Élet Csehország malmaiban

AZ ÉBREDJETEK! CSEH KÖZTÁRSASÁGI ÍRÓJÁTÓL

SZÁZ éve még malmok fogaskerekeinek ütemes csattogása volt hallható Csehország-szerte. A cseh táj nyugalma háborítatlan maradt, sőt, idilli hangulata fokozódott is ettől. A malmok központi szerepet töltöttek be a közösség életében.

Azokban az időkben megszokott volt, hogy a molnár felesége, mihelyt elkészült a liszt, kellemes illatú kenyeret sütött. Képzeld el, amint ráhelyezi a frissen sült kenyeret egy jókora asztalra. Pompás illat száll. És itt jön a molnár, tetőtől talpig lisztes. Feltűnő jelenség, az egyszer biztos! Összehívja a háznépet, hogy együtt falatozzanak.

A malmok története

A molnármesterség csaknem egyidős magával a mezőgazdasággal. Az őrlés mindennapos házimunkának számított az ókori Izraelben. Általában nők végezték kézimalommal, gyakran párban. A Biblia utal állatok által hajtott nagy malomkövekre is (Márk 9:42).

Lehet, hogy sokan a „malom” szó hallatán szélmalmokra gondolnak. Csehország vidékein azonban a vízimalmok voltak népszerűbbek. Miért? Nyilván azért, mert a csehek a hömpölygő vizet tartották a leggazdaságosabb és legmegbízhatóbb erőforrásnak a malmok működtetéséhez.

Csehországban és Közép-Európa más helyein hatalmas tó-, árok- és zsiliprendszerek épültek a malmokat működtető víz folyásának szabályozására. Malomtavakban gyűjtötték össze a vizet, melyet aztán árkokon keresztül juttattak el a malmokhoz, a víz áramlását pedig zsilipekkel szabályozták. Némelyik csatorna még a 20 méteres hosszúságot sem érte el, de voltak egy kilométernél hosszabbak is, és a vizük több malmot is meghajtott útja során.

A molnár és a segítői

Az egy évszázaddal ezelőtti Csehországban a molnár és a háznépe a malomban lakott. Vastag kőfallal elválasztva, egy fedél alatt volt a molnár lakóhelye azzal a helyiséggel, ahol a gabonát őrölték. A környékbeliek jobbára molnármesterként utaltak a molnárra. Nem volt nehéz felismerni őt jellegzetes, felhajtott szárú fehér nadrágjáról, báránybőrrel bevont lapos sapkájáról, valamint a papucsáról.

 A molnárnak erősnek kellett lennie, hiszen gondoljunk csak arra, hogy a munkája során hány meg hány liszteszsákot kellett megemelnie és cipelnie! A molnármesterség köztiszteletnek örvendett, és rendszerint apáról fiúra szállt. A fiú otthon tanulta meg a mesterséget az apjától, de az is előfordult, hogy egy ideig más mesternél dolgozott, hogy még nagyobb tapasztalatra tegyen szert.

A malomban a család egyetlen tagja sem tétlenkedhetett. Gyakran megesett, hogy a család segítsége nem volt elegendő. Ezért a molnár állandó munkásokat fogadott a házába, vagy idénymunkásokat, mesterlegényeket alkalmazott. Ezek a mesterlegények tapasztalt molnárok voltak, akik az év legmozgalmasabb időszakaiban más-más malmokban segédkeztek, szállásért és ellátásért cserébe.

Jobbára a nagy becsben álló, szakavatott molnármester üzemeltette a malmot. Volt egy fiatal segédje, aki kitanulta a molnármesterséget, és rábízták az őrlőgép működtetését. Úgy tartották, hogy az ismeretét és képességeit az általa készített liszt minősége alapján lehet lemérni. Majd ott volt az inas, egy okos fiú, aki le sem vette a szemét a rutinos, idősebb molnárokról. Nem volt szabad, hogy bármi is eltántorítsa őt attól, hogy kitanulja a mesterséget.

A malomkövek

A Bibliában a Jób könyve beszél egy ’alsó malomkőről’ (Jób 41:24). Ez az ókori utalás következtetni enged arra, hogy miként működött az őrlőszerkezet. Kellett lennie egy felső kőnek és egy  alsó kőnek. Az alsó kő rögzített volt, míg a felső forgott, hogy a szemek összezúzódjanak, miközben áthaladnak közöttük.

