Eredmények az AIDS elleni küzdelemben

„A történelem folyamán nem volt még egy másik ilyen szövevényes betegség, melyről ilyen rövid idő alatt ennyi mindent megtudtunk volna” — írja dr. Gerald J. Stine az AIDS Update 2003 című könyvében. Kijelenti, hogy „a HIV/AIDS-szel kapcsolatos kutatások során jelentős tudományos előrelépés történt”. Mit lehetne itt megemlíteni?

KORSZERŰ orvosi ismeretekkel és szakértelemmel felvértezve a kutatók képessé váltak arra, hogy olyan gyógyszer-kombinációkat fejlesszenek ki, melyek reményt nyújtanak a HIV-fertőzött embereknek. Ezenkívül több országban jó eredményei vannak az AIDS-ellenes oktatási programoknak is. De vajon az elért sikerek azt jelzik, hogy elkezdődött a visszaszámlálás e halálos kór számára? És megállítható-e a jelenlegi tudományos és oktatási törekvésekkel az AIDS terjedése? Nézzük!

Gyógyszeres kezelés

„Reménysugár az AIDS elleni harcban” — ezzel a szalagcímmel jelent meg a Time magazin 1986. szeptember 29-i száma. A „reménysugár” egy klinikai vizsgálatot követően csillant fel, melyet a HIV kezelésére használt antiretrovirális gyógyszerrel, az azidothimidinnel (AZT) végeztek. Figyelemre méltó módon azok a HIV-betegek, akik AZT-t szedtek, hosszabb ideig éltek. Az azóta eltelt időben több százezer ember életét hosszabbították meg az antiretrovirális gyógyszerek. (Lásd a „ Mik az antiretrovirális szerek?” című részt a 7. oldalon.) Mennyire hatékonyak ezek a szerek a HIV-fertőzés kezelésében?

Bár az AZT forgalomba hozatalát kezdetben óriási lelkesedés övezte, a Time magazin arról számolt be, hogy az AIDS-kutatók „biztosak voltak abban, hogy az AZT nem a várva várt végleges fegyver az AIDS ellen”. Igazuk volt. Néhány beteg szervezete nem tudta tolerálni az AZT mellékhatásait, ezért más antiretrovirális szereket fejlesztettek ki. Később az USA Élelmezési és Gyógyszerellenőrzési Hivatala engedélyezte, hogy előrehaladott stádiumban levő HIV-betegeknél az antiretrovirális szerek egy kombinációját alkalmazzák. A kombinált terápiát, vagyis amikor három vagy több antiretrovirális szert használnak fel, hatalmas várakozással fogadták az AIDS ellen küzdő egészségügyi dolgozók. Sőt, 1996-ban egy AIDS-világkonferencián egy orvos még azt is kijelentette, hogy a gyógyszerek talán teljesen kiirtják a HIV-vírust a szervezetből!

Sajnos egy éven belül nyilvánvalóvá vált, hogy még akkor sem lehet teljes egészében megszüntetni  a HIV-fertőzést, ha valaki szigorúan betartja a háromgyógyszeres terápiát. Ám az UNAIDS jelentése szerint „az antiretrovirális szerek kombinációjával lehetővé vált, hogy HIV-pozitív emberek tovább, jobb egészségi állapotban és tartalmasabban éljenek”. Az Egyesült Államokban és Európában például az antiretrovirális szerek használatával több mint 70 százalékkal csökkent az AIDS miatt bekövetkező halálesetek száma. Ezenkívül több tanulmány rávilágít, hogy a jól megválasztott antiretrovirális kezeléssel nagyban csökkenthető annak veszélye, hogy egy fertőzött, várandós anya átadja a HIV-vírust a gyermekének.

Több millió, HIV-vel fertőzött személy mégsem jut antiretrovirális szerekhez. Miért nem?

„A szegények betegsége”

A gazdag országokban széles körben alkalmazzák az antiretrovirális terápiát. Ám ahogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rámutat, némelyik fejlődő országban a kezelésre szorulóknak csupán 5 százaléka jut hozzá a gyógyszerekhez. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nagykövetei az egyenlőtlenséget „főbenjáró igazságtalanságnak” és „a mai világ groteszk utálatosságának” mondják.

Még egyazon országon belül is előfordulhatnak egyenlőtlenségek abban, hogy ki részesül gyógykezelésben. A The Globe and Mail arról számol be, hogy az AIDS áldozatául eső kanadaiak egyharmadát sohasem kezelték antiretrovirális szerekkel. Bár Kanadában a gyógyszerekhez ingyen lehet hozzájutni, bizonyos csoportokról nem vesznek tudomást. „Éppen azok nem részesülnek megfelelő kezelésben, akiknek leginkább szükségük lenne arra: az őslakók, a nők és a szegények” — írja az újság. A The Guardian idézett egy HIV-pozitív afrikai anyát, aki ezt mondta: „Nem értem, hogy miért hosszabbítják meg olyan fehér férfiak életét, akik más férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, miközben engem hagynak meghalni.” A választ a gyógyszer-előállítással és -szétosztással kapcsolatos anyagi érdekeltségekben kell keresni.

