Elhízás — Mik a kiváltó okok?

„Egy járvány kellős közepén vagyunk, amely drasztikusan érintheti gyermekeink egészségét. Ha a társadalom nem tesz azonnal a megelőzésért, az elhízás tovább fog terjedni” (William J. Klish, gyermekgyógyász professzor).

AZOK közül, akiknek nincs gondjuk a testsúlyukkal, némelyek hajlamosak elítélően vélekedni a túlsúlyos és az elhízott emberekről, és egy vállrándítással azt mondani rájuk, hogy nincs elég akaraterejük és motivációjuk. De vajon csakugyan ilyen egyszerű a helyzet? Biztos, hogy az elhízott emberek egytől egyig restek, és kerülnek minden testmozgást? Vagy sokuknál mélyebb okok is vannak, amelyeket nehezebb befolyásolni?

Öröklődés? Környezeti hatások? Vagy mindkettő?

A Food Fight című könyv szerint „már régóta vita folyik akörül, hogy az öröklődésre vagy a környezeti hatásokra vezethető-e vissza az elhízás”. Mit értsünk itt öröklődésen? Létezik egy olyan elmélet, hogy az ember szervezete elraktározza a felesleges kalóriákat, hogy később, ha netán szükség lesz rájuk, felhasználhassa őket. Az előbb említett forrásmű így folytatja: „Évtizedek óta tanulmányozzák az elhízás genetikáját . . . Már sok kutatást végeztek az emberi génekkel és az elhízással kapcsolatban. Bonyolult technikákkal azonosítják azokat a géneket, amelyek hajlamossá tesznek a hízásra és az olyan szövődményekre, mint a cukorbetegség. Szakmai nyelven szólva a lakosság testsúlyában megfigyelhető eltérések 25-40 százaléka tudható be a géneknek.” A könyv még ezt is kijelenti: „Tekintve, hogy az elhízást rendszerint az egyén gyengeségének tartják, ezek a számok a biológiai felépítés fontosságát hangsúlyozzák. Mindamellett a környezetnek legalább 60 százalékos a szerepe a testsúly kialakulásában.” Eszerint az elhízásban mégiscsak döntő szempont az életmód. Több kalóriát vesz magához valaki naponta, mint amennyit eléget? Rendszeresen fogyaszt nagy kalóriatartalmú ételeket? Szán időt naponta a mérsékelt testmozgásra?

A Mayo Klinika kiadványa egyszerűen fogalmazza meg az elhízás okát: „A gének hozzájárulhatnak a túlsúly vagy az elhízás kialakulásához, de a testsúlyt végső soron az étrend és a fizikai aktivitás határozza meg. A felesleges kalóriák bevitele, az ülő életmód, illetve a kettő együtt hosszú távon elhízáshoz vezet.” (Kiemelés tőlünk.) Ugyanitt ez olvasható még: „A gének nem kárhoztatják kövérségre az embert . . . Bármit örököltünk is,  végeredményben az dönti el a testsúlyunkat, hogy miként táplálkozunk, és mennyit mozgunk.”

A testsúlycsökkentéssel foglalkozó iparág több millió dolláros forgalmat bonyolít le, miközben kétségbeesett emberek próbálják visszanyerni korábbi alakjukat. Mit mondanak a szakemberek ezekről a programokról? „Az elhízást nagyon nehéz gyógykezelni, és a legtöbben, akik lefogynak, nem tartják meg a súlyukat — jelenti ki a Food Fight című könyv. — A legderűlátóbb becslések szerint a fogyókúrázók 25 százaléka [vagyis minden negyedik] ad le kilókat, és tartja meg a súlyát, s ez gyakran csak a sokadik próbálkozásra sikerül.”

Az elhízás veszélyei

Az elhízás súlyos betegségekhez vezethet. Dr. Scott Loren-Selco, a Dél-Kaliforniai Egészségügyi Központ Egyetemének egyik idegorvosa arra figyelmeztet, hogy fiataloknál is fennáll a II. típusú cukorbetegség kialakulásának veszélye, ha el vannak hízva. (Lásd az Ébredjetek! 2003. május 8-ai számát.) Ezt mondja: „Rengeteg ilyen esettel van dolgunk, és higgyék el nekem, ez ijesztő. El szoktam mondani [az elhízott betegeknek], hogy felvihetem őket a diabétesz osztályra, és megmutathatom a lehetséges jövőjüket: a vakokat, az amputáltakat, azt a számtalan embert, akiket magatehetetlenné tett a II. típusú [cukorbetegség] — és akik mindannyian elhízottak.” Miért jutnak idáig sokan? „Van pénzük az óriás hamburgerre és a nagy adag sült krumplira, így hát meg is veszik. De arra, hogy ennek nem lesz jó vége, senki sem figyelmezteti őket, főképp a gyorséttermek nem, és — valljuk be őszintén — a legtöbb orvos sem, mert még mindig nem elég szakképzettek a táplálkozást érintő kérdésekben” — fejti ki dr. Loren-Selco.

