Sivatag volt, de most újból paradicsom

Az Ébredjetek! litvániai írójától

A KIS halászfalu lakói a XVIII. század vége felé már tudták, hogy pusztulásra van ítélve az otthonuk. Akkor már évek óta közeledett a faluhoz egy óriás homokdűne. Hiába fáradoztak, hogy egy háromszög alakú, fából épített kerítéssel eltérítsék a dűnét, 1797-re a homok teljesen maga alá temette a falut.

Ez csak egyetlen epizódja volt annak a 80 évig tartó drámának, melyben a dűnék több mint egy tucat falut bekebeleztek, és sivataggá változtatták a mostani Oroszország és Litvánia balti-tengeri partjainál fekvő, 100 kilométer hosszú Kur-földnyelvet. A pusztítás okairól  és a ma kiemelkedő turisztikai látványosságnak számító terület helyreállításáról szóló történet lebilincselő.

A rossz gazdálkodás és a hódítás okozta a vesztét

A Kur-földnyelvet több évszázadon át gazdag növényzet borította. A helybeliek rengeteg vadat ejthettek maguknak az erdőben. A XVIII. század kezdetére a terület jelentősége megnőtt, mivel itt is áthaladtak a Nyugat-Európa és az Orosz Birodalom közti postai szállítmányok. Békés időszak köszöntött be a térségben, és a lakosság gyarapodott. A csordák lelegelték a sérülékeny növénytakarót, az emberek pedig megtizedelték az erdőket, hogy fához jussanak. A helybeliek nem tudták, mennyire érzékenyen érinti mindez a növényzetet, amelytől függtek.

Az erdőre az orosz hadsereg mért halálos csapást, amikor 1757-ben kivágta a fákat, hogy több száz sekély merülésű csónakot készítsen Poroszország egyik fontos városának, Königsbergnek (Kalinyingrádnak) az ostromához. A rá következő évtizedek folyamán a szél dűnékbe rendezte a homokot, és végül megtörtént a már említett katasztrófa.

Vajon helyre lehet állítani a tönkretett tájat? Georg David Kuwert, egy elszánt postai alkalmazott, és az édesapja, Gottlieb azok között voltak, akik hittek benne. 1825-ben hozzáláttak, hogy beültessék fákkal a földnyelvet. A munka hosszú, fárasztó és küzdelmes volt. Több mint egy évszázadon át tartott, és emberek százai vettek részt benne. Először stabilizálni kellett a talajt egy különleges, homokkedvelő fűfélével, melynek mélyre nyúlnak a gyökerei. Azután több száz hektárnyi területet ültettek be szívós fenyők és nyírek különböző fajaival. A csatát végül sikerült megnyerni. Jelenleg a szárazföldnek körülbelül a 70 százalékát erdő borítja. Milyen élményben  lehet részük napjainkban a földnyelv látogatóinak?

Paradicsomi táj turistáknak

Ma a Kur-földnyelvnek mintegy 8000 látogatója van naponta, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen sokféle látnivaló várja a turistákat. Kirándulj akár gyalog, akár kerékpárral vagy autóval, a táj gyorsan változik a szemed előtt. Az erdőket jávorszarvasok, őzek, rókák és vaddisznók lakják. Hozzávetőleg száz madárfaj fészkel a földnyelven, és minden évben majdnem egymillió madár vonul át rajta. Kilencszáz növényfajt tartanak számon, és bár még mindig sok dűnét lehet látni, a területnek most már csak a 12 százalékát takarja homok.

Még 50 méter magas dűnék is vannak. Képtelenség elfeledni azt az érzést, amikor az ember a homokon és az égbolton kívül semmi mást nem lát. Amint felfelé mászol az egyik dűnén, látod, hogy a szél több dűnét klasszikus, kúp alakúra formált. Lélegzetelállító látvány tárul eléd, amikor felérsz a dűne gerincére, oda, ahonnan a szélfútta homok lesiklik a túloldalon, hogy az egészet egy parányit előrébb vigye. Szemed egészen addig követheti a falvakkal, erdőkkel, tisztásokkal és világítótornyokkal szabdalt vékony földnyelvet, amelyen állsz, amíg az el nem vész a messzeségben. Egyik partját a Balti-tenger hullámai mossák; a másik oldalán a Kur-öböl csendes vizei ringatóznak.

A látogatókat felfrissíti a csípős tengeri levegő. Sokan a hullámlovaglást és a jachtozást kedvelik, mások csendes sétát tesznek az egyik régi faluban. Az élénk színű, zsúpfedelű és cseréptetős házak régmúlt idők hangulatát és nyugalmát árasztják. A pácolódó halak átható szaga és a száradni kiterített hálók a turisták emlékezetébe idézik, hogy a halászat mindig is elsődleges foglalkozás volt a földnyelven. Sok a szélirányjelző, a halászoknak ugyanis nagyon fontos tudniuk, merről fúj a szél. A szélkakaskészítés igazi művészeti ággá vált a földnyelven; tanulmányozóik sok érdekességre bukkanhatnak. Minden vitorlás árbocát díszítette egy szélirányjelző, amely egyben azt is jelezte, hogy melyik faluból származik a hajó. A tenger néha partra vet egy-egy borostyánkövet, ezek is lenyűgözőek. A turisták — többnyire a felhősebb napokon — múzeumokat látogatnak meg, ahol borostyán ékszereket is megtekinthetnek. Néhány darabban megkövült növényi és állati maradványok láthatók.

Nem csoda hát, hogy az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének litvániai képviselője paradicsomi helyként jellemezte a Kur-földnyelvet. A jelenlegi paradicsom helyén korábban egy olyan földdarab húzódott, melyet tönkretett a rossz gazdálkodás és a háború. Természetesen sok hely van a világon, amelyet folyamatosan pusztítanak. De a Biblia biztosít minket arról, hogy Isten Királysága alatt hamarosan az egész bolygó gyönyörű paradicsom lesz, amelyen igazságos emberek fognak lakni mindörökké (Ézsaiás 65:17, 21–25; 2Péter 3:13, 14).

[Térképek a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

BALTI-TENGER

LITVÁNIA

KUR-FÖLDNYELV

Kur-öböl

OROSZORSZÁG

Kalinyingrád

[Képek a 16–17. oldalon]

A Kur-földnyelven sok a madár, a növény és a homok

[Forrásjelzések]

A három kis kép alul: Gedimino Graz̆ulevic̆iaus nuotrauka

Madár és fű: Gedimino Graz̆ulevic̆iaus nuotrauka; háttér: UAB „Laiko spalvos“

FOTO: A. VARANKA

[Képek a 18. oldalon]

Vaddisznók

Bütykös hattyúk

Borostyánkő

[Forrásjelzés]

A három kép felül: Gedimino Graz̆ulevic̆iaus nuotrauka

[Kép a 18. oldalon]

A Kur-földnyelvet mindennap több ezer turista látogatja