Az atlanti lazac — Bajban van „a halak királya”
Az atlanti lazac — Bajban van „a halak királya”
AZ ÉBREDJETEK! ÍRORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL
A LAZACOKRÓL sokan tudják, hogy amikor ívásra vonulnak a folyón felfelé, képesek felugrani a vízeséseken. Állítólag egyszer egy férfi horgászás közben észrevette, hogy „jó pár lazacnak nem sikerült legyőznie” a vízesést. Némelyik hal a folyóparton kötött ki, a zuhatag aljában. A horgász a közelben tüzet rakott egy kiugró sziklán, és feltett rá egy serpenyőt. „Néhány szerencsétlen lazac véletlenül éppen a serpenyőbe pottyant” — mondják. Így a férfi később eldicsekedhetett vele, hogy országában annyi a lazac, hogy önként beugranak a serpenyőbe, a horgászoknak nem is kell bajlódniuk velük.
Persze lehet, hogy ez túlzás, de az tény, hogy a lazacok feltornázzák magukat a vízeséseken. Az írországi Lazackutató Intézet egyik jelentése szerint azonban az utóbbi években „drasztikusan lecsökkent a vadon élő, ívásra a folyókon felfelé vándorló halak száma”. Egy vizsgálat feltárta, hogy egy év alatt a közel 44 000 fiatal lazacnak, amelyet megjelöltek és elengedtek, csak a 3 százaléka (hozzávetőleg 1300) tért vissza.
Minek tudható be, hogy ilyen drámaian megcsappant „a halak királyának” nevezett atlanti lazacok száma? Vajon el fognak újra szaporodni? Ha megismerkedünk ennek a pompás halnak az érdekes és szokatlan életfolyamatával, akkor megérthetjük a nehézség okait, és megtudhatjuk, milyen megoldási lehetőségek vannak.
A kezdeti szakasz
A lazacok élete november és február között kezdődik egy édesvizű patak kavicsos ágyában. Mialatt a nőstény több kis gödröt ás, melyek egyenként akár 30 centiméter mélyek is lehetnek, a hím elkergeti a betolakodókat. Mindegyik gödörbe több ezer ikra kerül, melyeket a hím megtermékenyít. A nőstény ezután betakarja az ikrákat kaviccsal, hogy megvédje őket.
Márciusban vagy áprilisban kibújnak az ikrákból a sajátos külsejű halacskák. Az „újszülött” ivadék mindössze 3 centiméter hosszú, és ormótlan szikzacskót hordoz a hasán. Eleinte megbúvik a kavicsok alatt, és hordozható élelmiszerkészleteit fogyasztja el. Négy-öt hét múlva, miután felszívódik a szikzacskója, az ivadék átfurakszik a köveken a patakba. Ekkor olyan 5 centiméteres, és már igazi halformája van. Csupán két dolog jár az eszében. Először is az, hogy táplálékot — kisebb rovarokat és planktont — találjon, másodszor pedig, hogy biztonságos élőhelyre jusson. Ebben a fejlődési szakaszban a lazacoknak több mint a 90 százaléka elpusztul az élelem vagy a hely hiánya miatt, illetve ragadozók — például a pisztráng, a jégmadár, a gém és a vidra — zsákmányává válik.
„Körülbelül egy év alatt a lazacok 8-10 centiméteresre nőnek — tudjuk meg Michaeltől, aki egy ideje a lazacok és más halfajok tanulmányozásával foglalkozik. — Most már parrnak hívják a fiatal ivadékot, melynek jellegzetes, sötét foltok jelennek meg mindkét oldalán. Mire a lazac eléri a körülbelül 15 centiméteres testhosszt, a sötét minták eltűnnek, és az egész teste ragyogóan ezüstössé válik. Ekkor néhány figyelemre méltó, bonyolult változás következik be, amely a legtöbb más halfajtól megkülönbözteti a lazacot.”
Michael így folytatja: „Májusban és júniusban a kétéves hal valamiféle belső jelzéstől indíttatva több ezer társával együtt elindul folyásirányban a torkolathoz.” De hát mi úgy tudjuk, hogy egy édesvízi hal nem marad életben a tengerben! Michael ezt mondja erről: „Általában nem, de a lazac kopoltyúja körüli összetett változások lehetővé teszik, hogy kiszűrje a tengervíz sóját. Amikor befejeződnek ezek a változások, a lazac, mely csupán akkora, hogy az ember markában is elfér, rendkívüli utazásra indul.”
