfelelő módon történő kimutatásához és a nyelv helyes elsajátításához. „A gyermek korai életében az agyi idegvégződések kapcsolódási helyei páratlan gyorsasággal alakulnak ki, mivel ekkor az agy szerkezetét az öröklött tényezők és a környezeti hatások közti szüntelen kölcsönhatások formálják” — írja a Nation című folyóirat.

A tudósok úgy gondolják, hogy a legtöbb ilyen kapcsolódási pont, azaz szinapszis, a gyermek életének első pár évében jön létre. Ebben az időszakban „fejlődnek ki a kisbabában azok az idegpályák, amelyek meghatározzák majd az értelmi szintjét, az öntudatát, azt, hogy mennyire lesz képes megbízni másokban, illetve a tanulás iránti vágyát” — jegyezte meg dr. T. Berry Brazelton, egy gyermekek fejlődésével foglalkozó szakértő.

Élete első éveiben a kisbaba agya figyelemre méltó módon fejlődik a méretét, felépítését és működését tekintve. Olyan közegben, ahol rengeteg ösztönző hatás éri a babát, és megannyi lehetősége nyílik a tanulásra, megsokszorozódik a szinapszisok száma, gazdagon szerteágazó idegpálya-hálózatot hozva létre az agyban. Ezek az idegpályák teszik lehetővé a gondolkodást, a tanulást és az érvelést.

 Úgy tűnik, minél több ösztönző hatás éri a csecsemő agyát, annál több idegsejt aktivizálódik, és annál több kapcsolat alakul ki az idegsejtek között. Érdekes módon ez nem pusztán intellektuális ösztönző hatást jelent, vagyis tények, számadatok befogadását, illetve a nyelv megértését. A tudósok arra jöttek rá, hogy szükséges az érzelmi ösztönzés is. A kutatások azt mutatják, hogy azokban a csecsemőkben, akiket nem vesznek kézbe, nem érintenek meg, akikkel nem játszanak, vagy akiket érzelmileg nem ösztönöznek, kevesebb szinapszis fejlődik ki.

Nevelés és a gyermek jövője

Amint a gyermekek cseperednek, egyfajta rosta megy végbe a szervezetükben: a test szemlátomást megszabadul a szükségtelennek tűnő idegpályáktól. Ez nagyban befolyásolhatja a gyermek jövőbeni lehetőségeit. „Ha egy gyermeket nem érnek megfelelő ösztönző hatások a megfelelő életkorban, akkor az idegrendszeri pályák nem fejlődnek ki kellőképpen” — jelenti ki Max Cynader agykutató. Dr. J. Fraser Mustard szerint ez azt eredményezheti, hogy alacsonyabb lesz a gyermek intelligenciahányadosa, gyenge lesz a nyelvi és matematikai készsége, felnőttként egészségi gondokkal fog küszködni, sőt magatartásbeli problémákkal is.

Úgy tűnik tehát, hogy azok az élmények, amelyeket valaki csecsemőkorában szerez, egyértelműen kihatnak a felnőttkorára. A kisgyermekkorban szerzett tapasztalatok meghatározhatják, hogy egy személy könnyen felülkerekedik-e a nehézségeken vagy leragad azoknál, képes-e elvont fogalmakban gondolkodni, vagy sem, együtt érző-e, vagy sem. Ezért a szülők szerepe különösen lényegbevágó. „A kisgyermekkori élményszerzést legmeghatározóbban a kifinomultan reagáló szülő befolyásolja” — jegyzi meg egy gyermekgyógyász.

Az a kijelentés, hogy „neveld a gyermekedet, és viseld gondját, akkor sikeres lesz” roppant egyszerűen hangzik. A szülők azonban tisztában vannak azzal, hogy sajnos nem mindig ilyen egyszerű a gyermekek helyénvaló gondozása. Az eredményes szülői gondviselés nem mindenkor ösztönös.

Egy tanulmány szerint a megkérdezett szülők huszonöt százaléka nem ismerte fel, hogy ahogyan bánt a gyermekével, az növelhette vagy éppen csökkenthette a gyermeke értelmi szintjét, önbecsülését és a tanulás iránti szeretetét. Felmerülnek hát a kérdések: Mi a legjobb módja annak, hogy elősegítsük a gyermek fejlődését? Hogyan biztosíthatunk ideális körülményeket? A következőkben vizsgáljuk meg ezeket a területeket.

[Kép a 6. oldalon]

Azok a csecsemők, akikkel nem foglalkoznak eleget, az ösztönző hatások hiánya miatt valószínűleg nem fejlődnek olyan jól, mint a társaik