Ha az Egyesült Államokban és Európában háromféle antiretrovirális szert kell szednie egy betegnek, akkor a kezelése átlagosan 10 000-15 000 dollárba kerül évente. Egyik-másik fejlődő országban beszerezhetők ezeknek a gyógyszer-kombinációknak a márkanév nélküli másolatai (generikus gyógyszerek) is. Igaz, hogy azok éves szinten 300 dollárba vagy még kevesebb pénzbe kerülnek, de ez még mindig túl nagy összeg sok olyan személynek, aki HIV-ben szenved, és olyan helyen él, ahol ezekre a szerekre a legnagyobb szükség van. Dr. Stine így összegzi a helyzetet: „Az AIDS a szegények betegsége.”

A gyógyszergyártás mint üzletág

Nem mindig egyszerű az, hogy kifejlesszék a szabadalmaztatott gyógyszerek generikus változatait, és alacsonyabb áron értékesítsék azokat. Sok országban szigorú szabadalmi törvények tiltják a márkanévvel ellátott termékek jogosulatlan előállítását. „Kereskedelmi háború dúl” — mondja egy nagy gyógyszergyártó cég igazgatója. A generikus gyógyszerek gyártása és a fejlődő országokban való árusítása „nem tisztességes azokkal szemben, akik megalkották azokat a szereket” — jelenti ki. A híres gyógyszergyártó vállalatok azzal is érvelnek, hogy a csökkenő profit oda vezethet, hogy kevesebb pénz jut orvosi kutatásokra és fejlesztésekre. Mások attól tartanak, hogy a fejlődő országoknak készülő, olcsó antiretrovirális szerek végül a fejlett országok feketepiacára kerülnek.

 A jutányos árú antiretrovirális szerek támogatói viszont úgy vélik, hogy a gyógyszeripar által javasolt árak 5-10 százalékáért lehetne új gyógyszereket előállítani. Arra is rámutatnak, hogy a magánkézben lévő gyógyszergyárak a kutatás és fejlesztés során sokszor nem foglalkoznak azokkal a betegségekkel, melyek a szegényebb országokat sújtják. Ezzel összefüggésben a Hozzáférés a létfontosságú gyógyszerekhez elnevezésű program koordinátora, Daniel Berman megjegyzi: „Az új gyógyszerek esetében lennie kell egy nemzetközileg támogatott, jól működő rendszernek, mellyel oly mértékben csökkenthetők az árak, hogy a fejlődő országokban sem okoz majd gondot a megfizetésük.”

A WHO figyelembe vette az antiretrovirális gyógykezelés iránt világszerte mutatkozó igényt, és kidolgozott egy tervet, mely azt célozza meg, hogy 2005 végére hárommillió HIV/AIDS-es személy jusson hozzá ilyen szerekhez. „Nem szabad, hogy ez is csak egy további olyan cél legyen, amelyet az ENSZ nem tud elérni — figyelmeztetett Nathan Ford, az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet képviselője. — Ez csak feleannyi HIV/AIDS-es személy, mint amennyinek ma szüksége van a kezelésre, és ez a szám [2005-re] jócskán növekedni fog.”

Más akadályok

Még ha az antiretrovirális szerek beszerezhetők lennének is a fejlődő országokban, vannak egyéb akadályok is, melyeket le kell küzdeni. Némelyik gyógyszert étkezéskor és tiszta vízzel kell bevenni, de több százezren élnek olyan országokban, ahol az emberek csak minden másnap jutnak élelemhez. Az antiretrovirális szereket (gyakran 20 vagy még annál is több tablettáról van szó naponta) a nap adott időszakában kell bevenni, ám sok betegnek nincs órája. A gyógyszer-kombinációt a beteg állapotához kell igazítani, számos országban azonban rendkívül kevés orvos van. Egyértelmű, hogy a fejlődő országokban az antiretrovirális terápia alkalmazása elé hatalmas akadályok gördülnek, melyeket nehéz leküzdeni.

Ami a kombinációs gyógymód alkalmazását illeti, még a fejlett országokban élők is nehézségekkel néznek szembe. A felmérésekből az derül ki, hogy ijesztően elterjedt az, hogy a betegek nem vesznek be idejében minden előírt gyógyszert. Ez gyógyszer-rezisztenciához vezethet. Az ilyen gyógyszerrezisztens HIV-törzsekkel pedig meg lehet fertőzni másokat.