Élet a tengerben
Miért hagyja ott ez a kicsiny hal a jól ismert környezetét, a folyót? Hová megy? A fiatal lazacnak fel kell keresnie a táplálkozási helyeit, hogy teljesen kifejlődjön. Ha elkerüli a ragadozókat — köztük a kárókatonákat, fókákat, játékos delfineket és kardszárnyú delfineket —, célba ér, és bizonyos nagyobb planktonokból és homoki angolnákból, valamint heringekből, kapelánokból és más halfajokból lakmározhat. Egy év alatt 15-szörösére nő a súlya: néhány száz grammosról 3 kilogrammosra hízik. Ha öt évig marad az óceánban, elérheti a 18 kilogrammos vagy annál is nagyobb súlyt. Néhány olyan példányról is tudunk, amelynek a súlya meghaladta a 45 kilogrammot!
Hogy pontosan hol vannak a lazacok táplálkozási helyei, azt egészen az 1950-es évekig nem tudták, de akkor nagy számban kezdték halászni őket Grönland partközeli vizeiben. Később rábukkantak egy másik nagy kiterjedésű táplálkozási helyre Skóciától északra, a Feröer szigeteknél. Azóta más táplálkozási helyeket is találtak. Állítólag még az Északi-sarkvidék jege alatt is láttak lazacokat táplálkozni! Ezeknek a helyeknek a felfedezésével nagy veszélybe kerültek az atlanti lazacok. Grönlandon és a Feröer szigeteken nagy mennyiségben kezdték halászni őket. Több ezer tonnányi halat fogtak ki kereskedelmi célból, és az édesvízbe ívásra visszatérő egyedek száma hirtelen visszaesett. A kormányok felismerték a helyzet súlyosságát, ezért különböző korlátozásokat és kvótákat vezettek be a halászatban. Így sikerült megóvni a tengerben tartózkodó lazacokat.
Visszafelé a tengerből
A kifejlett lazac végül visszatér abba a folyóba, ahol világra jött, ott társat keres, és a folyamat kezdődik elölről. Michael további részletekbe avat be minket: „Szinte hihetetlen, hogy ez a rendkívüli hal csalhatatlanul tájékozódik, miközben több ezer kilométert tesz meg az óceánban, amelyet azelőtt soha nem látott! A tudósok máig sem tudták megfejteni ezt a titkot. Egyesek szerint a lazac a föld mágnesességét, az óceáni áramlatokat vagy akár a csillagokat hívja segítségül a tájékozódáshoz. Úgy vélik, hogy a torkolatnál pedig a »szagáról«, vagyis a kémiai összetételéről ismeri fel a saját folyóját.
Újra alkalmazkodik az édesvízi élethez, és beúszik a folyóba. Annyira erős benne a hazatérési ösztön, hogy még ha vízesések és zúgók kerülnek az útjába, a lazac — mely időközben jócskán megnőtt és megerősödött — akkor is makacsul igyekszik leküzdeni minden egyes akadályt.”
A hazafelé tartó lazacnak komolyabb nehézséget okoz, ha leküzdhetetlen gátakhoz, vízi erőművekhez vagy más mesterséges akadályhoz ér. Mi történik ilyenkor? „Sokan, akik szeretnék megóvni a lazacokat, kialakítanak egy másik útvonalat nekik — mondja Deirdre, aki lazackutató. — Kiépítenek egy szelídebb emelkedőt, amely elkerüli a nagyméretű akadályt. Ezt hallépcsőnek hívják. Így a lazac az ívóhely felé tartva biztonságosan tud feljebb jutni.
Ez a megoldás azonban nem mindig válik be. Láttam már olyan lazacokat, amelyek nem vették észre a kerülő utat. Csak az eredeti útvonalat ismerték fel, és fáradhatatlanul próbáltak túljutni az új, mesterséges akadályon. Sokuk elpusztul a kimerültségtől, vagy halálra zúzza magát, amikor nekiütközik az akadálynak.”
