Fiatalok kérdezik:

Hogyan dolgozhatom fel a kudarcokat?

„Most kaptam meg a bizonyítványomat, és megint ugyanabból a négy tantárgyból buktam meg. Próbáltam javítani, mégis újból elrontottam” (Lauren, 15 éves).

„Az biztos, hogy nagyon nehéz feldolgozni egy kudarcot. Az ember azonnal negatívan kezd gondolkodni” (Jessica, 19 éves).

KUDARC. Talán még gondolni sem szeretsz erre a szóra. De időről időre mindannyian kudarcot vallunk valamiben, és egy kudarc lesújtó lehet, akkor is, ha egy rosszul sikerült dolgozatról van szó, akkor is, ha kínos helyzetbe hozzuk magunkat mások előtt, csalódást okozunk valakinek, aki fontos nekünk, vagy erkölcsileg hibázunk.

Persze minden ember követ el hibákat. „Mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” — mondja a Biblia (Róma 3:23). Néhányunk azonban nehezen teszi túl magát a kudarcokon. A fiatal Jason így éli meg őket: „Nagyon kritikus vagyok önmagammal szemben. Ha hibázom, mások talán nevetnek rajtam, de aztán legtöbbször el is felejtik az egészet. Én azonban nem. Egyfolytában a történteken jár az eszem.”

Nem feltétlenül rossz dolog elgondolkodni egy-egy kudarcon, főleg akkor, ha ez segít változnod valamiben. De a hosszan tartó, szüntelen önmarcangolás káros, és nem is célravezető. „A szív aggodalma meghajlásra készteti az embert” — mondja a Példabeszédek 12:25.

Figyeld meg, hogyan járt Epafroditusz, akiről a Bibliában olvashatsz. Epafrodituszt Rómába küldték, hogy a segítségére legyen Pál apostolnak, ott azonban megbetegedett, így nem tudott eleget tenni a megbízatásának. Sőt, végül Pál ápolta őt! Az apostol intézkedett Epafroditusz hazautazásáról, és a gyülekezet tudtára adta, hogy ez a hűséges férfi lehangolt is egyben. Miért? „Hallottátok, hogy megbetegedett” — fejtette ki Pál (Filippi 2:25, 26). Amikor Epafroditusz meghallotta, hogy mások tudnak a betegségéről és arról, hogy nem tudta elvégezni a rábízott feladatokat, nyilván úgy érezte, hogy kudarcot vallott. Nem csoda, hogy lehangolttá vált!

Megóvhatod magad valahogy a kudarc okozta fájdalmas érzésektől?

Légy tisztában a korlátaiddal

Kevésbé valószínű, hogy kudarcot fogsz vallani, ha ésszerű, szerény célokat tűzöl magad elé. „A szerényeknél bölcsesség van” — írja a Biblia (Példabeszédek 11:2; 16:18). Egy szerény személy pedig ismeri a korlátait. Igaz, jó, ha időnként próbára teszed magad, hogy ügyesebbé, rátermettebbé válj egy-egy területen. De légy reális. Nem mindenki lehet született matematikus, vagy képes világklasszis sportoló módjára könnyed, gyönyörű mozdulatokat produkálni. Egy fiatalember, Michael beismeri: „Tudom, hogy nem vagyok jó a  sportokban, ezért nem úgy fogok neki a játéknak, hogy annak csalódottság legyen a vége.” Ezt javasolja: „Elérhető célokat kell kitűznöd magadnak.”

Figyeld meg, hogyan gondolkodik a 14 éves Yvonne, aki nyitott gerinccel született, és cerebrális gyermekbénulásban szenved. „Nem tudok járni, táncolni vagy szaladgálni, mint mások — mondja Yvonne. — Bánt, hogy nem tehetem azt, amit ők. A legtöbb ember nem igazán érti ezt meg, de túlteszem magam rajta.” Mit tanácsol? „Ne add fel. Folyton próbálkozz. Akkor is, ha kudarcot vallasz, vagy nem vagy megelégedve magaddal. Csak mindig nyújtsd a tőled telhető legjobbat.”