Kezdetben terméskőből készültek a malomkövek, később mesterségesen alakították ki őket, mégpedig úgy, hogy összezúzott köveket magnézium-kloriddal ragasztottak össze. A fogaskerekeket gyakorlott szakember készítette nagyon kemény fából. A fogaskerék előállítása vesződséges feladat volt, s nem pusztán azért, mert bonyolult formákat kellett kialakítani, hanem azért is, mert a kerekeknek pontosan kellett illeszkedniük egymáshoz. A fogaskerekek növelték az őrlőgépezet többi részének a forgássebességét. A fogaskerekek csattogásával jött lére a malmok sajátságos hangja.

Molnárok a cseh folklórban

Bár egyes molnárok becsületes, derék emberek voltak, mások a kapzsiságukról voltak ismertek, és arról, hogy zsarnokoskodtak a vásárlóikon, vagy becsapták őket. Ezért egyik-másik népdal csúfot űz a molnárokból és családjukból, más népdalok viszont magasztalják őket, a segítőikről pedig kijelentik, hogy a lehető legjobb férjjelöltek. Vannak olyan dalok is, melyek árvizekről emlékeznek meg, ugyanis a tüzekkel együtt az árvizek okoztak a leggyakrabban kárt a molnároknak és a malmuknak.

A történetek valamelyest eltértek egymástól, mivel más-más helyen és időben láttak napvilágot. Máskülönben a témájuk hasonló volt egész Csehországban. Az utazó mesterlegények adták tovább őket, persze kiszínezve a részleteket. Még ma is van egy olyan cseh közmondás, hogy „történeteket mesélnek, a víz meg folyik”, ami arra a gyanúra utal, hogy egy-egy elbeszélést vagy beszámolót eltúloznak.

A malmok ma

Az idő múlásával a molnármesterség fénykora leáldozott. A malmokat modernizálták, és a vízzel hajtott szerkezetek helyét az elektromos motor vette át. Néhány molnár mindenáron megpróbált ragaszkodni a hagyományos életviteléhez, és voltak olyan vízimalmok, amelyek egészen a II. világháború utánig működtek Csehországban. Ám 1948-ban még a legállhatatosabb molnároknak is el kellett ismerniük, hogy mindennek vége: abban az évben államosították a malmokat, a legtöbbet bezárták, és hanyatlásnak indultak.

A mai nagyipari malmoknak nincs meg az a varázsuk, mint a régieknek. Az őrlés manapság korszerű gépekkel folyik, melyeket sok esetben számítógépek vezérelnek. A malomköveket többnyire fémhengerek váltották fel. A fennmaradt régi malmok egyszerűsége azonban továbbra is csalogatja azokat, akik szeretik a nyugalmat és az elbűvölő környezetet, és nem hiányoznak a kultúrára és történelmi háttérismeretekre szomjazó turisták sem.

A mi időnkben jó néhány malmot a vonzereje miatt átalakítottak pihenőhellyé. Sokan, akik Prágába utaznak, ellátogatnak a Moldva egyik mellékágánál, a Čertovkánál (Ördögároknál) lévő malomkerékhez. A malom 1938-ban zárt be, miután leégett. Ám a vízimalom csaknem hétméteres kerekét, mely több mint 600 éve készült, 1995-ben helyreállították, és azóta emlékműként szolgál. A kerék mind a mai napig működik.

Egy helyreállított malomban álldogálva az ember el tudja képzelni, hogy miként végezte a molnár a munkáját egy évszázaddal korábban. A malomkerék forgása közben hallod a víz csobbanását. Amint egyre távolodsz, eltűnik szemed elől a malom, de a fogaskerekek csattogása még ott van a füledben. Olyan kellemes hang ez, melyre hosszú időn át emlékezni fogsz.

[Kép a 22. oldalon]

Malomkő

[Képek a 22–23. oldalon]

1. Egy régi, kézzel hajtott magtisztító

2. Egy őrlőszerkezet

3. A főtengely továbbítja az energiát a vízikeréktől az őrlőszerkezetekhez

4. A Čertovkánál lévő csaknem hétméteres vízikerék, mely egykor a malmot működtette

[Kép a 24. oldalon]

A čertovkai malomkerék