Lazacfarmok
A lazac húsa nagyon tápláló. Mivel a vadon élő atlanti lazacok egyre kevesebben vannak, lazacfarmokat létesítettek kereskedelmi célból. A lazacokat kétéves korukig édesvízzel teli tartályokban tartják, majd áthelyezik őket a tengerben, a part közelében lévő ketrecekbe. Itt addig kapnak táplálékot, míg teljesen ki nem fejlődnek, aztán eladják őket éttermeknek és élelmiszerüzleteknek.
A tenyésztett lazacok élete sem gondtalan. A tenyésztők mesterségesen előállított táplálékot adnak nekik. Emiatt, valamint a bezártság miatt a lazacok nagyon könnyen megbetegszenek, és hamar megtelepszenek rajtuk az élősködők, például az evezőlábú rákok. Némelyik forgalomban lévő védőpermet túlságosan is hatásos. „Annak idején többször is úszkáltam halfarmok alatt — meséli Ernest, aki búvár —, és sok ilyen terület körül észrevehetően kihalt volt a tengerfenék.”
Bajban a „király”
Sok vadon élő lazac a tengerpartok közelében kivetett hálókban végzi, még mielőtt eljutna a folyójáig. A vadon élő lazacra a kereskedelmi értéke miatt orvhalászok leselkednek. Az a néhány lazac, amelynek sikerül eljutnia a folyóba, az engedéllyel működő horgászokkal kerül szembe. A lazacállomány megóvására különböző intézkedéseket hoznak, például a horgászást kijelölt folyószakaszokra korlátozzák, magas illetéket szabnak meg, és meghatározzák a horgászidény hosszát. A becslések szerint még így is minden 5. lazacot kifognak, miközben felfelé halad a folyón.
Meg kell említenünk azt is, hogy a vadon élő lazacpopulációt különböző betegségek tizedelik. Ilyen betegség például a fekélyes bőrelhalás, amibe a hal végül belepusztul. A folyókba kerülő ipari szennyeződés és rovarirtók is halálos veszélyt jelentenek a lazacra, és minden más vízi élőlényre is.
Nem csoda, hogy bajban van „a halak királya”, ha ennyiféle veszéllyel kell megküzdenie. Bár sokan minden erejüket latba vetik, a nehézségek továbbra is fennállnak. A természet egyensúlya csak akkor áll majd helyre, amikor a föld Teremtője, a Mindenható Isten véget vet annak, hogy az ember pusztítsa a földet (Ézsaiás 11:9; 65:25).
[Ábra/térkép a 14–15. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Az atlanti lazac olyan távoli helyek folyóiból, mint az Egyesült Államok, Oroszország és Spanyolország eljut a Feröer szigetek és Grönland környéki táplálkozási helyekre, majd hazatér az ívásra
[Térkép]
Egyesült Államok
Grönland
Izland
Feröer szigetek
Oroszország
Franciaország
Spanyolország
[Ábra/képek a 15. oldalon]
CSODÁLATOS ÉLETFOLYAMAT
Ikrák
↓
Már látszanak a szemek
↓
„Újszülött” ivadék
↓
4-5 hetes lazac
↓
Parr
↓
Kétéves lazac
↓
Kifejlett egyed
↓
Ívás
[Képek]
„Újszülött” ivadék
Parr
[Forrásjelzések]
Életfolyamat: © Atlantic Salmon Federation/J.O. Pennanen; „újszülött” ivadék: U.S. Fish & Wildlife Service, Washington, D.C.; parr: © Manu Esteve 2003
[Képek a 16–17. oldalon]
A hazatérő lazacok fel tudnak ugrani ezen a vízesésen, vagy választhatják a könnyebbik megoldást is, a hallépcsőt (a kis kép fel van nagyítva, jobbra)
[Képek a 16–17. oldalon]
A lazacra leselkedő veszélyek között van a túlhalászás és a farmokon elterjedt betegségek
[Forrásjelzések]
Fotó: Vidar Vassvik
UWPHOTO © Erling Svensen
[Kép forrásának jelzése a 14. oldalon]
© Joanna McCarthy/SuperStock