A Biblia nézőpontja

Gyengeségre vall a gyengédség?

„Az Úr rabszolgája . . . ne harcoljon, hanem legyen mindenkihez gyöngéd” (2TIMÓTEUSZ 2:24).

A BŐRÜNK már jóval a születésünk előtt, még a fejlődés stádiumában érzékennyé válik az érintésre. Születésünktől fogva vágyunk az édesanyánk gyengéd ölelésére. Az, hogy gyermekkorunkban mennyit mosolygunk, képesek vagyunk-e az érzelmi fejlődésre, sőt még az is, hogy szeretnénk-e megtanulni jól kommunikálni, mind attól függ, hogy mennyi szeretetet kapunk a szüleinktől.

A Biblia azonban megjövendölte, hogy az utolsó napokban az emberek „szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, illojálisak, természetes vonzalom nélküliek” lesznek. Fájdalmasan kevesen fognak kedvességet, könyörületet és más gyengéd tulajdonságokat kimutatni, mivel az emberek „önmagukat szeretők”, valamint „vadak, a jóságot nem szeretők” lesznek (2Timóteusz 3:1–3).

 Napjainkban sokan úgy érzik, hogy keménynek és érzéketlennek kell lenniük. Azt mondják, a gyengédség a gyengeség jele. De csakugyan?

Gyengédek, mégis erősek

Jehova Istenről azt írja a Biblia, hogy „vitéz harcos” (2Mózes 15:3). Ő minden hatalom végső forrása (Zsoltárok 62:11; Róma 1:20). Ám Jehovát nem gátolta meg a hatalma abban, hogy „nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas” legyen, amikor megjutalmazta a hűséges Jóbot (Jakab 5:11). Jehova a létező leggyengédebb kötelékre utalt, amikor az Izraellel kapcsolatos érzéseit egy szoptató anyáéhoz hasonlította, aki megszánja „méhe fiát” (Ézsaiás 49:15).

Jézus személyiségében is ötvöződött az erő és a gyengédség. Erőteljes ítélettel illette napjai képmutató vallási vezetőit (Máté 23:1–33). A kapzsi pénzváltókat is habozás nélkül kiűzte a templomból (Máté 21:12, 13). De vajon a korrupció és a kapzsiság iránti gyűlölete érzéketlenné tette? Egy cseppet sem! Jézust úgy ismerték, mint aki gyengéden bánik másokkal. Sőt, saját magát egy olyan tyúkhoz hasonlította, mely „a szárnya alá gyűjti fészekalját, a csibéit” (Lukács 13:34).

Kemény páncélra vagy belső erőre van szükség?

Az igaz keresztények arra kapnak buzdítást, hogy utánozzák Krisztust, és öltsék fel „az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett” (Efézus 4:20–24). Le kell vetkőznünk „a régi egyéniséget a cselekedeteivel együtt”, akárcsak egy rák, amely levedli a régi páncélját, hogy növekedni tudjon (Kolosszé 3:9). De egy rákkal ellentétben, melynek a teste egykettőre megkeményedik, miután a régi páncél lekerül róla, mi azt a parancsot kapjuk, hogy végleg öltsük magunkra „a könyörület gyöngéd vonzalmát, a kedvességet . . . és a hosszútűrést” (Kolosszé 3:12). Így tehát a gyengédségnek a személyiségünk részévé kell válnia.

Nem a gyengeség jele, ha gyengéd tulajdonságokat öltünk magunkra. Ellenkezőleg, ehhez arra van szükség, hogy ’erővel megerősödjünk belső emberünkben Jehova szelleme által’ (Efézus 3:16). Egy férfi, akit Lee-nek hívnak, például ezt mondja: „Nemrégen még egy brutális, megátalkodott ember voltam. Már a megjelenésem vészjósló volt, a testem ugyanis tele volt testékszerekkel. Mindenáron sok pénzt akartam keresni, és lelkiismeret-furdalás nélkül káromkodtam meg erőszakoskodtam, hogy elérjem, amit akarok. Nem ismertem könyörületet.” Ám Lee elkezdte tanulmányozni a Bibliát egy kollégájával, és megismerte, majd megszerette Jehova Istent. Levetkőzte régi egyéniségét, és megtanult önuralmat gyakorolni. Most azzal mutatja ki a szeretetét az emberek iránt, hogy időt szán arra, hogy segítsen nekik tanulmányozni a Bibliát.

Egy időben Pál apostol is „arcátlan ember” volt, aki erőszakhoz folyamodott, hogy megvalósítsa céljait (1Timóteusz 1:13; Cselekedetek 9:1, 2). De amikor Pál megtanulta értékelni Jehova Isten és Jézus Krisztus iránta tanúsított irgalmát és szeretetét, megpróbálta maga is kimutatni ezeket a tulajdonságokat (1Korintusz 11:1). Bár Pál szilárdan kiállt a keresztény alapelvek mellett, megtanult gyengéden viselkedni másokkal. Mi több, tartózkodás nélkül kifejezte gyöngéd vonzalmát a testvérei iránt (Cselekedetek 20:31, 36–38; Filemon 12).

Hogyan szerezzünk erőt a gyengédség kimutatásához?

Ahogyan Pál apostol és Lee tapasztalata is mutatja, nem kell hogy az ember gyenge jellemmé váljon ahhoz, hogy megtanuljon gyengéden bánni másokkal. Sőt! Ahhoz kell csak igazán erő, hogy átformálja a gondolkodását és a viselkedését, és küzdjön az ellen a testi hajlam ellen, hogy ’rosszal viszonozza a rosszat’ (Róma 12:2, 17).

Mi is megtanulhatjuk, hogyan kell gyengéden könyörületesnek lenni, ha rendszeresen olvassuk Isten Szavát, és elmélkedünk azon, hogy már eddig is mekkora szeretetet és irgalmat mutatott ki Jehova Isten és a Fia, Jézus Krisztus irántunk. Azzal, hogy így teszünk, engedjük, hogy Isten Szavának az ereje meglágyítsa a szívünket (2Krónikák 34:26, 27; Héberek 4:12). Függetlenül attól, hogy milyen családból származunk, vagy hogy mennyire fájdalmas tapasztalatokban volt részünk az életünk során, megtanulhatunk ’mindenkihez gyöngédnek’ lenni (2Timóteusz 2:24).

[Kép a 18. oldalon]

Egy jó apa gyengéden bánik a gyermekeivel