Dr. Edward Taub, aki a táplálkozással foglalkozó írásairól ismert, kijelenti: „Az utóbbi időben divatossá vált az a nézet, hogy a súlyfelesleg normális és elfogadható része a modern életvitelnek, sőt, egyenesen diplomatikusnak tartják azt, aki így gondolkodik. Mesteri reklámhúzás volt ez azon cégek részéről, amelyek abból élnek, hogy minket hizlalnak.”

A szakemberek szerint a „körte formájú elhízás” — amikor a zsírfelesleg a csípőn rakódik le — kevésbé veszélyes, mint az „alma formájú elhízás”, amikor a zsír a hasi szervek körül halmozódik fel (kivált, ha a derékbőség meghaladja a 90-100 centimétert). Miért? Azért, mert „a hasüregben lévő zsír növeli a stroke veszélyét, valamint a magas vérnyomás, a szívkoszorúér-betegség, a cukorbetegség és bizonyos rákos megbetegedések kialakulásának kockázatát” — írja a Mayo Clinic on Healthy Weight című könyv. — A körteforma, vagyis a nagy csípő, comb és far, nem annyira veszélyes az egészségre.”

Milyen megoldást találhat az a több millió felnőtt és gyermek világszerte, aki túlsúlyos, és komoly betegségek árnyékában él? Van valamilyen hatékony módszer az állapotuk megváltoztatására?

 [Kiemelt rész az 5. oldalon]

Mi az a BMI? Miről árulkodik?

A BMI (a testtömegindex angol rövidítése) a testmagasság és a testsúly aránya, amely segít megállapítani, hogy valaki túlsúlyos, illetve elhízott-e. A Mayo Klinika szerint a 18,5—24,9-es BMI a legideálisabb. Ha valakinek 25 és 29,9 között van a BMI-értéke, az túlsúlyos, a 30 feletti érték pedig már elhízást jelez. Te hogy állsz a táblázat szerint? Lehetséges, hogy orvoshoz kellene fordulnod, hogy tanácsokat adjon, vagy megerősítse az állapotodra vonatkozó következtetésedet?

Úgy számíthatod ki a BMI-értékedet, hogy a kilogrammban mért testsúlyodat elosztod a méterben megállapított magasságoddal, majd az eredményt megint elosztod a méterben kifejezett magasságoddal. Ha például 90 kilogramm és 1,8 méter magas vagy, akkor a BMI-d 28 (90:1,8:1,8=28).

[Táblázat]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Ideális Túlsúlyos Elhízott

BMI 18,5—24,9 25—29,9 30 és afölött

Magasság (méter) Súly (kilogramm)

1,47 legfeljebb 53 54—64 65 és afölött

1,50 legfeljebb 56 57—67 68 és afölött

1,52 legfeljebb 57 58—69 70 és afölött

1,55 legfeljebb 59 60—71 72 és afölött

1,57 legfeljebb 61 62—73 74 és afölött

1,60 legfeljebb 63 64—76 77 és afölött

1,63 legfeljebb 66 67—79 80 és afölött

1,65 legfeljebb 67 68—81 82 és afölött

1,68 legfeljebb 70 71—84 85 és afölött

1,70 legfeljebb 72 73—86 87 és afölött

1,73 legfeljebb 74 75—89 90 és afölött

1,75 legfeljebb 76 77—91 92 és afölött

1,78 legfeljebb 79 80—94 95 és afölött

1,80 legfeljebb 80 81—97 98 és afölött

1,83 legfeljebb 83 84—100 101 és afölött

1,85 legfeljebb 85 86—102 103 és afölött

1,88 legfeljebb 89 90—106 107 és afölött

1,90 legfeljebb 90 91—108 109 és afölött

[Forrásjelzés]

A Mayo Clinic on Healthy Weight című könyv alapján.

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

Mit takar a kalória elnevezés?

Hogyan határozható meg a kalória fogalma? A kalória a hőenergia mértékegysége. Amikor például izzadunk, kalóriákat égetünk el, azaz hőenergiát adunk le. „A kalória az a hőmennyiség, ami egy gramm víz hőmérsékletét 1°C-kal . . . emeli” (Magyar Nagylexikon). Mindenkinek más és más a napi kalória-, vagyis energiaszükséglete, egyebek között a testmagasságtól, testsúlytól, kortól és az aktivitás mértékétől függően.

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

Mozgásszegény az életmódja annak, aki

▪ a nap nagy részében ül — tévét néz, íróasztalnál vagy járműben ül —, egyszóval nem mozog;

▪ ritkán tesz meg gyalog 100 méternél többet;

▪ olyan munkát végez, amely helyhez köti;

▪ nem végez testmozgást hetente legalább egyszer 20-30 percig.

[Forrásjelzés]

A Mayo Clinic on Healthy Weight című könyv alapján.