 Dr. Stine felhívja a figyelmet a HIV-betegek által szedett szerek egy további árnyoldalára. „A helyzet fintora, hogy a HIV kezelése néha kellemetlenebb, mint maga a betegség, főleg, ha a kezelést a tünetek jelentkezése előtt kezdjük el” — mondja. Az antiretrovirális szereket szedő HIV-betegeknél gyakran adódnak mellékhatások, például cukorbetegség, zsírszövet-átrendeződés, magas koleszterinszint és a csontsűrűség csökkenése. Némelyik mellékhatás életveszélyes is lehet.

A megelőzésre tett erőfeszítések

Mennyire voltak sikeresek azok a megelőzést célzó erőfeszítések, melyeket az AIDS terjedésének lassítására, valamint a veszélyes életvitel megváltoztatására tettek? Ugandában az 1990-es években kiterjedt AIDS-ellenes oktatási kampány folyt. Amikor elindult a kampány, a becslések szerint az ország lakosságának 14 százaléka volt HIV-fertőzött; 2000-re ez az arány körülbelül 8 százalékra csökkent. Ugyanígy Szenegálban is lépéseket tettek annak érdekében, hogy a lakosság figyelmét felhívják a HIV-fertőzés veszélyére. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az országban a HIV előfordulási aránya a felnőttek körében 1 százalék alatt maradjon. Az ilyen eredmények bátorítóak.

Más országokban viszont nem volt ennyire sikeres az AIDS-ellenes oktatási kampány. 2002-ben felmérést készítettek 11 000 kanadai fiatal bevonásával. Kiderült, hogy az első osztályos középiskolás tanulóknak a fele azt hitte, hogy az AIDS gyógyítható. Ugyanebben az évben végeztek Nagy-Britanniában is egy vizsgálatot. Nyilvánvalóvá vált, hogy a 10—11 éves fiúk 42 százaléka sohasem hallott még sem a HIV-ről, sem az AIDS-ről. Ám még azok között a fiatalok között is egyre inkább nemtörődöm magatartás mutatkozik, akik tudnak a HIV-ről és az AIDS-ről, és tudatában vannak, hogy nincs gyógymód. „Számos fiatal számára a HIV csak egy lett a sok mindennapos vesződség közül. Nem foglalkoznak többet vele, mint azzal, hogy egy jót ehessenek, hogy kivel lakjanak együtt, vagy járjanak-e iskolába” — mondja egy orvos.

Nem meglepő hát, hogy a WHO szerint „a fiatalokra kell összpontosítani, mivel valószínűleg ez a leghatékonyabb támadás a járvány ellen, főleg a leginkább érintett országokban”. Hogyan lehet segíteni a fiataloknak, hogy megszívleljék az AIDS-szel kapcsolatos tanácsokat? Reális abban reménykedni, hogy lesz gyógymód?

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Afrikában tavaly a rászorulók 2 százaléka jutott antiretrovirális szerekhez, míg Amerikában a 84 százalékuk

[Kiemelt rész/képek a 7. oldalon]

 Mik az antiretrovirális szerek? *

Az egészséges embereknél a segítő (helper) T-sejtek serkentik vagy működésbe hozzák az immunrendszert, hogy felvegye a harcot a fertőzésekkel szemben. A HIV elsősorban ezeket a helper T-sejteket veszi célba. Arra használja őket, hogy megsokszorozza önmagát, és egészen addig gyengíti és pusztítja a helper T-sejteket, amíg az immunrendszer súlyosan károsodik. Az antiretrovirális gyógyszerek ezt a sokszorozódási folyamatot zavarják meg.

Jelenleg az antiretrovirális szerek négy fő fajtájával folynak kezelések. A nukleozid analógok és a nem-nukleozid analógok megakadályozzák, hogy a HIV bemásolja magát a személy DNS-ébe. A proteáz inhibitorok gátolják a fertőzött sejtek egy bizonyos proteáz enzimjét abban, hogy összerendezze a vírust, és még több HIV-vírust termeljen. A fúzió inhibitorokkal annak próbálják elejét venni, hogy a HIV-vírus bejusson a sejtekbe. A HIV-vírus sokszorozódásának a hátráltatásával az antiretrovirális szerek lassítani tudják azt a folyamatot, melynek során a HIV-betegség eléri a legsúlyosabb stádiumát, melyet AIDS-nek neveznek.

