Sötétben rejtőző szépség

AZ ÉBREDJETEK! SZLOVÉNIAI ÍRÓJÁTÓL

EGY kisméretű lámpát szorongatva Luka Čeč lassanként átjutott a föld gyomrában uralkodó sűrű sötétségen. Mélyen a felszín alatt felmászott egy sziklára, és ekkor bámulatos látvány, egy csillogó, szikrázó világ tárult a szeme elé. Mit talált? Egy új járatot a szlovéniai Postojnai-barlangban.

Ezzel a felfedezéssel 1818 tavaszán beindult a környéken a turizmus, mely mára jövedelmező iparággá vált. A felfedezés a speleológiai tevékenységek, azaz „a barlangok tanulmányozása és feltárása” előtt is utat nyitott. Most pedig utazz velünk a Szlovénia nyugati részén található Postojna városába, hogy közelebbről is megnézhesd ezt a pompás barlangrendszert.

Barlangok tarkította terep

Postojnától nem messze található Európa egyik legnagyobb barlangrendszere: több mint 20 kilométernyi járat és üreg alkotja. A barlangok Szlovénia Karszt (Kras) nevű vidékén találhatók, amely egy mészkőfennsík az Adriai-tengertől körülbelül 50 kilométernyire a Júliai-Alpok és a Dinaridák között. A térséget több ezer barlang gazdagítja, Postojna barlangjait is beleszámítva.

Ma a „karszt” szónak tág jelentéstartalma van. A geológusok világszerte ezzel a szóval jellemzik a Karszt vidékéhez hasonló terepeket. Karsztokkal a föld számos részén találkozni, így Ausztráliában, Indokínában, Kínában, Közép-Amerikában és Oroszországban, valamint a Földközi- és a Karib-tenger vidékén is. A karsztos területek kopárak és sziklásak, és bővelkednek barlangokban, víznyelőkben, valamint föld alatti folyókban és tavakban, melyek erózió útján jönnek létre.

Szlovéniában, nagyrészt karsztos terület lévén, rengeteg barlang és egyéb föld alatti képződmény található.  A Postojnai-barlangot olyan, híres karsztvidéki barlangokkal emlegetik egy napon, mint a kentuckyi (USA) Mammoth-barlang és a kujlini (Kína) Nádsíp-szirt-barlang.

Látogatás a barlangokba

A Postojnai-barlangról első ízben a XVII. században készült leírás, amikor Janez Vajkard Valvasor szlovén tudós ismertetőt írt róla a krajnai hercegség fénykoráról szóló könyvében. Valvasor azt írta az ottani barlangokról, hogy „szokatlan alakú oszlopok” meredeznek bennük. „A legkülönbözőbb fajta férgekhez, kígyókhoz és egyéb állatokhoz”, illetve „más-más formájú szörnyetegekhez, torz ábrázatokhoz, szellemekhez és ilyesmikhez” hasonlította őket. „A borzadályt és rettegést csak fokozza a rengeteg járat, verem és mély szakadék a barlang minden részén” — írta. Nem csoda, hogy egy ilyen baljóslatú leírás elolvasása után kevesen merészeltek nagyobb felfedezőútra indulni a hátborzongató sötétségbe!

De később megnőtt a Postojnai-barlang népszerűsége, különösen Luka Čeč 1818-ban tett felfedezése után. A rá következő évben a barlangrendszert megnyitották a nyilvánosság előtt, sok ember azonban csak azután láthatta saját szemével az ott rejlő természeti csodákat, hogy 1872-ben vasútvonalat építettek ki benne, majd 1884-ben bevezették az áramot. Mi tárult a látogatók szeme elé?

Napjainkban a postojnai barlangrendszer gyönyörű járatainak nagy híre van. Az élénk színű és bizarr alakú függő és álló cseppkövek olyanok a barlang járataiban, mint az ékszerek. Néhányuk úgy szikrázik, mintha gyémánttal lenne meghintve, mások pedig az okker és a rozsdabarna meleg árnyalataiba burkolóznak. A falakon olvasható feliratok arról árulkodnak, hogy a korábbi évszázadok látogatóit is ámulatba ejtette a barlangok ritka szépsége.