Mindeközben ne gyötörd magad azzal, hogy igazságtalanul összehasonlítgatod magad másokkal. A 15 éves Andrew ezt mondja: „Próbálom nem összemérni magam valaki mással, mert eltérőek az adottságaink, mindnyájan valami másban vagyunk jók.” Amiről Andrew beszél, arról a Biblia a Galácia 6:4-ben ír: „Ki-ki pedig az ő saját munkáját próbálja meg, és akkor egyedül önmagára nézve lesz oka az ujjongásra, és nem a másikhoz viszonyítva.”

Amikor mások helyezik magasra a mércét

Néha azonban a szülők, a tanárok vagy mások helyezik magasra a mércét, te pedig tudod, hogy ha mindent beleadsz, akkor sem tudsz a kedvükben járni. És ráadásul még hangot is adhatnak csalódottságuknak, felbosszantva ezzel, vagy teljesen összetörve a lelkedet (Jób 19:2). Azt biztosan megérted, hogy a szüleid és mások nem szántszándékkal próbálnak a lelkedbe gázolni. Ahogy Jessica is megjegyezte, „sokszor észre sem veszik, milyen hatással vannak rád a szavaik. Előfordul, hogy csak félreértés történt.”

Ugyanakkor talán egyetértesz azzal, hogy mások láthatnak benned valamit, ami neked elkerüli a figyelmed. Lehetséges például, hogy csakugyan alábecsülöd magadat és a képességeidet. Okosan teszed hát, ha nem hagyod figyelmen kívül, amit mondanak, hanem ’hallgatsz a fegyelmezésre’ (Példabeszédek 8:33). Michael szerint „magadnak teszel jót vele. Ők azt akarják, hogy ügyesedj, fejlődj. Tekintsd a helyzetet erőpróbának.”

De mit tehetsz, ha mégis úgy érzed, hogy a szüleid vagy mások ésszerűtlenül nagy elvárásokat támasztanak veled szemben, és elkerülhetetlen a kudarc? Akkor bölcs dolog lenne beszélni velük; tiszteletteljesen, de őszintén elmondani nekik, hogy mit érzel. Együtt sikerülhet reálisabb célokat felállítanotok.

Amikor a szellemi tevékenységekben vallasz „kudarcot”

Azoknak a fiataloknak, akik Jehova Tanúi, az is erőpróbát jelent, hogy eleget tegyenek az Isten szolgáiként elvégzendő megbízatásaiknak (2Timóteusz 4:5). Ha te is ezek közt a keresztény fiatalok közt vagy, néha talán alkalmatlannak érzed magad. Úgy érezheted, nem elég jók a hozzászólásaid az összejöveteleken. Vagy hogy nem tudod ügyesen elmagyarázni másoknak a Biblia üzenetét. Jessica egy másik tizenévessel tanulmányozta a Bibliát, és egy darabig a tanulmányozója nagyon jól haladt. Aztán egyszer csak úgy döntött, hogy nem akarja szolgálni Istent. „Úgy éreztem, rossz tanító vagyok” — emlékszik vissza Jessica.

Hogyan dolgozta fel ezeket az érzéseket? Először is meg kellett értenie, hogy a tanulmányozója  nem őt utasította el, hanem Istent. Az is segített neki, hogy elgondolkodott egy istenfélő bibliai személy, Péter példáján, akinek sok hibája volt. „A Bibliából kiderül — mondja Jessica —, hogy Péter leküzdötte a gyengeségeit, és Jehova számtalan módon felhasználta őt a Királyság-érdekek előmozdításában” (Lukács 22:31–34, 60–62). Természetesen ha fejlődnöd kell a tanítási módszereidben, tégy erőfeszítéseket, hogy ügyesedj (1Timóteusz 4:13). Fogadd el a gyülekezet érett tagjainak segítségét. Sokat tanulhatsz tőlük, és a gyakorlatban is kamatoztathatod a tudásukat.