[Lábjegyzet]

[Kép]

KENYA — Egy orvos tájékoztatást nyújt egy AIDS-es személynek az antiretrovirális kezelésről

[Forrásjelzés]

© Sven Torfinn/Panos Pictures

[Kép]

KENYA — Egy AIDS-beteg antiretrovirális gyógyszert kap egy kórházban

[Forrásjelzés]

© Sven Torfinn/Panos Pictures

 [Kiemelt rész/képek a 8. oldalon]

A nők és az AIDS

Manapság a HIV/AIDS-fertőzött felnőttek 50 százaléka nő

Ha egy nőnél AIDS-et állapítottak meg, 1982-ben az volt a közfelfogás, hogy biztosan intravénás kábítószer-fogyasztás által fertőződött meg. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a nők megfertőződhetnek normális szexuális érintkezés által is, és hogy ők egy nagyon is veszélyeztetett csoportot alkotnak. Manapság világviszonylatban véve a HIV/AIDS-fertőzött felnőttek 50 százaléka nő. „Aránytalanul sok nőt és kamaszlányt sújt a járvány, olyanokat, akik társadalmi, kulturális, biológiai és gazdasági szempontból kiszolgáltatottak, és akik a betegekről és haldoklókról való gondoskodás terhét hordozzák” — számol be az UNAIDS.

Miért nyugtalanítja annyira az AIDS ellen küzdőket az, hogy egyre több nőt sújt a betegség? A HIV-fertőzött nőket gyakrabban éri hátrányos megkülönböztetés, mint a férfiakat, kiváltképp némelyik fejlődő országban. Ha egy nő terhes, a gyermekének az egészsége is veszélybe kerül; ha már vannak gyermekei, a róluk való gondoskodás nehézséget jelenthet, főleg egy egyedülálló nőnek. Ezenkívül viszonylag keveset tudunk arról, hogy a HIV-fertőzött nőknél milyen sajátos tünetek jelentkeznek, ugyanígy a kórházi ápolásukról sincs sok adatunk.

Bizonyos kulturális tényezők különösen veszélyessé teszik a nők helyzetét. Jó néhány országban a nők nem beszélhetnek a szexualitásról, és erőszaknak teszik ki magukat, ha nem hajlandók nemi kapcsolatot létesíteni. A férfiaknak általában sok szexpartnerük van, és tudtukon kívül megfertőzik őket. Egyik-másik afrikai férfi fiatal nőkkel létesít szexuális kapcsolatot, hogy megóvja magát az AIDS-től, vagy mert abban az illúzióban ringatja magát, hogy a szűz lányokkal való nemi kapcsolat kigyógyít az AIDS-ből. Érthető, hogy miért jelenti ki a WHO azt, hogy „a férfiakat (és persze a nőket) kell megcélozni ahhoz, hogy a nők védve legyenek”.

[Kép]

PERU — Egy HIV-pozitív anya HIV-negatív lányával

[Forrásjelzés]

© Annie Bungeroth/Panos Pictures

[Kép]

THAIFÖLD — Tanulók az iskolai oktatás részeként meglátogatnak egy AIDS-beteget

[Forrásjelzés]

© Ian Teh/Panos Pictures

[Kép]

KENYA — Találkozó az „AIDS-es Nők” szervezetének néhány tagjával

[Forrásjelzés]

© Sven Torfinn/Panos Pictures

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Tévhitek az AIDS-ről

▪ A HIV-fertőzött emberek betegnek látszanak. „Átlagosan körülbelül 10-12 év kell ahhoz, hogy egy HIV-fertőzött személynél kialakuljon az AIDS — mondja dr. Gerald J. Stine. — Ez alatt az idő alatt csak néhány beazonosítható tünet jelentkezik, ha egyáltalán jelentkezik valamilyen tünet. De ekkor már az illető megfertőzhet másokat.”

▪ Az AIDS a homoszexuálisok betegsége. Az 1980-as évek elején az AIDS-et kezdetben a homoszexuálisok betegségének mondták. Ma már azonban a világ nagy részén többnyire a heteroszexuális nemi érintkezés a HIV-vírus átvitelének fő útvonala.

▪ Az orális szex biztonságos. Az Egyesült Államok Járványügyi Központja szerint „több tanulmány bizonyítja, hogy az orális szexszel is továbbadható a HIV, illetve más, szexuális úton terjedő betegségek”. Az orális szex esetében kisebb a HIV-vírus átadásának az eshetősége, mint egyéb aktusok során. Ám annyira elterjedtté vált az orális szex, hogy néhány orvos attól tart, hogy a HIV terjesztésének jelentős útvonalává válik majd.

▪ Az AIDS gyógyítható. Bár az antiretrovirális kezelés néhány betegnél lassítja a HIV-betegség AIDS stádiumának kialakulását, jelenleg nincs sem oltóanyag, sem gyógymód a kórra.

[Kép]

CSEH KÖZTÁRSASÁG — Vérvizsgálat, mellyel kimutatható a jelenleg kezelhető, de nem gyógyítható AIDS

[Forrásjelzés]

© Liba Taylor/Panos Pictures

[Kép a 6. oldalon]

ZAMBIA — Két HIV-pozitív lány vár a gyógyszerére

[Forrásjelzés]

© Pep Bonet/Panos Pictures