Új fajokra bukkannak

A hatalmas barlangok feltárása közben nemcsak új és szokatlan geológiai képződményekre, hanem korábban ismeretlen élőlényekre is bukkantak. Eddig több mint tíz új fajt fedeztek fel a postojnai barlangrendszerben.

1831-ben Luka Čeč is felfedezett egy fajt, amivel világszerte megörvendeztette a barlangkutatókat. Čeč egy furcsa, barlanglakó bogarat talált, amelyet aztán Leptodirus hohenwartinak neveztek el, ami annyit jelent, hogy ’keskeny nyakú’. Ahogy a neve is sejteti, ennek a bogárnak egy vékony nyaka is van. Feje parányi, potroha nagy és gömbölyű, csápjai és lába pedig feltűnően hosszú. Sajnos az első példány véletlenül megsérült, ezért csak 14 évvel később tudták behatóbban tanulmányozni a bogarat, amikor még egyet találtak belőle.

Egy másik különös teremtmény, amelyre a környéken bukkantak, a barlangi vakgőte. Már 1689-ben is szó esett róla; Valvasor a „sárkány ivadékának” nevezte. Ez az apró kétéltű számos tudományos vizsgálatnak volt már alávetve.

Szomszédos barlangok

A postojnai barlangrendszer csak egyike a térség számos barlangrendszerének. A közeli Škocjani-barlang, amely 1986 óta az UNESCO Világörökség-listáján is szerepel, különösen figyelemreméltó. A látogatókat lenyűgözi az üregek és szurdokok roppant mérete. Állítólag ezek a legnagyobbak Európában. A barlangrendszer egyik szakasza például 300 méter hosszú, 100 méter széles és 110 méter magas!

A Predjamai-barlang szájánál egy nagy erődítmény őrködik, a legendás lovag, Erazem Jamski egykori otthona. A vár állítólag évszázadokon át dacolt a behatolókkal. Az élelmet és az egyéb holmikat titkos föld alatti járatokon lehetett a várba juttatni, melyek a vár alatti barlangba vezettek. Azt mondják, Erazem azzal bosszantotta a betolakodókat, hogy friss cseresznyét és sült húst dobott nekik, mintegy bizonyításképpen arra, hogy nem éhezik és szomjazik a vár fogságában. Hogy igaz-e a történet, vagy sem, nem tudni, a titkos járatok mindenesetre léteznek.

Sok izgalmas meglepetés érheti az embert, amikor felfedezőútra indul a szlovéniai karsztvidék barlangjainak csodálatos világába. A világhírű szobrász, Henry Moore, így értékelte a Postojnai-barlangot: „Ez itt a Természet szobrászmunkájának legnagyszerűbb kiállítása, amit valaha láttam.” Ha lehetőséged nyílik rá, hogy ellátogass ide, te is biztosan egyet fogsz érteni vele.

 [Kiemelt rész/kép a 24. oldalon]

Az „emberhal”

A Proteus anguinust a helyiek emberhalként emlegetik bőrének szokatlan színe miatt, mely némelyeket az ember bőrére emlékeztet. Ez a kétéltű gerinces állat csak Északkelet-Olaszország, Szlovénia és az attól délre fekvő területek karsztos térségeinek föld alatti vizeiben található meg. Színtelen bőre és csökevényes szeme nem jelent neki hátrányt, mivel petekorától egészen addig, amíg el nem pusztul, teljes sötétségben él. Néhány példányról azt mondják, hogy elképesztő módon a 100 éves kort is megérte; emellett ezek a kétéltűek több évet is kibírnak táplálék nélkül.

[Forrásjelzés]

Arne Hodalic/www.ipak.org

[Képek a 24. oldalon]

1. A Škocjani-barlang egyik szakasza 110 méter magas

2. Ez az erődítmény őrködik a Predjamai-barlang bejáratánál

3. A Postojnai-barlangok ma már világhírűek

[Kép forrásának jelzése a 23. oldalon]

Arne Hodalic/www.ipak.org