De lehet, hogy inkább a házról házra végzett szolgálatot tartod kifejezetten nehéznek. „Minden alkalommal, amikor becsukódik előttem egy ajtó, úgy érzem, valamelyest kudarcot vallottam” — ismeri be Jason. Mit tesz, amikor így érez? „Emlékeznem kell, hogy valójában nem vallottam kudarcot.” Igen, Jasonnek sikerült teljesítenie, amit Isten parancsolt neki: azt, hogy prédikáljon! Tény, hogy a visszautasítottság érzése rosszulesik az embernek, de nem mindenki fogja elutasítani a Biblia üzenetét. „Amikor olyan személyt találok, aki meghallgat — mondja Jason —, tudom, hogy megéri az erőfeszítést.”

Súlyos hibák

Mi van akkor, ha nagy hibát követsz el, netán egy súlyos bűnt? A 19 éves Anával * ez történt. „Cserbenhagytam a gyülekezetet, a családomat, és kiváltképp Jehova Istent” — vallja be Ana. Ahhoz, hogy helyrehozd a dolgokat, meg kell bánnod, amit tettél, és a gyülekezet szellemileg képesített vénjeinek a segítségét kell kérned (Jakab 5:14–16). Ana emlékszik az egyik vén vigasztaló szavaira: „Azt mondta, hogy Dávid király sok hibát követett el, Jehova mégis kész volt megbocsátani neki, és Dávid felépült. Ez a gondolat segített” (2Sámuel 12:9, 13; Zsoltárok 32:5). Ezenkívül minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy megerősödj szellemileg. „Újra meg újra elolvasom a Zsoltárok könyvét — mondja Ana —, és van egy naplóm, amelybe feljegyzem a buzdító írásszövegeket.” Idővel még egy súlyos bűn elkövetése után is felépülhet az ember. A Példabeszédek 24:16 ezt mondja: „ha hétszer elesik is az igazságos, fel fog kelni.”

A kudarcon túl

Persze még egy viszonylag apró kudarc is fájhat. Mi segíthet, hogy túltedd magad rajta? Először is nézz szembe a kudarccal, de reálisan. „Ahelyett, hogy reménytelen esetnek könyvelnéd el magad, inkább pontosan határozd meg, hogy miben hibáztál, és mi volt ennek az oka — javasolja Michael. — Így a következő alkalommal sikeresebb lehetsz.”

Ugyanakkor ne vedd magad túl komolyan. Ideje van „a nevetésnek”, néha még a saját magadon való nevetésnek is! (Prédikátor 3:4). Ha elcsüggedsz, foglalkozz olyasmivel, amit jól csinálsz. Lehet az egy hobbi vagy egy sport. Ha ’gazdag vagy jó cselekedetekben’ — például megosztod a hitedet másokkal —, az segíthet, hogy jobb véleménnyel légy magadról (1Timóteusz 6:18).

Végül emlékezz rá, hogy „Jehova irgalmas és könyörületes . . . Nem korhol örökké” (Zsoltárok 103:8, 9). Jessica ezt mondja: „Minél közelebb húzódom Jehova Istenhez, annál határozottabban érezhetem a támogatását és segítségét mindenben, amit átélek.” Igen, vigasztaló az a tudat, hogy a kudarcok ellenére égi Atyád értékesnek tart téged.

[Lábjegyzet]

[Kép a 20. oldalon]

Ha úgy érzed, nem tudsz megfelelni mások elvárásainak, találj módot rá, hogy tiszteletteljesen elmondd, mi bánt

[Kép a 21. oldalon]

Ha olyasmivel foglalkozol, amit jól csinálsz, sikerülhet eloszlatnod a kudarc okozta rossz érzéseket